Zempléni Barátság, 1947. január- október (2. évfolyam, 1-44. szám)

1947-08-08 / 32. szám

Nem történt különös dolog Peyer Károllyal és társaival — csak egyszerűen helyükre kerültek. Már régen el­vesztették gyökerüket a magyar munkásmozgalomban s csak eről­tetett hagyománytisztelet tartotta vissza a szociáldemokrata dolgo­zókat attól, hogy az ideológiai elszakadást valóban gyakorlattá is tegyék. Peyer Károly fáradt, öreg ember, annak idején sokat is dolgozott — szentimentalizmus vett erőt a Szociáldemokrata Párt 35, kongresszusán, mikor emlé­kezetes memorandumuk végső következményeit nem vonta le. A Szociáldemokrata Párt egyik legrégibb és legbecsületesebb ve­zetője akkor azt mondta, hogy ha róla hozna a pártgyűlés ilyen határozatot, úgy ő félórán belül főbelőné magát, Peyer nem lőtte főbe magát — az öngyilkosság­nak más és dicstelenebb formá- • ját választotta. Mert azzal min­denkinek tisztában kell lennie, hogy aki a munkásmozgalomból átáll az ellenkező oldalra: politi­kai halott lesz. Soroljuk fel a pél­dákat erre? Nem szükséges, ne bolygassuk a halottak nyugalmát — vagy nyugtalanságát. Peyeré- ket sem bolygatjuk, s nem boly­gatja ezt a magyar munkásság sem. Lerázza magáról emléküket s rövid idő kérdése és már so­kan tudni sem fogják, ki volt Peyer Károly. Mert, hogy ki Györki Imre vagy Pozsgay Gyula — azt már ma sem tudják. Ne velük foglalkozzunk most, amikor választásra készülünk, s amikor a magyar demokráciáért döntő harcban állunk a magyar múlt ittmaradt lovagjaival. Persze, _ hogy voltak mindenütt szövetsé­geseik, voltak mindenütt »beépí­tett* embereik, akik tudva vagy öntudatlanul igyekeztek gyengí­teni a sorok egységét. Régi és döntő parancsa a szocialista moz­galomnak, hogy a kisebb érde­ket fel kell áldozni a nagyobb érdeknek. Itt ma egy döntő és a magyar munkásosztály sorsát eldöntő érdekről van szó: ez a demokrácia megerősítése, meg­szilárdítása, az ellenforradalom végső leverése. Aki harc közben azt nézi, hogy elég fényes-e a kardja, hogy »szabályosé* a zubbonya — az megállítja az egész rohamot, fékezi a lendüle­tet, s győzelem helyett csatavesz­tésre készül. Aki 1947-ben felveti a kérdést, hogy fel kellett-e osz­latni az összeesküvőkkel, reakció­sokkal teletűzdelt, munkaképtelen nemzetgyűlést (csak azért, mert ott volt mandátuma) — annak fogalma sincs a magyar dolgo­zók érdekéről és viharos követe­léseiről. Mert a nemzetgyűlést el­sősorban a dolgozó tömegek el­lenállhatatlan követelésére kellett feloszlatni — még akkor is, ha arról néhány képviselő kimarad —, sőt éppen azért, hogy ki­maradjon. S az, aki magát egykor, sőt még ma is szocialistának vallja, talán megtanulhatott volna any- nyit Kunfi Zsigmondról és Róni Zoltánról, hogy soha nem tartoz­tak semmiféle polgári párthoz. S talán tudhatna annyit, hogy a 2 ZEMPLÉN» „BARÁTSÁG“ munkásmozgalom e szent már­tírjainak a nevét ne vegye valót­lanságok fedezésére a szájára* Kívánja Peyer Károly, hogy nyil­vánosságra hozzuk, miként nyi­latkozott róla éppen Kunfi és Rónai? Nem tesszük, mert még így sem hozzuk kapcsolatba a mi nagy halottainjí nevét ezekkel a nagyon kis, törpe halotta­kéval, A magyar munkásmozgalom,ki­törli emlékéből azoknak a nevét, akik a veszedelem idején elfor­dultak tőle, szembefordullak vele — s az ellenséget segítették. Peyer Károly, s azok a keve­sek, akik vele mentek, tulajdon­képen csak deklarálták magukat. Nem a Radikális Pártról van szó, az bennünket nem érdekel — róluk van szó, akik le tudtak szállni a dolgozók nagy közös­ségéből a nagytőke sivárságába, akik kicsinyes, önző hiúságból elszakadtak az egyetlen igaz hi­vatástól, a dolgozók felszabadítá­sának magasztos eszméjétől. Erre csak az képes, aki soha meg sem értette, hogy miről van szó. Vesz­teség nem ért bennünket, csak tisztábbak és egységesebbek let­tünk — a túloldaltól pedig nem irigyeljük Peyeréket, erről min­denkit biztosíthatunk. Rónai Sándor elvtárs a zempléni választókerület listavezetője másfél éve irányítja a kereskedelemügyi minisztériumot Sorozatos és előnyös külkereskedelmi szerződésekkel biztosította a 3 éves terv sikerét Két esztendeje annak, hogy a demokratikus magyar kormány minisztere lett Rónai Sándor elvtárs kereskedelemügyi minisz­ter, a zempléni választókerület listavezető nemzetgyűlési képvi­selője. 1945 júliusában a legne­hezebb időben vette át a köz- ellátásügyi tárcát, majd ugyanez év novemberében az újonnan megalakult Kereskedelem és Szö­vetkezetügyi Minisztérium élére került. A hadifogoly és kiutasított kereskedőkért A belkereskedelemben a ke­reskedők érdekeit figyelembe véve, minden kereskedelmi probléma megoldásába bevonta az érdek- képviseleteket. Megindította az iparigazolványok felülvizsgálását, hogy megtisztítsa a kereskedői szakmákat az oda nem való kon- jukturális elemektől. Gondoskodott arról, hogy a visszatért hadifoglyok üzlet­helyiségüket visszaigényelhes sék, valamint lehetővé tette, hogy a Csehszlovákiából ha­zatért magyarok itthon ismét folytathassák kereskedői te­vékenységüket, vagy a keres­kedelemben helyezkedhesse­nek el. Rendeletet dolgozott ki, hogy megszüntesse a magántulajdon­ban lévő vásártartási jogokat. Az ipari és kereskedelmi jellegű ki­állítások megrendezését pedig a közelmúltban felállított Áruminta- vásári és Kiállítási Tanács és Központ jogkörébe utalta, hogy ezzel biztosítsa a vásárok egy­séges és nívós merendezését. A kereskedelmi szerződések egész sora Rónai elvtárs irányításával a legnehezebb időkben elinduii a magyar külkereskedelem is. Első1 nek a Szovjetunióval kötöttünk árucsereforgaimi megállapodást és az ezt követő áruszállítások nyomán a már megindult magyar ipar és kereskedelem gazdasági­lag tárgyalóképes lett a többi országokkal. Ma már 16 állammal van érvényes kereskedelmi meg­állapodásunk. 16 államból jön Magyarország felé a nyersanyag, a félkészáru, a nélkülözhetetlen gépek és szerszámok és magyar vagonok százai szállítják a kül­föld felé nélkülözhető mezőgaz- sági terményeinket és iparcikkein­ket. Rónai Sándor elvtárs szemé­lyesen járt 1946-ban Olaszország­ban és nemrég tért vissza a Szovjet­unióból, amellyel második ke­reskedelmi egyezményünket írta alá, de ezzel egyidejű leg elhozta tarsolyában a magyar-bolgár és a magyar­finn egyezményeket is. Szövetkezetek a dolgozók jólétéért Talán a legnehezebb feladat a szövetkezetek terén várt Rónai Sándorra, mert a szövetkezés eszméjét meg kellett ismertetnie a széles néprétegekkel és meg kellett teremtenie az igazi szövet­kezeti mozgalmat, de megvívta harcát a szövetkezetellenes erők­kel és megteremtette a szövet­kezeti törvényt A szövetkezeti törvény nyomán megindul a szö­vetkezeti front tisztogatása a tő­kés érdekeket szolgáló álszövet­kezetektől. Rónai Sándor elvtárs munkája elé teljes bizalommal néz az or­szág dolgozó népe. A hároméves terv komoly feladatokat ró a kereskedelmi kormányzatra is és Rónai elvtárs az igaz szocialista munkabírásával, erejével és len­dületével dolgozik továbbra is a magyar paraszt és haladó értel­miség jobb jövője és gazdasági megerősödése érdekében. Gyerekek! Mindnyájan gyertek el 10 én, va­sárnap délután 6 órára a Szociál­demokrata Párt Molnár István- utcai helyiségében, ahol mesedélutánt rendezünk. — Szép mesék, sok kacagás, kisgyermekek szereplése. Választási híradó Elvtársak! Választó polgárok! Augusztus II.p 12., 13. napján közszemlére teszik az ideiglenes választói névjegyzéket. El ne felejtsd megtekinteni. Ha jogtalanul kihagy­tak, éij felszólamlással, követeld választójogodat! Kötelességed saját és a magyar nép érdekében élni választójogoddal. Szociáldemokrata vagy ? Szavazatoddal támogatod a pártot, erősíted a dolgozók jólétéért küzdők táborát,-építed a magyar demokráciát. Harcolj, hogy el ne üssenek választójogodtól. Csak fasisztáknak és reakciósoknak nincs szavazati joga. Szociáldemokraták! Évtizedeken át harcoltunk a választójogért, ne hagyd elvenni. Sérelmedet, panaszodat azonnal jelentsd I Felvilágosítást ad, jogos sérelmed orvoslásában támogat a Szociál­demokrata Part. Választási irodánk Rákóczi-utca 2. sz. készségesen áll rendelkezésedre! Ne hagyd elveszni választójogodat! Panaszoddal fordulj a szociáldemokrata pártszervezethez!

Next

/
Oldalképek
Tartalom