Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-20 / 2. szám

2 szám. ZEMPLÉNI GAZDA 3. oldal. fehérjét (emészthető), sem különösen ásványi sókat nem tartalmaz. Igazol engem egy pár „törnie“ földü bodrogközi község köztenyésztése. Nagyon fontos telelésnél savanyu széna mellett fehérjedusabb ab­rak és szénsavas mész rendszeres etetése úgy a fejőstehenekkel, mint a növendék állatokkal. Tud­tommal az u. n. „sózás“ is néhol található fel, ott is helytelennül alkalmazva. A hetenként, vagy két hetenként adagolt nagymennyiségű konyhasó nem fedezi a napi 30—40 gr. állandó szükségletet. Végül a fertőző betegségekről annyit, hogy 9tjnos talajunk kitünően alkalmas mindenféle talaj­baktérium zavartalan szaporodására. A tetanus, lépfene, sercegő üszög, ragadós tüdőlob minden évben nagy mennyiségben szedi áldozatait a köz- tenyésztésben. Ha megfigyeljük, főleg az idegenből hozott marha az ami a bodrogközi viszonyokat nem bírja. Egygyel több ok arra, hogy meglevő ilyen mostoha viszonyokhoz szokott állományunkat becsüljük meg igyekezzünk önmagában nemesí­teni, mert nem megvetendő tulajdonság a napon­kénti lépfenés fertőzéssel szemben való nagyszerű ellenállóképesség. Valamikor talán ide is eljut a tejszövetkeze­tek áldásos intézménye. A tarka marha nemesíté­sének kiváló bizonyságait szolgáltatták már a Du­nántúl. S ha majdan — mint remélem - sikerül egy homogén bodrogközi tájfajtát kitenyészteniök, azt nyugodtan exportálhatjuk a legmostohább kö­rülmények közé is — soha sem fog a bodrogközi gazdára szégyent hozni. misítő hatását Hegyaljánk azért érzi jobban, mert hiszen a háború előtt is gazdaságilag beleg, erőte- len volt; termelése, kereskedelme szervezetlen volt I annyira, hogy első borvidékünk állandóan a két- j ségbeesés otthona volt, nem a dal, hangos kaca- | gás, de a jajkiáltás s a segítség utáni hangos ké- i rés hangzott e borvidékről a mindenkori kormá- j nyokhoz Állításomat igazolhatják azok a külön- j böző felterjesztések, melyeket a Zemplénvármegyei ! Gazdasági Egyesület Borászati Szakosztálya idő- ! közönként a kormányhoz tett. Én magam is szám- ; tálán közleményt írtam a különböző lapokban, j különösen pedig a „Sárospatak“ hasábjain, me­lyek mind a tokaji boividék nekéz helyzetének j voltak tolmácsai. Helyesen jegyezte meg báró Waldbott Kele- ■ men, az Országos Szőlőgazdasági Tanács elnöke, ! a „Borászati Lapok“ f. évi 1. számában „Válságos Újév“ címen megjelent közleményében: „A háború j előtt a nagy Monarchia képes volt szőlőtermésün- j két teljesen felvenni. Wien, Triest, Krakkó, Leni- ; berg voltak a főpiacok, de Németországgal is oly j szoros kereskedelemi kapcsolatban álltunk, hogy borexportunk ott is talált nyílt ajtót, ami annál nagyobb jelentőséggel birt, mert a mai Lengyel- j ország nagy része is tartozott még a német biro- | dalomhoz. A trianoni Magyarország megtartotta , szőlővidékeink legnagyobb részét, de elvesztette az add.g vámmentes piacát: Ausztriát, Csehszlo­vákiát, Lengyelországot, Németországot.“ A mostanihoz hasonló nehéz helyzetben azonban a Hegyalja még nem volt. A helyzetet válságossá teszi azon körülmény, hogy egész gaz­dasági életünk, államháztartásunk szanálás alatt van s igy beteg a betegtől csekély támogatást remélhet. Most abba a helyzetbe jutottunk, hogy fogyó erőnk, mostoha helyzetünk dacára is meg kell kisérleni a megerősödést a magunk erejéből s a megpróbáltatás alatt kell megértenünk régi idők mulasztásainak fájdalmas hatásait s azt, hogy mit tegyünk? Ha akarjuk felgyógyulásunkat, megerősödé­sünket, úgy nem szabad kétségbeesnünk, mert hiszen erre még elegendő ok nincs, de szükséges, hogy a szőlőbirtokosság egymást megértve. fegyel­mezze, türelemmel és kitartással építse fel azokat az intézményeket, melyek közös érdekeik megvaló­sítását célozzák. Kitartó, termelékeny munkára van szükség, ha a bajokból szabadulni akarunk, ellen­kező esetben a híres borvidék a nyomorúságok otthona lesz. A tokaji borvidéknek sok baja t Szőlőgazdasági rovat. Rovatvezető: Hegedűs Sándor kir. borászati főfelügyelő-igazgató. A tokaji borvidék megmentésének eszközei és módjai. Cikksorozat. Irta: Dr. Ssabó Sándor egyetemi tanár, Sárospatak. Egész gazdasági életünk válságban van, ez természetes következménye egy vesztett háborúnak s a trianoni békének. Nagy-Magyarország ezer éven át kiformálódott gazdasági szervezete meg­csonkításának következménye az a nehéz gazda sági helyzet, melynek dermesztő, pusztító hatásál az egész gazdasági élet, különösen pedig a tokaji borvidék érzi. A nehéz gazdasági élet sorvasztó, megsem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom