Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)

1946-07-02 / 25. szám

„Csináljunk egy jó vasárnapot az újhelyi szegény gyermekeknek“ A sátoraijajíjhelyi Szociáldemokrata Nőmozgalom megkezdte munkáját — Hét falu asszonyai .és lányai gyűjtötték lelkesen a gyermekek, uzsonnáját — 300 gyermek Óvodás-kávéháza a Napközi Otthonban A legnagyobb szigorral büntessék a mezei tolvajokat A széphalmi gazdálkodók ál­landóan panaszkodnak, hogy a község határában ismeretlen tet­tesek minden terményüket ellop­ják. Lelketlen személyek kihúzzák a burgonya-bokrokat, letörik a már érni kezdő kukoricát, leszedik a gyümölcsfáról a gyümölcsöt, el­hordják a learatott kalászt és a többi terményt is felpakolják. A tolvajok rablásukkal nemcsak a gazdáknak, hanem az egész községnek kárt., okoznak, mivel kitépik a még ki nem feljett bur­gonyabokrokat és letörik a még éretlen kukoricát. Ez úton hívjuk fel az illetékes hatóságok figyelmét a vakmerő tolvajok gaztetteire, és kérjük, hogy az elfogott mezei tolvajo­kat a legszigorúbban büntessék meg. 2 ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“ Kövessük Tiszálucot, de ne a krun\plitolvajokat A leleményes tiszaluciak köz­ségük határában elfogott krumpli- tolvajokat érdekes módszerrel büntetik. Az elfogott tolvajok nyakába egy táblát akasztanak, »így jár, aki'krumplit lop», felirattal és két rendőr kíséretében dobszó mel­lett végigkísérik a község utcá ján, megszégyenítésképpen. Figyelmébe ajánljuk mindazon községeknek, ahol ilyen lopások előfordulnak, hogy az elfogott tolvajokat Tiszaluc-i módon bűn* tessék meg, mert az így megbün­tetett tolvajoknak a jövőben min­den bizorfhyal elmegy a kedvük a lopástól. Ideje már, hogy megszabadul­jon a falu azoktól, akik, míg más dolgozik, henyélnek és éjjel el­lopják a földművesek munkájá­nak gyümölcsét és így rengeteg kárt okoznak az ország dolgo­zóinak. Fe I h ívás « Felhívjuk az összes Pártszer­vezeteinket, hogy a július 28-iki szövetkezeti napon minél na­gyobb számban képviseltessék magukat, annál is inkább, mert a szövetkezeti kérdés ma min­den falunak problémája. A bejövő vendégek és elv­társak a gyűlés előtt pártunk székházában jelentkezzenek, ahol esetleges problémájukat Pártunk szövetkezeti osztályának veze­tőjével megbeszélhetik. Megyei szövetkezeti titkár. — Felhívás. Az országos MUSZ Szervezet sátoraljaújhelyi csoportja, f. hó 25 én, csütörtök délután 5 órakor a Rákóczi-u. 18. iskola épületében közgyűlést tart. Felkérjük a MUSZ tagokat és érdekelteket, hogy feltétlenül jelenjenek itfeg. Elnökség Az Andrássy-utca álmos dél­utáni csendjét szokatlan, vidám lárma verte fel vasárna'p délután. Mintha valami új szórakozóhely, .kávéház nyílt volna meg váro­sunkban, s a megnyitó-délután vendégei gyülekeznének a Nap­közi Otthon árnyas udvarán. Be­nyitottunk a kapun s a világ' leg­aranyosabb vendégseregét talál­tuk az apró asztalok körül, a csöppnyi lócákon: az Óvodások-- kávéháza nyílt meg egy vasár­nap délutánra. ­A már helyet foglaló apró ven­dégek vidáman csiripelnek, kia­bálnak; kezükben hatalmas bög­rét szorongatva, s vágyakozó pillantásokkal lesik a sütemény-, kenyér- és kílácshegyeket, meg a teli kávéskondérokat. Az egyik fa alatt izgatott csoport készü­lődik: úgy látszik, műsor is lesz. Az Övodások-kávéháza nemcsak csöndes kávézóhely, hanem elő­kelő zenés- műsoros kávéház. Lassan felismerjük a vendé­gek között sürgölődő csinos ki­szolgálóhölgyeket. Csodálkozva látjuk, hogy az új vendéglátó üzemben polgármesterünk fele­ségének, Dankó Istvánnénak ve­zetésével Várkonyi Margit, Jó- zsa Lajosné, Hollói Istvánná, Ko vásznay Rezsőné,' Rocsordi Er­zsébet és még sokan vállalták el a pincéri munkát. A vendégek elcsendesednek, kezdetét veszi a műsor. Egy-egy dundr, pirosképű lány mond ver­sikét, s a műértő" közönség ká­vésbögrével dobolva ad kifejezést elragadtatásának. Az adópengőjegyeket át lehet váltani forintra Rosszindulatú híresztelések szerint az.adópengőjegyeket eset­leg nem lehet forintra átváltani. Erről illetékes helyen közük, hogy az ilyen híresztelések min­den alapot nélkülöznek. Még mielőtt az adópengőjegy fizetési eszközzé lett volna, a közönség megnyugtatására hivatalos nyi­latkozatot tettek az átváltást illetően. Miután az adópengő­jegy ma fizetési eszköz, termé­szetesen bankjegyképpen kell kezelni, ami azt jelenti, hogy a forintra való áttérésnél számolni kell vele. Mivel a stabilizáció időszakában a kormány érthe­tően nagyon óvatos pénzügyi politikát fog folytatni, szinte érdeke mindenkinek, hogy a stabilizáció időszakára adópen­gőt tartalékoljon, mert ezeknek forintra történő átváltásáról a* kormány feltétlenül gondoskodni fog- _______ Vita a vám körül A közellátásügyi miniszter ren­deletet adott ki, melynek értel­mében a malmok pénzért őrölnek^. A falusi gazda a malomba ho­zott terményét nem képes meg- őröltetni, mert nincsen pénze. A A gazdasági munkák sürgőssé­gére való tekintettel, a gazda fogja magát és bemegy a legkö­zelebbi kereskedőhöz, kitől a vám kifizetéséhez pénzt kér kölcsön, amit 5-—6 kg. liszt fejében a ke­reskedő örömmel ad. A vám el­intézése után a szorgalmas mol­nárok egy-kettőre niegőrlik a gazda terményét, aki ezután bol­dogan megy haza, A kereskedő szintén boldogan dörzsöli a ke­zét, mert olcsón — azt lehet mondani, ingyen — jutott hozzá egy pár kiló liszthez, amit termé­szetesen jó pénzért ad majd el. így beszélnek az őrlő felek, s ez valóban így is van. A gazdá­nak nincsen pénze, és nem is kell neki. A piacra hozott áru­ját nem pénzért, hanem sóért, cukorért vagy cigarettáért adja cserébe. *Mi. bízunk abban", hogy eze­ket a kényes ügyeket meg fogja szüntetni a jó pénz, a forint és ezzel meg fognak szűnni a cse­reüzletek is. — Köszönetnyilvánítás. A Szociáldemokrata Párt Nőmoz­galma ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik a vasárnapi gyermeknap sikeréhez hozzájá­rultak. Köszönetét mond a Han­gya kirendeltségnek, dohány­gyári munkásoknak, a város polgármesterének, Kovács István pékmesternek és minden jószívű adakozónak és közreműködőnek. És , mindenek, előtt köszönetét mond a zemplénagárdi pártszer­vezet lelkes nőtagjának, Géczi ! Jolánnak, aki fáradságot nem ismerve házról-házra járt és igen sok élelmet gyűjtött a szegény újhelyi gyerekeknek. Hirdessen a ZEMPLÉNI „Barátságiban Alaptőke: a férfiak cigarettája Műsor közben néhány perc ideje maradt Dankó Istvánnénak,polgár- mesterünk feleségének arra, hogy az ámuldozó riportert felvilágo­sítsa: miféje új vendéglátó üzefh nyílta Napközi Otthon kertjében. — Sok egyesület működik az országban —mondotta a polgár­mesterné — mi; a most megala­kult Szociáldemokrata Nőmoz- galom tagjai elhatároztuk, hogy nem szaporítjuk a-gyűléseket és a különféle előadások számát, hanem csinálunk valamit. Sokat -ma még nem tehetünk és nem adhatunk, de azt gondoltuk, nő­mozgalmunk munkájának leg­szebb megindítása, ha Ujhely 300 szegény gyermekét megven­dégeljük. Ezt kimondani könnyű, de megszervezni a 300 szemé­lyes vendégséget bizony nagyon nehéz feladat volt. — Első pillanatban meg is -ijedtünk a nehézségektől, de szinte csodálatos, hogy milyen •lelkesen tette magáévá mindenki tervünket. Felosztottuk egymás közt, hog*y ki melyik faluba, a város melyik részébe megy el, tejet, kávét, lisztet, gyümölcsöt, mindenfélét. összeszedni. Alap­tőkénk első része — és erre, mint párttag, büszke vagyok — a Szociáldemokrata Pártnap fér fiainak adományaiból gyűlt össze, akik készségesen nyúltak ciga­rettatárcájukba s lemondtak az amúgy is szűkreszabott füstölni­valójukból egy-két munkásról a Nőmozgalom é?a szegény gyer­mekek kedvéért. Gavalléros és gondoskodó gesztusuk nagyon lelkesítőleg hatott munkatárs­nőinkre. * „Kenyerei, kenyeret, kenyerei .. — Egy zemplénagárdi kislány­nak, Géczy Jolánnak — mint kiküldöttünk meséli — mikor meghallotta, hogy a sokat nél­külöző szegény gyermekeket akarjuk megvendégelni, elfutotta a könny a szemét. „Csináljunk •egy jó vasárrtapot az újhelyi szegény gyermekeknek!“ mondta, lecsapta a kanalát s munkáját otthagyva reggeltől-estig járt házról-házra. Összegyűjtött 25 kiló fehérlisztet, 3ft tojást, lek­várt, olajat és felsorolni sem' tu­dom, hogy még mi mindent. Egy dohánygyári tisztviselő hirtele- nében mást nem tudott adni, hát egy nyalat adott. Ezt a nyulat kisorsoljuk a gyermekek között. Már is óriási izgalomban van mindenki. Azt hiszem — mondja a polgármesterné, szemében a boldog tervezgetés tüze lobban fel — a jövő hónapban egy tom­bolát rendezünk a gyermekek­nek. A nyúl sikere adta az öt­letet. Igen, még ez a nyúl is adott valamit, mint ahogyan min­denki adott: a város kereske­dői, a falusiak, a szorgalmas párttitkárok, mindenki. ,. A műsornak már vége van, a gyermekek, az Ovodás-kávéház vendégei ütemesen kiabálják: ká-vét‘ ká-vét. Ennél kedvesebb tüntetést régen hallottunk A nő­mozgalom vezetői, akarom mon­dani a csinos pincérek, kenye­ret, kalácsot, süteményt, szilvát, körtét osztogatnak. Egy nagy­szemű sápadt kicsi lány totyog hozzánk. Lehet vagy négy éves, meghúzza a polgármesterné szók-, nyáját. — Te mit akarsz, Jutka? — Kenyeret, kenyeret, kenye­ret ... Süteményt se, szilvát se nem kérek, csak inkább helyette kenyeret,.. Én, ha jó kislány vagyok, akkor jutalmul mindig egy kis kenyeret kapok... De ilyen sokat még sohasem kap­tam ... Meghatottan veszünk búcsút a Nőmozgaldfn kedves tagjaitól- Szép és példaadó, amit csinál­nak: az ország jövőjéért, a gyer­mekért kezdtek dolgozni. Ez az igazi országépítés. Vége az uzsonnának. A vidám vendégsereg oszlik. Majd kidön- tik a kaput. Egy izgatott és irigy­kedő csoport közepén vékonyka, rongyos, sánta menhelyi fiúcska baktat. Hóna alatt büszkén szo­rongatja a nyulat. Ő ma a város leggazdagabb embere, —zy — Tehetségkutató verseny. A sátoraljaújhelyi Rendőr Sport- egyesület f, hó 20 ári a gimná­zium tornatermében Kornitzer Imre r. főhadnagy tornászbajnok vezetésével tehetségkutató * tor­nászversenyt rendezett, amely igen szép eredménnyel járt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom