Zempléni Barátság, 1947. január- október (2. évfolyam, 1-44. szám)

1947-01-16 / 3. szám

Hajlandó vagyok Képviseld Ur, mégpedig ezer örömmel! Hulljon le a lepel a „szénmanipulációról“ Ki a titokzatos gumijavító? Tisztázzunk egy kérdést: ki adta a vágóhídi szenet a közmű­veknek 1945 elején. Valószinűleg Bisztray László, mert én 1945 végén lettem polgármester. Le­gyünk igazságosak: okos és bölcs cselekedet volt, mert a köz ér­deke így kívánta. Az 5. pontban említett majd­nem két vagon szén sorsának hi­teles története a következő: A gimnázium egyik régi diákja meg­jelent nálam és arra kért, hogy engedjem meg két vagon szén­nek a közművek fuvarlevelén való leszállítását, mert csak ily módon lehet a gimnázium téli fűtését biztosítani. Átlátva a kérdés fon­tosságát, szívesen tettem a kérés­nek eleget, a vagon beérkezése után azonban mégis jónak láttam úgy rendelkezni, hogy ebből a 200 mázsából a városi szekerek 50 mázsát a vágóhídra szállítsa­nak le. A gimnázium tehát 150 mázsát kapott, melyről szóló köszönetkifejezés, az igazgató részéről birtokom­ban van, és amint látható, nem a mi tulajdonunk volt, hanem csak nevünk alatt futott. Komikus és nagyfokú tájéko­zatlanságra mutat a 6. pont kér­dése, mely szerint emiatt néhány napig a város villanyszolgáltatása szünetelt volna. Tudja-e Képvi­selő Úr, milyen szenet használ a közművek kazánja?Tudja-e meny­nyi a napi fogyasztás? A Köz­művek nem fűtési, hanem úgy­nevezett daraszenet használnak és napi fogyasztásuk 350 mázsa. A fent említett mennyiség tehát éppenséggel egy fél napra lett volna elegendő. Mondja Képviselő Úr, helye­sen cselekedtem e, amikor ezzel a „kegyes csalással“ három­száz gyereknek fűtött tan­termet biztosítottam egész télen át? Mit gondol, a város adó- és nem adófizető polgár­sága nem nekem ad-e igazat, ami­kor a gyermekeket megmentettem a didergé'től, betegségtől? Meg vagyok győződve, hogy Ön és mindenki így látja a dolgokat. Képviselő U» hibámnak rójja fel, hogy nem kértem ki a Képviselő- testület véleményét. Helyesnek találta volna Ön, vagy bárki, ha megvárom a minden két hónap­ban tartott közgyűlést és még három hetet, ami a jogerőre emel­kedéshez szükséges, vagy esetleg biztonság kedvéért nem kellett volna-e a Kisgyűlésnek bejelen­teni és a belügyminiszteri jóvá­hagyás elmaradása nem újabb hibapont? ó átkozott bürokrácia, — mondotta volna és valószínű­leg írta is volna Ön, ha így csi­nálok, mert ezen procedura alatt éppen kitavaszodott volna. Boszorkányos ügyesség kellett hozzá, megvallom őszintén .Ön­nek, hogy fényes nappal 150 mázsa szenet végigfuvaroztattam Ujhelyen, átadtam egy nyilvános intézetnek, és Ön szerint rajtam kívül nem tud senki pontos ada­tot adni róla. Amint láthatja, tud­tunk róla többen, csak úgy lát­szik, hogy egy valaki nem tu­dott: ez pedig az Ön informátora, akinek pedig módjában lett volna engem személyesen megkérdezni. Hová lett a 31 mázsa szén és ki a titokzatos gumijavító? Bizonyára tudja Ön is, hogy egé­szen a forint bejöveteléig meg­engedett volt a kompenzáció. Ez a 31 mázsa tehát kompenzáció­ként került Felbrant gumijavító céghez, akinek szenet kellett ad­nunk, hogy a tűzoltó kocsi gu­mijának yulkanizálását megcsinál­hassa. Ön is tudja és mindenki, hogy a város kötelessége, a gyen­gén felszerelt falusi tűzoltóságot nagyobb tűzvész esetén kisegí­teni. Hogyan tehetnénk ennek eleget, ha tüzoltókocsink üzem- képtelen? Nem lett volna-e meg­bocsáthatatlan könnyelműség, ha ölhetett kézzel állunk és nem siet­hettünk volna Tiszakarád, Károly­falva és a többi község segítsé­gére veszély esetén? Rossz né­ven veszi-e tőlem, ha a köz­művek évi százezer mázsát kitevő szükségletéből har­mincegyet ilyen célra elsza­kítok? összegezve tehát a dolgokat: a gimnázium általunk 150 mázsa szénhez jutott, mi minden után­járás nélkül 50 mázsát a vágó­híd számára biztosítottunk, a vá­ros minden anyagi kára nélkül. A gumivulkanizálásra elsza­kított 3] mázsa pedig pont egy fél órára lett volna ele­gendő a Közműveknek. Képviselő Úr 16 kérdést tett fel nekem; én csak egyet I Emlékszik-e még, hogy 1946 október elején fölkerestem Önt és feltártam az újhelyi dolgozók nehéz helyzetét. Közöltem Ön­nel, hogy a szüret befejezéséig van még munka, de mi lesz azután? Mit csinálunk a munkanélküliek kel? Ki biztosít számunkra köz munkál? Kértem Önt, sőt kö nyörögtem Önnek, hogy fog lalkozzék ezzel a kérdéssel, minden politikai súlyátvesse latba, hisz az újjáépítési mi­niszter az Ön pártjába tar­tozik. Rendelkezésére áll a leg.hathatósabb fegyverek egyike: az interpelláció. Egy hónapig vártam, és sajnos hiába. Ön néma maradt. És így kénytelen voltam az én kis erőmet sorompóba állítani és tal­palni, magyarázni, kapacitálni a minisztériumban, hogy valami mégis legyen. A munka nem volt könnyű, a kilátások azonban biz­tatóak voltak, 50.000 forintot kap­tunk. Az akta felfüggesztésem alatt azonban elakadt és nem si­került a fagy beállta előtt kihaj­tani. Az 50 000 forint tehát jelen­leg a városi pénztárba elhelyezve várja az idő kimelegedését, ami­kor a közmunka megindítható lesz. Képviselő úr, én nemcsak az adófizető polgárság ér­dekeit képviselem, hanem a sokkal nagyobb számban lévő dolgozókét is, akiknek sajnos nincs mi után adót fizetni. Higyje el, nem csináltam . volna belőle hiúsági kérdést, ha Ön se­gítette volna munkához és kere­sethez azt a 200 embert, aki eb­ből az 50 000 forintból részesedni fog. A dolgozók érdeke azt követeli, hogy mindenki ki­vegye részét az újjáépítés­ből, polgármester és kép­viselő egyaránt, Dankó István ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“' 3 Az egész vármegye részvéte kisérte utolsó útjára Nagy Ernőt F. hó 12 én, vasárnap reggel 8 órakor a vmháza dísztermében nagy gyászoló tömeg állta körül a vármegye nagy halottjának,Nagy Ernő' főispánnak koporsóját. Bú­csút vett mindenki attól az em­bertől, aki mindenkit szeretett, mindenkinek meg tudott bocsáj- tani, mert igazi demokrata volt. A református gyászszertás be­fejezése után dr Berényi Sándor alispán a vármegyeháza tisztikara nevében búcsúzott a halottól. Beszédében hosszasan méltatta néhai Nagy Ernő főispán érde­meit és életének munkáját. Az alispán búcsúja után a ko­porsót Sárospatakra szállították, míg a gyászolók vonattal men­tek az ősi diákvároskába, hogy a halottnak a végső tiszteletet megadják. Patakon a református főiskola udvarán búcsúzott el a vármegye közönsége. Itt először dr Darányi Lajos ref. lelkipásztor mondott mé'y ér­telmű beszédet, melyben rávilá­gított azokra az elengedhetetlen erényekre, amelyek Nagy Ernő lelkivilágát alkották és amelyekre az emberiségnek a háború utáni nehéz időben különösen nagy szüksége van, Ez a szeretet es | megbocsátás, amelyek nélkül em­berek nem élhetnek békés közös­ségben egymással. Utána dr Berényi Sándor al­ispán a vármegye közönsége ne­vében köszönte meg az immár halottan fekvő főispánunknak azt a példát, amelyet minden igaz magyarnak adott. Ä mi »Ernő-bátyánk* a régi kurucok hírmondója volt és mind­nyájan csodáltuk azt a fiatalos erőt, amelyet a rövid egy év alatt betegen is kifejtett. Fegyelmezett, igazi demokrata volt, és ha teste nincs is már kö­zöttünk, a lelke és példaadása mindég élni fog. A Független Kigazda Párt ne­vében Vándor Ferenc és dr Du- bay István nemzetgyűlési képvi­selők, a Magyar Kommunista Párt zemplénvármegyei szervezete ré­széről Csathó József eivtárs, míg a Szociáldemokrata Párt nevében Rilyák János elvtárs emlékeztek meg a demokrácia nagy har­cosáról. A sárospataki katolikus egyház részéről Bacsur Sándor, a gör. kát. egyház részéről pedig Pintér Andor búcsúztatták a halottat. Innen a gyászmenet a ref. te­metőbe kisérte a koporsót, ahol rövid szertartás után Nagy Ernő holttestét örök nyugalomra he­lyezték. Belpolitikai tájékoztató Bérautó 1-5 komoly, üzembiztos, állandóan megrendelhető FÉCSIK GYULA Sáturaljaujhely, Justus u 9. Telefon 46 A szegedi dolgozók pénteken ** délelőtt öt percre tüntetőén megszüntették a munkát, hogy ezzel tiltakozzanak a magyar nép ellenségeinek, a Dálnoki Veress Lajos féle összeesküvés tagjainak üzelmei ellen. Cajtófogadás keretében Bán An- tál iparügyi miniszter elvtárs beszámolót tartott belgrádi tár­gyalásairól. Tárgyalásainak ered­ménye, mint mondotta, egy öt­éves keretszerződés, mely túlha­ladja egy kereskedelmi megálla­podás kereteit. Ipari cikkeket szál­lítunk Jugoszláviának, onnan pedig ipari nyersanyagokat ka­punk. A Jugoszláviának szállítandó villamosberendezések, elektro­technikai anyagok,. gépek, fém­ipari termékek es szállítóeszkö­zök értéke 150 —200 millió dol­lár, melyért Jugoszlávia főieg nyersanyagokkal, fémekkel, ércek­kel, fával, vegyészeti anyagokkal és különféle ipari termékekkel fizet. Az árak tekintetében a vi­lágpiaci árak irányadók. D-listázás során végelbánás alá “ vont hadirokkantaknak a ha­tározat megsemmisítése iránti ké­relmének benyújtási határidejének január 31. napjáig való meghosz- szabbításához hozzájárult a mi- nisztei tanács. R ónai Sándor elvtárs kereske­delemügyi miniszter javasla­tára rendeletet fogadott el a mi­nisztertanács, amely a kereske­delmi és iparkamarai választások megtartásának végső határidejét június 30-ában állapítja meg. MOZI MŰSOR Szerdán, január 15-én és csü­törtökön január 16-án Férjvadászat francia vígjáték, újdonság, azon­kívül „Emlékezzék !“ II. rész és képes híradó. Szombaton, január 18-án, va­sárnap, január 19 én, hétfőn, január 20-án és kedden, január 21-én Emlékezel még? amerikai film, azonkívül kiegé­szítő műsor, képes híradó. Az előadások hétköznap pon­tosan este 6 és 8 órakor, va­sárnap d. u. 4, este 6 és 8 órakor kezdődnek. A nézőtérre az előadások meg­kezdése után a hatóság rendel­kezése értelmében bemenni nem szabad. Felső ruha-, varró-, szabó tanfolyam indul január hónapban. 'Jelentkezés Müller Aduménál, Papsor-utca 15. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom