Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-03-20 / 6. szám
6. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 5. oldal. egy 40—45 cm mély lyukat furunk. Ezt a lyukat gömbölyű keményfa karóval kibővitjük. A lyuk fenekére az oltvány hosszúságának megfelelő meny- nyiségü porhanyó földet szórunk, erre állítjuk az oltványt. Az oltvány gyökereire még egy kevés földet teszünk és úgy töltjük a lyukat habarccsal. Úgy 172 — 2 liter habarcsot, ha a föld nagyon száraz, még valamivel többet számíthatunk egy- egy oltványra. Majd kissé várunk, hogy a habarcs megszálljon és földdel egészen kitöltjük a lyukat és a már előbb leirt módon felcsirkézzük. Habarcs készítésére fel lehet használni a szőlők körül rendszerint mindenütt található agyagos, televényes földet. Egy kevés jól érett trágyát is keverjünk közzé. Az ültetés költsége igy még a felét sem teszi ki a gödörbe való ültetésnek, beleszámítva a vizi fuvart is. Ismételten felhívom a figyelmet aZOnban arra, hogy csakis uj telepítés és friss forgatásban érünk célt a habarccsal való ültetései. Legközelebb majd a nyári gondozásról irok. Gyümölcsészeti rovat. Rovatvezető: gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné. Az őszibarackfáról Irta: gróf Széchenyi Wolkenstein Ernőné Helyreigazítás: Sorozatos cikkemnek a Zempléni Gazda 5. számában megjelent VI. részében sajnálatos sajtóhibát észleltem. Az ott részletesen leirt metszési eljárást nem Dubrenil-féle, hanem helyesen D u b r e u i 1-féle metszésnek hívják. Ezen módszer föltalálója ugyanis nem a cseh hangzású Dubrenil, hanem egy Dubreuil nevű francia gyümölcstermelő volt. VII. rész. A helyes metszés. (Folytatás.) Csak az a baj, azaz talán nem is baj, de bámulatos tulajdonsága az Isten adta természetnek, mert igy fánk nem merül ki túl gyorsan: hogy nem gép az őszibarackfánk. Nem egyforma minden termőrész, hanem a valódi jó termövesz- szőn kívül még ismerünk: meddő vesszőt, hiányos termővesszőt, bokréta nyársat, fattyúhajtást és idő előtti vesszőt. Legjobb egy nem rendszeres metszés alatt levő bokorfát áprilisban szemügyre venni, mikor a virágbimbók már fakadni kezdenek és ezen minden fent említett vesszőt könnyen fogunk megkülönböztetni A) Vezérág és fent a a két idő előtti vesz- sző, alattuk bokrétanyárs. B) Meddő vessző C) Termővessző. A 4. képen C felett egy termő vesszőt látunk több virágrüggyel és különösen több hármas rügy- gyel (a két szélső termőrügy, a középső hajtórügy). Ez az ideális termővessző, és kezelését már eléggé tárgyaltuk. Mellette a képen B felett egy meddő vesszőt látunk, amelyen virágrügy nincs, vagy alig van, tehát minden esetre csakis ugarvesszőnek tekinthető, azaz pótlás szempontjából mindig két szemre rövidítendő. Hiányos termővesszőt nem látunk a képen. A nemértő szem talán ezeket a legjobbaknak tartja, mert ha gyöngébbek és rövidebbek is, mint a jó termővesszők, mégis csupa virágrügyből állanak és nincs rajtuk még legalul sem hajtórügy. Ezeket a hiányos termővesszőket nyesetlenül megtartjuk, teremjék ki magukat és csak a termés leszedése után, vagy ha bármely okból gyümölcs nem fejlődne ki rajtuk, akkor már nyár elején tőből eltávolítjuk őket, kivévén, ha a vessző legalján mégis egy vagy két levélrügy mutatkozna, akkor természetesen ezek felett metszük le a hiányos termővesszőt, hiszen mindig célunkra kell gondolnunk, hogy jövőre biztosítsuk az uj termőrészeket. Bokréta-nyársokat látunk a 4. képen az A feletti vezérágon. Ezek legfeljebb 5—6 cm. hosszú vesszőcskék, amelyeken egész rövid száron több virágrügy egymás mellett alkot egy-egy kis sűrű bokrétát, a virágrügyek legtetején pedig mindig egy levélrügy biztosítja a kis vessző továbbfejlődését, ezért a bokréta-nyársat tavasszal mindig meghagyjuk és nyáron csak akkor vágjuk le tőből, ha a termés után a levélrügy is megsemmisült volna. A fattyuvesszők inkább csak öreg, elhanya
