Zempléni Gazda, 1926 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-05 / 1. szám
Sátoraljaújhely, 1926. Január 5. 1. szám. VI. évfolyam. Saerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely Vármegyeház Földszint 9. sz. ZEMPLÉNIG9ZDQ MEZŐ- ES SZÖLÖGAZD ASAGI SZAKLAP Megjelenik minden hó 5. és 20-án. Előfizetési ár: Egy évre 5000# K. Hirdetések egyezség szerint. Hol a fiatal gárda? Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, i mint hazánk legrégibb és leghatalmasabb mező- gazdasági érdekképviselete, állandó szócsövének : a „Közteleknek“ ezévi karácsonyi számában bűz- j ditó újévi szózatot intéz az ország gazdaközönségéhez. főleg annak inteligensebb részéhez. Az : OMGE. elnökének idei szózata szívhez ;szólóbb, megrenditőbb a régebbieknél. Szinte kihangzik belőle az alapgondolat, hogy a magyar őstermelés , fordulóponthoz ért, évtizedek óta nem tapasztalt gazdasági krízissel kell megbirkóznia és most fog eldőlni, hogy vájjon képes-e a magyar gazdaközönség a végveszély pillanatában saját megmentése érdekében erősen összefogni, avagy meg fog-e maradni továbbra is abban a szinte hihetetlennek látszó iethargiában, nemtörődömségben széthúzásban, mely mindig jellemző volt a legmaradibb foglalkozási ágra : az őstermelésre ! Nekünk, mint a hatalmas országos Egyesület egyik vidéki pillérének, kötelességünk ezen szózatnak visszhangot adni, azt továbbvezetni az ország legeldugottabb sarkába. Kiragadjuk, mint különösen figyelemreméltót, az OMGE. szózatának azt a részét, melyben a fiatal gazdanemzedék indolenciáján kesereg. Elszomorító jelenség, mondja áz OMGE. elnöke, hogy földbirtokos-ifjuságunk távoltartja magát a közügyekben való részvételtől. Hogy ők igy távol maradnak, ennek két oka lehet, vagy érzik szakértelmük hiányát s restéinek mint statiszták ott ülni, vagy pedig egyéb bokros teendőik gátolják őket abban, hogy a közügyekben részt vegyenek. Mindkét eset elég szomorú színben tünteti fel őket s élénk tanúsága a kötelességérzet hiányának. Ha kidől a régi gárda, ki tartja majd kezében Széchenyi István és Károlyi Sándor zászlaját, az agrárérdekek lobogóját, ha ifjúságunk már most nem készül annak átvételére ? ! Ezt a panaszt ki kell, hogy terjesszük a földbirtokos-ifjúságon kívül az intelligens gazdaközönség egyéb fiatalságára is: különösen a főiskolai végzettségű, szakképzett gazdatiszti gárdára, akik éppen tudásuknál, testi és szellemi egészségüknél, erejüknél fogva hivatva vannak arra, hogy az őstermelés vidéki szervezeteiben állandóan lüktető erőt képviseljenek és a szoros összetartás bástyájává váljanak. Buday Barna, a nemrégen aranytollal megtisztelt író, a magyar agrárérdekek tüzes szavú szószólója, továbbfonva a fenti gondolatot elibénk tárja az ifjú gazdanemzedékre váró nagy feladatokat. De fokozott, úgymond, és örökösen résen álló figyelmet követel a közélet is, mert az egyes társadalmi osztályok és csoportok egyre jobban kiépítik érdekeik harci szervezeteit s szüntelen heves mérkőzésben igyekeznek az osztó igazság mérlegét maguk felé billenteni. Ma már nem lehet megvédeni semmiféle gazdasági érdeket a tűzhely küszöbéről; az aki elmarad a tusáról, mindig a rövidebbet huzza, miglen a jog és a nyugalom biztosnak vélt párnáját is kirántják a feje alól. Aki visszavonul a magánélet gondjai vagy kedvtelései közé, abból az ország utolsója fog válni. Nem az úgynevezett napi politikára gondolunk itt, mellyel úgyis a kelleténél többen foglalkoznak, hanem a gazdasági érdekképviseletek működésében megnyilvánuló közéletre, az agrár öntudatra és aktiv összetartásra, a Gazdasági Egyesületünk megnyilvánulásaiban való részvételre. Ha ez utóbbit szemléljük, úgy mindig csak azt a tiz tizenöt férfit látjuk — kevés kivétellel őszfejűek — a fialság azonban nincsen sehol! Pedig maga az ország is megszenvedi azt, ha majd egykoron a müveit, képzett, vagyonilag és erkölcsileg független fiatalság bágyadt impotenciával hátraszorul