Zempléni Gazda, 1927 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1927-06-20 / 12. szám
6. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 12. szám. és teljesen kitisztítva és beolajozva minden berozsdásodható alkatrészét, szabad azt csak fedett helyre betenni. A magyar gazda úgy szokta, hogy ha a cséplést befejezik, a cséplő szekrényt és elevátort azonnal behuzatja a szin alá és jövő évi júniusig reá sem gondol s ezalatt kicsiráznak benne a magvak és szép zölden kihajtva szétmál- lasztják annak fa alkatrészeit. A vetőgépekkel sincs másképen ; a föld mindig belepotyog a fogaskerekek közzé, ezzel senki sem törődik csak a jövő évi vetéskor nézik meg, hogy mennyi sok kereket kell újat hozatni, mert idő előtt elkopott. így van ez a kaszálló és gyűjtő gépekkel is, egy-két fog híja meg sem kottyan. Az ekékkel sincs másképen, ott meg a csusz- tatófa is hiányzik és a vas kopik. Kint maradnak azok egész éven át a szabadban, a rozsda marja, s nem ragyog Pató Pálként egyik sem. Ha az eketalp elkopik és emiatt az eke ferdén megy, az sem okoz lelkiismeretfurdalást igen sok gazdánál, de az sem, ha az ekevas kopott és emiatt nem jól szánt az eke. A rosták is kenetlenül járnak és a triőrök is, mert sokszor sürgős a kezdés és nem érdemes azzal a kenéssel bajlódni. Az olajos és benzines vas és fahordók ha kiürülnek, az esőn kint lesznek hagyva és ott rozsdásodnak, illetve korhadnak hónapokig, mert azután felszámítanak a gyárak bőségesen a gazdának javítási költség címén. Főleg ha fahordóban érkezik olaj, ezt pincébe kell azonnal gurítani, mert a napon és szélben kiszáradnak a dongái és az olaj szétfolyik lassan-Iassan, mi évente sokra mehet. A szekerek és jármüvek is szin alatt tartandók, mert igen sok és hamar elkorhad. gőzeke bérszántást vállal kétgéprendszerü Fowler garnitúrával Csobaji Gyula gazdasága, Csobaj, Szabolcs megye. 30 Szőlőgazdasági rovat. Rovatvezető: Hegedűs Sándor kir. borászati főfelügyelő-igazgató. Borértékesitési viszonyok Lengyelországban. Irta: Csajka Endre, kormányfőtanácsos. Lublin, 1927 junius 12. Egyik lublini ügyfelem elutazása miatt egy teljes félnapot kell ebben az ősrégi orosz-lengyel városban töltenem s igy jutottam egy kis időhöz, hogy Ígéretemet beváltsam s észleleteim és tapasztalataim alapján kialakult véleményemet, borainknak Lengyelországban leendő elhelyezési lehetőségéről röviden leírjam. Kissé nehéz feladat ugyan erről a nagyhorderejű dologról, egy kis hírlapi cikk keretében írni, — de megpróbálom. Az az ideális állapot, hogy tokaji borainkat literszámra mérték és itták Lengyelországban, a lengyel határról pedig vaggonszámra csempészték ki Oroszországba, sajnos, elmúlt és talán soha többé nem jön vissza. A lengyel borfogyasztás a békebeli mennyiségnek 18%-ára csökkent s mig békében az összes borfogyasztásnak 83%-át szolgáltatta Magyarország, addig a mostani 18% szükségletnek alig 372%-át szállítjuk mi magyarok. A többit sajnos a franciák, olaszok, görögök szállítják, mig az utóbbi időkben a kóser borokban a Rothschild-féle palesztinai borok is erősen hódítanak a mi asszuink hátrányára. A borfogyasztásnak ilyen rettenetes módon való leromlását nem antialkoholizmus, hanem mélyreható politikai, közgazdasági és szociális okok idézték elő. Ugyanis Lengyelország élelrehivását nagy protektorának, Franciaországnak és a lengyel legio- nistáknak köszönheti. Ez a lengyel légió nem az elit lengyelekből rekrutálódott. így aztán nemcsak az állam kormányzásban, de a hadseregnél is a volt légionisták akarata érvényesül olykép, hogy a világ legliberálisabb választójogát alkották, aminek az eredménye az első seym megválasztása után úgy alakult, hogy a képviselőknek 44%-a analfabéta volt. Az ilyen összeállitásu törvényhozásnak első dolga volt a földbirtokreformot hatalmas vagyon- váltsággal megoldani, amit a háborúban különben I is a legtöbbet szenvedett és leszegényedett lengyel
