Zempléni Barátság, 1947. január- október (2. évfolyam, 1-44. szám)

1947-08-24 / 34. szám

Halálosvégű „tolvajkaland“ Halászhomok határában ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG" 3 magának kell kiharcolni jobb életkörülményeit A magyar értelmiség eddig tár­sadalmi tekintetben a polgári osz­tályhoz tartozott. Meghúzódott a kapitalizmus külső sáncaiban azzal a reménységgel, amely meg­szokta, hogy csak alamizsnaszerű juttatásokban részesülhet. Sőt azt is megváltozhatatlan »sorsszerű­ségnek® vette, hogy e megszé­gyenítő dotáció is csak atyafiúi összeköttetések, protekció révén jár neki. A közismert cifranyo­morúság elviselésére azzal a ké­tes és sovány önérzetbeli re- kompenzációval vigasztalta ma­gát, hogy ő mégis úr. Közben nyálcsordulva és jogos felhábo- rodottsággal látta, mint dúskál a nagybirtokos, nagykapitalista osz­tály a földi javakban, hogy a nagy- kereskedő egyetlen üzleti speku­lációval többet keres, mint ameny- nyit ő egész évi szellemi roboto­lással, hogy egy valamire való szatócs elküldheti nyaralni csa­ládját, míg ő télen-nyáron egy­forma nincstelenségben tengeti családjával együtt, üggyel bajjal elkendőzött proletáréletét. A Szociáldemokrata Párt, amely évtizedekkel ezelőtt felismerte a magyar értelmiség méltatlan hely­zetét, sorsának megsegítésére fel­ajánlotta neki azt az erőt, amely a munkások szolidaritásában és zárt harci rendjében rejlett. Saj­nos a magyar értelmiségnek csak kis része ismerte fel akkoriban ezt az egyetlen utat, amely sor­sának megjavításához vezetett volna. Az értelmiségnek nagyrésze azzal a társadalmi gőggel utasí tóttá el a feléje nyújtott harcos jobbot, amely *úri osztálytudatá­nak* nem engedte meg, hogy egy sorba meneteljen az akkor még jognélküli negyedik renddel. Most azonban, hogy egész vi­lágszerte elérkeztünk a munkás- osztályok társadalomformáló sza kaszához, az értelmiségnek is ki kell vetnie magából azt az úri attitűdöt, amely különben is olyanná kopott, mint a foszla­dozó sújtás az ócska mentén. Az értelmiségnek ki kell lépni a koldus hamupipőke helyzetéből és erejének konstruktivitásának tudatában világosan megszabott méltó és igazságos ellenszolgál­tatást kell követelnie teljesítmé­nyeiért. Ennek alapfeltétele azonban az, hogy megifjodott önérzettel és korszerű osztályöntudattal lépjen a többi munkások sorába. Ne akarjon többé »éhező úr* lenni, hanem olyan munkás, aki tudja mi társadalomépítő szerepe és ezért lúggal elvárja a megfelelő dotációt. Köztudomású, hogy a demokráciában mindenki annyit kap, amennyit tudásával és tehet­ségével kiharcol magának. A ma gyár értelmiség ne játssza többé ama tehetségteleneknek szerepét, akinek csak irgalmi juttatások jár­nak, mert nem tehetségtelen. A Szociáldemokrata Párt, amely már évtizedekkel ezelőtt felismerte a magyar értelmiség méltatlan helyzetét, most is, hogy kormány­koalícióban van, ragaszkodik ah­hoz, hogy az értelmiség az or­szágkormányzó munkásság élén meneteljen. Tudja, hogy a három­éves terv megvalósításához épp oly mértékben szükség van te­hetséges mérnökökre, orvosokra, tanárokra, bírókra, stb., mint fe­gyelmezett és alkotóképes mun­kásságra. Ez a felismerés vezette, akkor, amikor legutóbb a peda­Az értelmiségnek 20-ára virradó éjjel fél 10-kor Oötz János kerülő agyonlőtte Batta Ferenc vajdácskái lakost, kit krumplilopással gyanúsított. Halászhomok határában min­dennaposak lettek a mezei lopá­sok, amik tömérdek kárt okoz­nak az aszálysujtotta gazdáknak. Legutóbb Rozgonyi József föld­A sátoraljaújhelyi rendőrség őrizetbe vette, majd internálta dr Adriányi Pál sátoraljaújhelyi járásbírót, aki nappal, mindenki szemeláttára tépdeste a falról a demokratikus pártok választási plakátjait. Az internált járásbíró, aki so­hasem titkolta a demokráciával szembeni ellenséges érzületét, a múltban oknélküli nyilvános lö­völdözései és botrányokozásai révén volt ismeretes. Miután a demokráciában nem Ismeretes, hogy Magyarország jelentős építőmunkást kölcsön­zött a demokratikus és baráti Jugoszláviának, hogy ottani or­száguk újjáépítésében résztve- gyenek. Ebben az alkotómunká­ban Sárospatak 18 építőmunkás sál vesz részt, A munkások mint egy három hónappal ezelőtt men­tek el Jugoszláviába azzal, hogy amit munkabérükből megtakarí­tanak, hazaküldik családjuknak. A munkások Jugoszláviában be is fizették a családjuknak kül­dendő pénzt, az átutalás azonban átutalási nehézségek miatt kése­delmet szenvedett és kerek há­rom hónapig nem érkezett meg. A munkások családtagjai, akik a korábbi munkanélküliség kö­gógia munkásainak jobb dotáció­jáért kiharcolt, amit azonban csak kényszerű kezdetnek tart. De ugyanakkor, amikor anyagi tekin­tetben méltó életet akar biztosi tani a demokratikus és építő ér­telmiségnek, ugyanakkor társa­dalmi tekintetben fel akarja emelni őket arra a vezető helyre, amit eddig a nagybirtokosok és nagy- kapitalisták bitoroltak. Éppen A kerülő lelőtte a tolvajt jéből húztak fel ismeretlen tette­sek 150 tő burgonyát, — A nagy­kiterjedésű határra egyetlen ke­rülő, Oötz János kispataki lakos ügyel, aki képtelen egymagában a tolvajlásokat megakadályozni. Ezért figyelmeztette Rozgonyi Jó­zsefet, hogy ha meg akarja aka­dályozni krumpliföldjén a tolvaj­lehetett hasonló rendzavarásokat büntetlenül, a „törvény és jogok" őreként elkövetni, üres óráiban úgy akart a demokrácián ütni, hogy plakátokat tépdesett. Dr Adriányi Pál mint bíró bizonyára tudta, hogy törvény­telenül cselekszik. Valószínűleg úgy érezte, hogy a magyar köz­társaság — amelynek nevében nem egy ítéletet mondott ki, meggyőződésünk, hogy utoljára — törvényei és rendeletéi rá nem vonatkoznak. vetkeztében is nélkülöztek, már a három hónapi hasztalan várako­zás közben formálisan éheztek. A sárospataki szociáldemokrata párt az OKH helyi fiókjánál köl­csönt szerzett az átutalásokra, majd érintkezésbe lépett Büchler József elvtárssal a Nemzeti Bank alelnökével, aki tekintet nélkül arra, hogy a Jugoszláv Nemzeti Bankkal még nem történt meg a valutáris vita elintézése, gondos­kodott a pénz azonnali átutalá­sáról. A szociáldemokrata munkás­szolidaritás segítségével tehát 18 sárospataki munkáscsalád ottho­nába három hónapi szűkösség után beköltözött az elégedettség és a béke. ezért fontosnak tartja azt is, hogy azokat az értelmiségi személyeket, akik demokratikus újjáépítésben használhatók és fontosak a jö­vendőbeli építőmunka szempont­jából, a választójegyzék revíziója kor ne zárják ki a politikai élet bői és ezt az akaratát teljes mér­tékben érvényesíteni is fogja a felülvizsgálati bizottságokban. lásokat, úgy néhány éjszakán át ő maga is segédkezzen neki az őrzésben. Rozgonyi József, ifj, Rozgonyi József társaságában az elmúlt csütörtökön és pénte­ken éjszaka ki is ment a mezőre, hogy őrködjön. Szombaton aztán Oötz is csatlakozott hozzájuk. Mindhárman lefeküdtek a bur­gonyabokrok alá és így várták a tolvajokat. Az est homályában csakhamar két alak közeledett a burgonyaföldek felé, vállukon zsákokkal. Hamarosan legugoltak és munkához láttak. Ékkor Götz János felegyenesedett a burgo­nyabokrok közül és fegyverét lövésre készen tartva rákiáltott a tolvajokra : Maguk mit keresnek itt! Ta­karodjanak ! Az egyik tolvaj, Batta Ferenc azonban ahelyett, hogy tovább állott volna, kezében karóval kö­zeledett a kerülő felé és hangos káromkodás közben a karóval a kerülő felé sújtott. Oötz azonban hátiálással kitért az elől, majd segítségül hívta a hátul álló Roz- gonyiékat. Ekkor közelébe ért a másik tolvaj, Batta János is, aki bátyja támogatására sietett. Batta Ferenc azután isméi ütésre emelte a súlyos karót, mire a kerülő szorongatott hely­zetében ösztönösen meg­húzta ujjával a fegyver rava- . szát. A sörétes lövedék a közvetlen-közeiről támadó Batta Ferenc mellébe fúró­dott és öt forint nagyságú sebet ütött rajta. A következő pillanatban a súlyosan sebe­sült tolvaj még néhány még néhány lépést tett visszafelé, majd holtan zuhant a földre. Nyomban az események után, Götz azonnal jelentette az esetet a sárospataki rendőrségen és je­lentést tett a történtekről. Ami­kor azonban a rendőrosztag a helyszínre érkezett, meglepetten tapasztalta, hogy a karó eltűnt a halott kezéből. Mit mond az áldozat öccse? Batta János, az áldozat öccse szerint, bátyjával együtt Kocsis János ref. lelkésztől jöttek haza­felé, Batta Ferenc egy kissé ittas volt és eltévesztette az utat. így kerültek a Rozgonyiék krumpli­földjére. Észrevéve tévedésüket éppen más irányba akartak for­dulni, amikor eldördült a fegy­ver és utána pátyja holtan esett össze. Mindnyájukat szegény, de becsületes embereknek ismerik a községben. Az ügyészség erélyesen nyo­moz, hogy gondatlanságból, vagy önvédelemből történt-e a halálos végű »tolvajkaland®. 3 a magyar igazság Rászavaz az egész ország |J-as a szociáldemokrata lista Jézus mondotta: Add meg Istennek, ami Istené, és add meg a császárnak, ami az övé. Ne keverd össze a vallást a politikával, mert Jézus se akarta azt! Internálták a plakátszaggató dr Adriányi Pál járásbírót A Jugoszláviába küldött épftőmunkások családtagjai szociáldemokrata interven­cióra megkapták a pénzhátrálékaikat

Next

/
Oldalképek
Tartalom