Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-03-20 / 6. szám
2. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 6. szaru A Bodrogköz ezen speciális helyzetén segítendő, belvizlevezető csatornák vonulnak a Tiszához és a Bodroghoz. Nélktilök itt csak legelőgazdálkodást lehetne folytatni. Hála a konszolidációnak, ezek a társulati csatornák egyre jobb állapotba hozatnak s a velük kapcsolatos szivattyútelepek segítségével feladatukat egyre jobban ellátják, sőt reményünk van arra is, hogy a vizmen- tesités intenzitása a közel jövőben még emelkedni is fog. Ennek dacára, kedves bodrogközi gazda szomszédaim, miránk még nagyon nehéz feladat vár, ha a Bodrogközt csak némiképen is vizmen- tesitettnek akarjuk mondani! Mert főcsatornánk van, de a mellékcsatornák hálózata rendkívül fogyatékos — úgyszólván mellékcsatornáink nincsenek is. Már pedig a főcsatornán elég a tömeges víznek lefolyni. Mellékcsatornák nélkül az altalajvizzel szemben semminemű védelmünk nincs, a főcsatornáktól 2—300 méternél távolabbi helyekről a viz 2—3 hetes késéssel szivárog csak el. Ez pedig egy circulus viciósusnak szomorú kiindulópontja Talajmunkáink megkésnek. Minden vetésünk 2—3 héttel késik. Természetes, hogy vagy hirtelen májusi szárazság, vagy rovarkár éri, ha ugyan rendesen ki tudott kelni, vagy ha mindezek elkerültek bennünket, terményünk megkésik az érésnél — megszorul. Azt hiszem az utolsó 40—50 esztendő közül nem akadt 10 a Bodrogközön, amelyben a termés meg ne szorult volna. Itt mintha szégyelnék az emberek az átlagterméseket feljegyezni a katasztrófális adatok miatt — egy gazdaságban sem találtam átlagtermés táblázatot még 10 évre visszamenőleg sem. Mert ha kifogtunk egy közkedvelt „száraz“ esztendőt s van egy kis befektetni való pénzünk, traktort veszünk, műtrágyát és nemes állatot. Többet akarunk mindenáron termelni! S a következő évben szép traktor szántásunkat tavasszal újra kell szántani, megnyomta a viz, a boronát nem veszi be, műtrágyánktól a kanális leve habzik, nemes jószágunk pedig ha vizes legelőnkön lépfenében, sercegő üszőkben meg nem döglött j — tönkre megy télen sáros, savanyu szénánkon. Uraim! Egy krajcárt sem addig a többtermelés irányában Bodrogközön, mig mindenek kiindulási pontja, sine qua nonja — a vizmente- sités megoldatlanul hever! Ha a Hegyaljai szőlőbirtokos nem tudom hányadszor kap — bár megindokoltan inségköl- csönt, úgy teljes joggal megilletné az a Bodrogközt is, hol a vizmentesités problémájának csak félig való megoldása miatt ezer és ezer család existenciájával játszik az idő vabankot. Ha szanált országunk és földmüvelésügyünk feljajdul, mikor egy napilapban — valószínűleg téves információk alapján 200.000 kát. hold termőföld parlagon maradásától adtak hirt, itt is fel kell figyelnie az illetékeseknek, mikor az állandósult vízkárok miatt 10.000 holdak csak gazt teremnek immár. Tisztában vagyunk vele, hogy a szükséges telkesitési munkákat nekünk kell elvégezni. Jobban is lesz az igy! Elvégre mindenki maga ismeri anyagi tehetőségét, hogy a csatornázásra mennyit áldozhat. Nem kénytelen ráoktrojált terveket végrehajtani. Birtokát, azon a viz mozgását is az ismeri igazán, aki mindig ott él, ott gazdálkodik. Ha nagyobb birtokos — bizonyára szakembert vesz maga mellé, hiszen még a laikus is tisztában van vele, hogy „szemre“ csatornázni nem lehet. Sokszor még a feltalaj lejtését sem elég figyelembe venni, hanem ásatásokat kel! végezni, megállapítani a vizet át nem eresztő alsó agyagrétegek fekvését is. Azt pedig mondanom se kell, hogy ezeknek a magán csatornázásoknak a legpontosabb műszaki összefüggésben kell lenniük a társulati csatornákkal. Erről még törvény is intézkedik. Csakhogy mindéhez pénz, pénz és pénz kell. Olyan olcsó pénz, amivel telkesiteni lehet. S ha ezt a pénzt a nagyobb birtokos meg is tudja szerezni, mondjuk egy bodrogközi inségkölcsön bői — meri előbb-utóbb arra szorolunk — de nem tudja megszerezni a kisbirtokos, mert hitele nincs. Szerintem nagy szociális feladatot oldana meg az állam, ha ennél a kérdésnél a bodrogközi kisgazda hóna alá nyúlna. Nem pénzre gondolok. Csak dolgoztassa ki műszaki közegeivel aprólékosan körültekintéssel, lelkiismeretes munkával a kisgazda-határok árok- és csatornahálózatának a tervét, a kubaturát adják oda az érdekelteknek, én hiszem, hogy saját birtokán mindenki szívesen, pontosan, jól el fogja azt végezni — nem azért a világ első kubikosa a magyar ember. Én azt hiszem, hogy a Bodrogköznek ennél fontosabb problémája nincsen. Innen fog minden további mezőgazdasági haladás kiindulni. 30—40 éve a Bodrogközön alig volt egy-két épület. Ma tanya-tanya mellett fehérük. Sokhoz, legtöbbhöz 4—5 hold gyenge szurkos, vizjárta föld tartozik. Ma az a helyzet, hogy Sárospatak környékén sem tehenészetet, sem kertészetet nem lehet fentartani. Mert ezek a gyenge kis egzistenciák napi pár liter tejük, pár darab tojásuk árából kénytelenek legelemibb szükségletüket beszerezni, magyarán szólva
