Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-05 / 1. szám
1. szám. 7. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA bizony igen nagy mértékben csökkenthetjük a bajt és miáltal a még meglévő értékeinket menthetjük meg a további biztos pusztulástól. Hangsúlyozom, hogy a fenti eljárás csak a meglevő baj csökkentésére irányuló legegyszerűbb ~ védekezési mód, mert hogy a fennálló betegséget végérvényesen megszüntethessük, vagy azt preventive megelőzhessük, ahhoz már sokkal komolyabb nekifekvés, folytonos védekezés és u. n. őszi, téli, tavaszi és nyári permetezések elvégzése is szükségesek. Az egyes permetezések mikor is mikénti foganatosítására vonatkozólag szolgáljanak Útmutatásul a következők: Ősszel levélhullás előtt, kb. szept. —okt. hóban 2—3% bordói lével permetezzük meg fáinkat. Ugyanakkor és a teljes lombhullás után összeszedünk minden lehullott levelet, gallyat és azokat könyörtelenül elégetjük, nehogy az azokon levő áttelelő spórák a tavaszi tenyészetnek kiindulási alapjául szolgáljanak. Minden elszáradt vagy beteg külsejű gallyat lemetszünk a fákról és pedig nemcsak a beteg részeket, hanem valamennyi egészséges részt hozzávágva, számítva t. i. arra, hogy a gomba már tovaterjedt Ajánlatos még a tél előtt . a fák tányérjait is jól felásni és 6—7°/o-os vasgá- lic oldattal leönteni. A monilia még a gyökereket sem kíméli. Tél folyamán ismét 3—4% os bordói lével, vagy mészkénlével permetezzük át fáinkat, ennek célja a még fán rejtőző spórák elpusztítása. Ez lehet erősebb oldat is, amivel azután valósággal lemossuk a fákat. Tavasszal, rügyfakadás előtt 6—8%-os kar- j bolineummal, vagy 2%-os bordói lével permetezzünk. Véleményem szerint ez a legfontosabb permetezés, mert ekkor már a virulens spórák (bacil- lusok) mind a farészekben lappanganak s várják a j kedvező idő beálltát, hogy pusztításaikat ismét megkezdhessék. E permetezés ideje pedig március hó Nyár folyamán (jul —aug. hó) a mészkénlével és a bordói lével való permetezést szorgalmaz- , zuk. Ez már a leggyengébb oldat legyen, Vs—1 százalékos, nehogy a levélzetet perzseljük le a túl erős folyadékkal. Fontos nemkülönben a betegségek megakadályozása, legyűrése szempontjából az is, hogy gyümölcsfáink koronája sose legyen túl sürü, azt ; évenként ritkitgassuk, hogy abba a napfény, levegő | Dőven bejuthasson. A sürü korona a legfőbb fészke j minden állati és gombabetegségnek ! Ami a permetezést illeti, fontos, hogy az a i lehető leglelkiismeretesebben legyen végrehajtva, ugyanúgy, mint a szőlőnél és ugyanazon szabályok szerint is Fődolog, hogy a permetet egyenletesen szórjuk el mindenüvé. Ami ismét a permetezés költségeit illeti, ettől megijedni siem szabad, hiszen szőlővidéken va gyünk. Alig akad gazda, kinek nem volna egy kis szőlője s ha az van, már van permetezőgép is. Akinek nem volna, annak szívesen kölcsön ad a másik, mert hisz azzal neki is szolgálatot tesz. Anyag pedig hozzá nem sok kell. Gálic és egy kis mész. Tehát egy kis gonddal, áldozatkészséggel, fáradsággal könnyen orvosolható lesz minden baj s ha igy cselekszünk, a siker biztosan nem marad el s meglátjuk, megleszünk magunkkal és fáinkkal js elégedve. Gazdasági szemle. Támadás a Zemplénvárm. Gazd. Egyesület ellen. Ily címen a „Borászati Lapok“ újévi száma a következő szavakkal emlékszik meg arról a támadásról, melyre mi már legutóbbi számunkban megadtuk válaszunkat: A Zempléuvármegyei G. E. szőlészeti és borászati szakosztályát a „Zemplénvármegye“ c. helyi lap támadásban részesíti. Az agráregyesületnek önzetlenül dolgozó vezetőit mindig pártfogásba vettük, tesszük ezt most annál is inkább, mert az agráregyesületek részéről más foglalkozásiiakkal szemben mindig a legnagyobb lojalitást, sőt együttműködést tapasztaltunk eddig még a — saját bőrünkön is. Tutankámen, mintáz egyiptomi borászat bizonyitója. Az „Egyiptomi Tőzsde“ (Bourse Egyptienne) Írja s a Tutankámen sírjára vonatkozó feljegyzéseiben olvassuk, hogy a harmadik koporsó le volt öntve borral. Egy vastag, fekete és fénylő réteg fedi az egészet, amit nehéz eltávolítani és a harmadik koporsót kibontani. Ez az uj bizonyíték arra vonatkozólag, amit különben már az amforákban talált vastag seprőmaradékok is bizonyítanak, hogy Egyiptomban a bortermelés meglehetősen fejlett volt és a bor fogyasztása általános volt, sőt a fáraók még haláluk után is gondoltak a borra és valószínűleg nagy halotti torok voltak borivással egybekötve. A bor, mint a mostani felfedezés is bizonyítja, vörösbor volt, de semmi köze az u. n. Alexandriai Muskotályhoz, amit esetleg egyiptomi szőlőfajnak gondolhatnának, mert ez a faj itt egyáltalában nem található. Felelős kiadó: Illésházy Endre ügyr.-titkár.
