Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)
1946-06-05 / 17. szám
Elmélet és gyakorlat resztényi« országromboló és országvesztő nyilas őrülethez. Itt mindenki egyformán dolgozhat a demokráciáért, aki »ember és magyar« és aki csak csoportok előjogának tartja ezt, az az ellenforradalom szekerét tolja és az ilyennek ajkáról talán stilusabb lett volna — mindenesetre őszintébb — a köztársaság éltetése helyett az apostoli királyság gondolatának hirdetése. Nehezen türjük a ködösítése két és nem vagyunk hajlandók semmiféle jelszó kedvéért elárulni a magyar dolgozók osztályának érdekeit, a demokráciát és a nemzetek megbékélését, még akkor sem, ha egyébként — lévén magyarok és keresztények — e két érzés komolyságát és nagyszerűségét önmagunkban érezzük. A nép, a proletariátus felszabadítása a kérdések kérdése és nem más. Erre tanítanak minket a magyar nép nagy szellemei : Széchenyik és Petőfik, a Kossuthok, a Károlyi Mihályok és Ady Endrék. 2 ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“ Ünnepelt a szeretet Felejthetetlenül szép volt városunk százötven kisgyermeke számára május 30-a, Áldozócsütörtök ünnepe. Az állami iskolák, a katolikus fiúiskola s a Carolineum-zárda elemistái — nevelőik kíséretében — együtt járultak első szentáldozásukhoz a plébániatemplomban, Utána a zárda tornatermébe vonultak, ahol kis ünnepség után reggelit kaptak: kávét, kalácsot, süte menyi! Hogy 1946-ban mit jelent ilyen reggeli 150 gyermek részére, azt felmérni csak az adakozó szeretet tudja. Szüiók, rokonok, ismerősök, ismeretlen jólelkek, szegények és mégszegényebbek adtak ajándékul lisztet, tojást, tejet, kávét cukrot. Ezekből készült azután, a Carolineum apá cáinak csendes, önzetlen munkájával, a finom tejeskávé, kalács és sütemény ,,. Meleg hála szálljon mindazok leikéhez ezúton is, akik elfelejt- tették kis gyermekeinkkel a jelen nyomorát, és a keresztény szeretet áldozatával adtak, hogy boldogítsanak. Viszonzásul küldjön a jó Isten minden kedves adakozó leikébe egy-egy örömsugarat, a boldog kicsinyek meleg hálájaként! MEGHÍVÓ A Krausz Lipótné szeszkeres- kedelmi részvénytársaság sátoraljaújhelyi bej. cég 1946 június 14. napján d. u. 3 órakor Sátoraljaújhelyben Wekerle-lér 5. sz. alatt rendkívüli közgyűlést tart, melyre a részvényeseket ezúton is meghívjuk. A rendkívüli közgyűlés egyetlen tárgya a magyar Pénzügyminiszter úr 74.092—1946. IV. sz. engedélye alapján az alaptőke felemelése. Sátoraljaújhely, 1946 június 4. Az igazgatóság. Révai József elvtárs „Munkás- i egység" címmel május 18 án előadást tartott és ennek során fölényes felkészültséggel és tárgyi tudással boncolta azokat a körülményeket, amelyek a két munkáspárt egyesülése mellett szólnak és ugyanakkor megállapította azokat a tényeket is, amelyek a fúzió megvalósításának időszerűtlenségét bizonyítják. Az a körülmény, hogy a kérdés széles körökben is hullámot ver és megbeszélés tárgyát képezi, bizonyítja, hogy megvitatásának időszerűsége és komoly alapja van. Szükséges tehát, hogy ne egyszerű szólammal vagy pedig hangulatszülte elhatározásokkal foglaljunk állást mellette vagy ellene, hanem a probléma elméleti és gyakorlati átvizsgálása alapján alakítsunk ki véleményt. Mindenekelőtt idézzük a következő, alapvető és szerintünk is helyes megállapítást Révai elvtársunk előadásából: »Mindkét pártnak jelene és múltja, de van jövője is.« Ha ezzel kapcsolatban Magyarország helyzetét vizsgáljuk meg, akkor maradéktalanul igazat adunk abban, hogy mindkét pártnak van jelene és van jövője is. Elméletileg az egyesülés nem lehet vita tárgya. A munkásosztály egysége, a szocializmus és a marxizmus egysége meghatározza azt a fejlődési folyamatot, amely adott gazdasági és kulturális körülmények között a kérdést előbb vagy utóbb megoldja és kialakítja az egységes munkás- osztály egységes mozgalmát, amelyet valóban egy párt képviselhet csak. A történelmi feladat értékelése azonban nemcsak elméleti kérdés, hanem az elveknek gyakorlati lehetőségekkel való összeegyeztetésén is múlik. Amint szükséges volt a múltban, a fasiszta elnyomás ideje alatt az illegális kommunista mozgalom, annak minden előnyével és tagadhatatlan számos hibájával, amelyet a többi között a jól megszervezett magyar politikai rendőrség spiclirendszere is meghatározott, ugyanúgy szükséges volt a legalitásban működő, nagy politikai közvéleményt alakító Szociáldemokrata Párt működése is, minden előnyével és a legális keretekhez való kényszerű alkalmazkodással egyetemben. Igaza van Révai elvtársnak, mindketten vállaljuk a múltat, bizonyos konzekvenciák figyelembevételével, de amint szükséges volt a múltban a két párt, ugyanúgy — megállapításunk szerint — a mai helyzet is megköveteli a két pártot. Az elmúlt évtizedek tömény fasiszta nevelését és a közvéleményben kialakított téves és rosszindulatú politikai beállítottságot tervszerű munkával, a közönség demokratikus átnevelésével kell megváltoztatni. Erre a feladatra éppen azok az eszközök alkalmasak, amelyeket a Szociáldemokrata Párt művelt ki és alkalmaz, Ugyanakkor a magyar gazdasági és kulturális helyzet is azt a fejlődési vonalat vázolja fel előttünk, amelynek alapján korai lenne ma fúziót sürgetni, mert ez egyben állásfoglalás lenne olyan gyakorlati problémákkal kapcsolatban, amelyek ma még csak kialakulóban vannak és amelyek kibontakozását felmérni még nem lehet. Nem érett tehát sem a gazdasági, sem a politikai helyzet arra, hogy a gondolat tudatosítása mellett a két párt valóságos egyesülését is létrehozza. Az idő előtt végrehajtott, siettetett, vagy éppen kényszerűéit fúzió következménye az lenne, hogy a külön-külön meghívó és együttműködő erők hatósugara lényegesen csökkenne, amikor ez erőket egy pártba próbálnák összesíteni. Tömegek szakadnának le mindkét oldalon, amelyek elvileg és gyakorlatilag nem tudnák azonosítani magukat a kellőképpen meg nem érett és meg nem értett megoldással és csapódnának újabb alakulatokhoz vagy meglévő pártkeretekhez ; mindez lényegében véve nem a munkásegységet, hanem ellenkezőleg, bizonyos vonatkozásban az osztályerők atomizálódását idézné elő. A munkáspártokból leszakadó rétegek, éppen magasabb politikai érettségüknél fogva, újabb lendületet adnának azoknak a csoportosulásoknak, amelyekhez kiválásuk után hozzácsatlakoztak. Az a veszély is fenyeget, hogy a fúzió, amelyet a széles tömegek átne- velése és átpolítizálása előtt hajtanának végre, s amely nem az osztályegységet, hanem erőink újabb, esetleg rejtettebb szét- íorgácsolódását idézné elő — a másik oldalon idézne elő egységes, zárt frontját; ehhez még hozzácsapódhatnának olyan rétegek, amelyek — éppen tájékozatlanságuk vagy félrenevelt- ségük folytán — ma még visszariadnának a fúziótól, viszont a külön-külön, de szoros szövetségben dolgozó két párt jórészüket megnyerheti és megnevelheti. Meggyőződésünk, hogy mindezeknek a szempontoknak az értékelésével - Révai elvtársunk is arra a konklúzióra jut, hogy történelmi feladat az elvi tisztázás mellett gyakorlatilag a két párt szoros, őszinte, becsületes, de független keretek fenntartása melletti együttműködése a demokrácia építése érdekében. Aki az elhangzottakból és a különböző vitacikkekből más konklúzióra jut és egyéni felelőtlenségből vagy rövidlátásból eredően — ma ez igen gyakran előfordul — egyszerű szervezési kérdésnek tekinti a fúzió kérdését, az rossz szolgálatot tesz a munkáspártoknak, rossz szolgálatot a munkás- osztálynak. Hangsúlyozzuk, hogy a történelmi szükségszerűség megköveteli a két munkáspárt önállóságát és sajátosságainak teljes érvényesítését azzal az ideológiai felismeréléssel, hogy a társadalmi fejlődés törvényei ezt a mai két folyamatot — Szaka- sits elvtárs megállapításával zárva cikkünket — adott időpontban és adott helyen egyesítik. Feleslegesen idegeskedők megnyugtatására Az Erzsébet kórházról eddig is sok szó esett a városban. Eddig azonban főleg azokról az anyagi természetű bajokról volt szó, melyet a súlyos gazdssági helyzet okozott. Most aztán inkább életbevágó do!ogról hallottunk suttogni. Arról volna szó, hogy az eddigi megbízott sebészfőorvos visszatért volna Budapestre, és jelenleg a kórház sebész nélkül áll....! Felkerestük a kórház sebészeti osztályát, melyen nem látszik meg, hogy gazda nélkül állana Rövid »tapogatózás« után megállapítottuk, hogy a megbízót! sebészfőorvos 6 heti szabadságra ment Távozása óta, 37 nap alait, 90 beteg fordult meg a műtőben, ebből 17 vakbél-, 14 sérv , 12 mandula-, 3 ideg-, 2—2 epe-, golyva-, ill. mellkas-, 5 különböző hasi-, és 33 egyéb műtéten esett át. Ezek közül meghalt egy beteg haslövés után, hashártya- gyulladásban. Ezek után valóban rejtély, hogy a megbízott sebész főorvos távozása óta ki operál az Erzsébet kórházban? A titok megoldásával vesződjenek a suttogok. Nekünk az a benyomásunk, hogy azok, akik a sebészfőorvos szabadságához hozzájárultak, gondoskodtak megfelelő helyettesről is. Dreher sörlerakat © Üveges sör nagyban kapható PAYLOVITS ZOLTÁNNÉ sörnagykereskedö Molnár István-utca 2 szám
