Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-07-20 / 14. szám
10. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 16. szám . Gazdasági szemle. Tenyészkosvásár Miskolcon. A Tiszajobb- parti Mezőgazdasági Kamara f. év augusztus 28-án tenyészkosvásárt rendez Miskolcon. A tenyészkosvásáron az ország legkiválóbb juhtenyészetei lesznek képviselve s ez oldalról a vásár sikere már is biztosítottnak látsziK. A kisebb tenyészetek részéről eddig is nagyszámban történtek kos vásárlásra előjegyzések és igy remélhető, hogy a résztvevő tenyészetek az eladásnál is megtalálják számításaikat. A vásárló tenyészetek érdekében a Tiszajobb- parti Mezőgazdasági Kamara gondoskodik tenyészkos beszerzési hitel biztosításáról. A vásáron szakszerű tanácsok és irányítás mellett szerezhetnek be kosokat a juhászatok. A vásár rendezőbizottsága nagyarányú propagandát fejt ki a vásár sikere ér dekében és arra törekszik, hogy a tenyészetek a legminimálisabb költséggel vehessenek azon részt. A tenyészkosvásárt augusztus 28-án, Miskolcon a tenyészvásáristállóban tartja meg; a Kamara, a bejelentési határidő pedig aug. 24-én jár le. Vetőmag csávázás és terméstöbblet. Szaklapokban, értekezleteken sokszor folyik a vita a föiött, hogy a vetőmag csávázási miért előnyösebb a régi megszokott rézgálic helyett az újabban nagy mértékben elterjedt Porzol porpáccal vagy Higosan nedves, higanyos csávázással végezni. Tudományosan bebizonyított tény, hogy az újabb porpácoló, mint higanyos nedves csávázószer jobb spóraölő hatásúak. A gyakorlat részére ez azonban nem a legfontosabb előnye ezen uj szereknek, mert a gyakorlat többnyire a rézgálic üszögmentesitő hatásával is meg van elégedve. A rézgálicnak azonban káros hatásai vannak a fiatal csiranövény fejlődésére, aminek a következménye kisebb nagyobb fokú terméscsökkenés. Ezt mindazon gazdák maguk is tapasztalták, akik pontos összehasonlítást végeztek Porzollal vagy Higosannal és rézgáliccal pácolt magvak után egyforma területen megállapított terméseredmények között. A rézgálic hátrányára majdnem mindig 40—50 kg terméscsökkenés mutatkozik holdanként, ez azonban gyakran sokkal nagyobb is lehet. Ez a termésveszteség 30—40-sze- resen is felülmúlja azt a néhány fillér holdankénti megtakarítást, amit a látszólag olcsóbb rézgálic alkalmazásával el lehetne érni. A burgonya levélsodrodása. A burgonyának ez a betegsége igen elterjedt hazánkban. Junius és julius havában szokott mutatkozni. I A betegség könnyen felismerhető arról, hogy a- beteges tövek a szárak beteg volta miatt az egészségesnél jóval kisebbek maradnak s levelei halványak, szinte sárgás színűek, gyakran barna foltosak lesznek, törékenyek és hervadtak. S ami a főjellemvonás, hogy a levelek összehuzódnak, illetőleg kifodrosodnak. A beteg növényi részek később rothadni kezdenek, majd egészen elhalnak. Természetesen az olyan tövek alatt, melynek levelei betegek vagy pláne elhaltak, csak kevés s apró gumó fejlődik ki. Megtörténhetik az is, hogy a , betegség annyira elharapódzik, hogy a kupacok alja teljesen üres marad. Ez könnyen érthető, hisz a levél a növény gyomra, amely a tápanyagokat dolgozza fel s ha attól van megfosztva, nem is képes gumókat fejleszteni, mert ahoz sok tápanyagra van szüksége. A betegség oka még nincs felderítve, de gondos művelési teendőkkel védekezhetünk ellene. 1. Vetőgumónak csak egészséges bokrok alól kikerült gumókat használjuk, 2. olyan talajon, hol a betegség már előfordult, 4—6 évig ne termesszünk burgonyát, 3. az okszerű trágyázásról ne feledkezzünk meg, 4. a burgonyakiszedés után a szár-és lombmaradványokat a burgonyaföldön égessük el s azt sohase vigyük a trágyatelepre. Felelős kiadó: Illésházy Endre ügyv. titkár.
