Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-03-20 / 6. szám
2. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 6. szám. tenyésztett vagy pláne már közismert állatai lesznek eladók. Hiszen óriási feladat vár a magyar mezőgazdaságra ezekben az eljövendő súlyos években. Nekünk kell majd ellátnunk a környező és tőlünk keletre fekvő országokat tenyészállatokkal. Természetesen csak akkor leszünk képesek ennek a feladatnak megfelelni, ha addig szívós munkával fáradhatatlanul igyekezünk állatállományunk színvonalát a mainál jóval magasabbra emelni, hogy az első alkalommal már kitudjuk elégíteni vevőink igényeit. Ezzel a munkával nem szabad késedel- meskednünk, mert a jugoszlávok, sőt már az oláhok is igyekeznek ebben versenytársainkká válni, korán átlátva eme kérdésnek és feladatnak nagy közgazdasági jelentőségét. Veszedelmesek ezen versenytársaink azért is, mert közelebb fekszenek nálunknál Törökországhoz, Bulgáriához, Görögországhoz, melyek délen és Lengyelországhoz, mely keleten elsősorban jöhetnek figyelembe tenyészállataink megvétele céljából. De hiszen a fentebb elmondottakat gazdatársaim nagyrészben ismerik az én figyelmeztetésem nélkül is. Leginkább a kisgazda társadalom számára írom e sorokat, mely a háború óta tagadhatatlanul sokat fejlődött mezőgazdaságilag és amely, miután tekintélyes földvagyonhoz jutott a földreform végrehajtásának következtében, a jövőben mindinkább jelentős tényezővé látszik válni a magyar mezőgazdaságban. Különösen jelentős tényezővé válhatik, megfelelő tanulás és a tanultaknak a gyakorlatban való felhasználásával az állattenyésztésben. .Hiszen az állattenyésztésben a jó bánásmód már fél sikert jelent. Ezt pedig ma is tapasztalhatjuk kisgazdáinknál. A kisgazda, kinek csak pár állatja van, oly lelkiismeretesen ügyelhet azoknak takarmányozására, ápolására és minden apróbb kis bajára, hogy ebben a tekintetben föltétien előnyben van a nagyobb gazdaságokkal szemben, hol nem mindig lehet a régi német közmondást a gyakorlatban keresztül vinni, hogy „a gazda szeme hizlalja a jószágot.“ Bizony nagy százalék az a károsodás, melyet a nagyobb gazda alkalmazottjainak lelkiismeretlensége folytán kénytelen elszenvedni. Ezen a ponton kellene vármegyénk állattenyésztését, hogy ugymondjam, üstökön ragadni és kihúzni abból az eredménytelenségből, melyben ma leledzik. A nagy gazdaságok tanult vezetői úgy is tudatára fognak ébredni a jó állattenyésztés jelentőségének, mert ha nem veszik észre a konjunktúra változását, megszűnnek majd gazdálkodni. Minden esetre az ő feladatuk kisgazdáinkat a megfelelő tenyészállatokkal, jelenleg még áldozatok árán is ellátni. Kisgazdáink állattenyésztésének emelésére pe dig első és legfontosabb két feladat, a tenyészállatok helyes megválasztása és a legelő kérdések rendezése. Bizony szomorú szívvel láttuk és látjuk némely vármegyénkbeli községben, hogy mily elhanyagolt, gondozatlan állapotban vannak a közlegelők. Az ilyen közlegelők felügyeletével megbízott legeltetési társulatok nagyobbára kisgazda vezetői meg vannak győződve, hogy ha a törvény által előirt szerbtövis irtását jól-rosszul elvégezték, eleget tettek kötelezettségeiknek, a többi a jó Isten dolga, ha ad esőt, lesz mező, ha nem ad, hát nem lesz. Látok én olyan legelőket, melyek évtizedek óta nem láttak rétboronát. Arra pedig, hogy egy közlegelőt, mely sok száz holdból áll, legalább részletekben megkísérelnének többszörös hozamú mesterséges legelővé átalakítani nem is gondolnak, sőt ilyen indítványt mint olyat, melyre szükség nincs, tárgyalás alá sem vesznek, pedig minden előfeltétel meg volna hozzá. A szántási és más talajmüvelési munkákat közerővel el lehetne végeztetni és az u. n. bikaistállókban összegyűlt trágyát kitünően lehetne a mesterséges. Jegelő céljaira hasznosítani ahelyett, hogy azt a tavaszi árveréseken eladnák pénzért. A legelőket nem kímélik. Május elsején (sokszor takarmánysziik tél után már áprilisban is) megtörténik a kihajtás akár van mező, akár nincs. A korai legeltetéssel az amúgy is sovány, táplálékszegény legelőkön növő, legértékesebb füféléket teszik tönkre sokszor oly mértékben, hogy azt még egy kedvező esős nyár sem tudja eléggé ellensúlyozni. Nagy hiba az is, hogy egyes községekben meg van engedve a legelőn kél darab egy éven aluli növendék marhának egy számban való számítása. Ezt nehéz ellenőrizni, bizony ki is játsza azt, akinek módjában van, minek az az eredménye, hogy a már amúgy is sok marhával megterhelt legelőn néha 15—20% al több marha legel, mint amennyi megtudna azon rendesen élni. Igen pontosan és lelkiismeretesen kellene ellenőrizni, hogy a legelőre egy éven felüli hím állatok vagy rosszul heréitek ne járhassanak, mert ezek is belefolynak a köztenyésztésbe, persze csak hibás, satnya állatokat nemzenek. Még nagyobb baj az, hogy az egy és két éves üsző együtt legel a tehéncsordával, ahol a 1 tenyészbikák vannak. Gyakori az eset, hogy a köz
