Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)
1946-05-01 / 12. szám
Autósebességgel vagy rákháton Válasz »Haladunk a korral« rímű"'cikkre 4 ZEMPLÉNI „BARÁTSÁG“ Közgazdaság Magyarország közgazdasági talpraáliítása nagymértékben attól függ, hogy milyen mértékben tudjuk kifejleszteni az árucsereforgalmat a szomszédos országokkal. Gyárainkat, a kisipari üzemeket újjáépíteni, illetve a már üzemképesekben a lüktető munkát megindítani csak úgy tudjuk, ha elegendő nyersanyagot tudunk importálni. Ebből a szempontból nagyon örvendetes az elmúlt hét folyamán megkötött magyar román, valamint a magyar-svájci árucsereforgalmi egyezmény. De külkormányzatunk eredményes tárgyalásokat folytat hasonló egyezmények létrehozása iránt Lengyelországgal, Bulgáriával és Jugoszláviával is. Ezek a baráti egyezmények nagy lépéssel fogják előre vinni hazánk közgazda- sági konszolidálódását. Ha ehhez még párosulni fog a már felvetett vámunió, akkor sokkal rövi- debb időn tfelül, mint magunk is reméltük volna, tényekkel válaszolhatunk a reakciónak, hogy »ezt hozta a demokrácia*. De az említett államokkal kötött kereskedelmi egyezményeket jelentőségében jóval felülmúlja a szovjet magyar árucsereforgalmi egyezmény. Azonfelül, hogy ennek eredményét a már eddig is rendelkezésünkre bocsájtott nyersanyagok és árucikkek révén már is érezzük. Ezen egyezménynek még nagy külpolitikai jelentősége is van. A magyar kormányférfiak fo gadtatása Moszkvában és az ott elhangzott nyilatkozatok mindegyike kemény cáfolat volt a suttogó rémhírterjesztők állítására, hogy Magyarország tagállam lesz. Sőt! A magyar küldöttség moszkvai látogatása alkalmából az angol rádió és a sajtó hozzászólásaiból a nyugat felé kacsingatók is láthatják, hogy ez a látogatás a nyugati hatalmakat is meggyőzte Magyarország függetlenségéről. S az angol rádió hírmagyarázója is azt a kijelentést tette, hogy Ma1- gyarországnak arra kell törekednie, hogy kimélyítse gazdasági kapcsolatait nagy szomszédjával a Szovjetunióval. Május elseje, a világ dolgozóinak ünnepe arra oktat bennünket, hogy közgazdasági téren is csak kis és nagy szomszédainkkal való baráti kézfogás esetén találhatjuk meg helyünket a népek nagy demokratikus családjában. K. A. Ifjúság és sport Egyetértés—PTK 3:3 (1:3) Az Egyetértés értékes pontot vett el a PTK-tól, és a mutatott játék után a döntetlen eredményt meg is érdemelte. SMávAC —Bánrévei vasutas 1: 0 (1:0) Kemény játék után megérdemelten győzött a SMávAC. Május 1-én Munkásserleg döntő mérkőzést játszik az Egyetértés a Máv csapatával, míg a Kereskedelmi és Gimnázium csapatai a harmadik és negyedik helyért játszanak ugyanakkor. Mérkőzés kezdete: Kereskedelmi—Gimnázium d. u. 3 óra, Egyetértés—SMávAC d. u. 5 óra. Testvérlapunk legutóbbi számában polgármester elvtársunk ellen írt cikk írója kár, hogy nem vette a fáradtságot és nem nézett utána a dolgoknak, hanem csak a »rossz nyelvek« információja alapján dolgozott. Nem sok fáradságába került volna és meggyőződhetett volna arról, hogy a városnak egy modernül felszerelt mentőautója is van, amilyennel például sem Miskolc, sem Gyöngyös nem dicsekedhet, hogy csak a legközelebbi nagyvárosokat említsük és ez állandóan a betegek szolgálatára áll. A mentőautót' pedig a polgár- mester »autóextázisa* és a tűzoltóság áldozatkészsége hozta létre, minden külső támogatás nélkül. Az sem lett volna baj, ha még tovább érdeklődött volna. A polgármester a vonattól sem riadt vissza, mert a tél folyamán nemcsak 50 pár bakkancsot szerzett a városi altisztek számára, hanem azokból harmincat ablaknélküli kocsiban zsákon kuksolva hozott le Pestről. Jaj, de pontosak az értesülések j az akkumulátor összetöréséről (a J karternek ugyanis nem történt semmi baja.) Pedig csak a szemtanukat kellene megkérdezni és megtudhatná, hogy nem is a polgármester vezette az autót, hanem egy sokévi gyakorlattal bíró taxisoffőr. Tényleg megtörténik az ilyen a legjobb családokban is. A cikkíró minden bizonnyal a legnagyobb természetességgel élvezte télen a villanyt, miközben a szegény »autóextázisban szenvedő« polgármester lázasan szaladgált, hogy ne jusson Sátoraljaújhely az alföldi városok sorsára, hanem legalább a telet húzza ki villannyal és az újhelyi malom biztosítani tudja a szűkös lisztadagot. Elkésett a cikkíró, mert különben tudhatta volna, hogy a polgármester nemcsak mentőautót szedett össze a roncsokból, hanem teherautót is szerzett a városnak, amely »nemhogy nem került sokba a városnak«, hanem egyenesen ingyen jutott hozzá. A cikkíró ezekután ne aggódjon, ha a város polgármestere parádéslovait autóval akarja felcserélni, mert biztos, hogy megvan az oka rá: valószínűleg haladni akar a korral és nem a saját, hanem a város érdekében. Kedves testvérlapunknak üzenjük, hogy mielőtt a baloldali polgármestert ütni akarná, szerezzen be pontos információkat és azután üssön és inkább jobbra, mint balra, * • Munkásegység komoly és sorsdöntő jelszavát mindig átértettük és eszerint cselekedtünk. Nehéz szívvel hozzuk le ez«n írásunkat a munka megbecsülésének diadalmas ünnepén. Keményebbek lettünk volna, már azért is, mert az a véleményünk, hogy olyan egyén tollából ered, akit közismert erők ösztönöznek, hogy zavart keltsen a baloldal portáján. Akinek talán az is fáj, hogy az újjáépítést és ezen keresztül demokráciánk megszilárdítását mi i Egyik szomszédos állam sajtója megelégedetten közli, hogy a középiskolák felsőbb osztályaiba korántsem tódul az ifjúság a régi mértékben. E helyett a kötelező 4 polgári elvégzése^ után főleg j kézműipari és kereskedői pályát választanak. E sorok írója is láthatta ott, amikor egyik kitűnő tanuló apját felkereste a polgári igazgatója, hogy rábírja (ia továbbtaníttatására. Az apa mosolyogva megkérdezte: »Szellemi proletár) neveljek talán a fiamból? Iparosmesterember lesz belőle, aki mindig lesz olyan módban, hpgy ha valamikor hiányát érezné a továbbképzésnek, az önművelésnek, anyagi gondok abban őt nem fogják megakadályozni.4 Fia ma műszerész-tanonc. Nálunk inasnak még ma is nehezen küldjük gyermekeinket. Még maguk az iparosok sem becsülik saját mesterségüket, mert kevés kivétellel, fiaikból ők is »urat* akarnak nevelni. Az őstermelők is tömegesen szakítják el gyermekeiket a földtől, hiszen néhány tojás árán ma valóban lehet bi- í zonyítványt szerezni. A középis- ! kólák felsőbb, 3—5 párhuzamos | osztályait magas százalékban ] gyenge előmenetelő tanulók — j és ez a baj — teszik túlnépessé. j És ezek között sok az iparos és őstermelő szülő gyermeke. Mire fog ez vezetni? Sem újjáépítésünkhöz, sem gazdasági átalakulásunkhoz nem lesz elegendő szakemberünk. Köztisztviselőből, magántisztviselőből már most is több van a soknál! Ha pedig a középiskolák majd évről-évre ezerszámra fogják ontani és gyarapítani e «szellemtelen* szellemi tartalék-sereget, az olyanokat, akik «nem azért tanultak, hogy dolgozzanak4, a helyzet siralmasabb lesz, mint valaha. Különben csodálatos, hogy a gyakorlati pályáktól épp azok tartják távol if- jainkat, kiknek életébe a háborús és háború utáni helyzet soha sem remélt mértékű érvényesülési és gyarapodási lehetőségeket hozott. Van ma nagyobb »úr® az őstermelőnél, vagy az iparosmesternél? Kell-e szerencsétlenebb a fix-fi- zetéseseknél? Hogy később majd újra máskép lesz? Nem lesz máskép ! Magyarországnak mezőgazdasági-ipari állammá kell átalakulnia, hogy boldoguljon. Ehhez pedig 1 szociáldemokraták valóban autósebességgel és nem rákháton akarjuk és végezzük. Elég ennyi. Május van, a piros élet, a dolgozók szolidaritásának, a tavasznak és a győzelmes fiatalságnak hónapja. És nem lesz zavar, megbékélés, szolidaritás és együttműködés lesz, még akkor is, ha hasonló esetben keményebben fogjuk kimondani az igazságot Szerk. szakemberek, nem »urak® kélle- nek. Ezek a szakemberek nem fognak másnak és másért teremteni és termelni az bizonyos és természetes. A demokráciában életbevágóan fontos a közműveltség és a tudásszomj gyarapodásán csak örülni lehet, de aggasztó a csak bizonyítvány szerzésre irányuló törekvés növekedése. A dolgozó felnőttek iskolájába járók előtt le a kalappal. Azok nem átképzés? hanem továbbképzés végett áldozzák fel tanulásra kevés szabadidejüket. De a fiatalságunk részéről ez a tömegirtózat a testi munkával és mesterségekkel szemben nemzeti, katasztrófának veti előre az árnyékát. így nem fogjuk megállani a helyünket az iparos- és kereskedő népek versenyében és a csak «bizonyítványosokénak esetleg nem . lesz majd mit »közigazgatni»-ok. — Szerencsés baleset. Berényi Sándor dr és Szakács József nemzetgyűlési képviselő autón Sárospatakról Olaszüsz- kára tartott. Útközben az autó hátsó kereke kiesett és a gépkocsi teljesen felborult. A köny- nyen végzetessé válható autóbaleset szerencsés kimenetelű lett. Hirdetmény A sátoraljaújhelyi 71. honvéd, kiég. pság. igazoló bizottsága az alant felsoroltakat vonja igazolás alá : 1946 május hó 16-án : Szűcs János t. szkv. Legyesbé- nye, Csonka István t. őrm. Karos, Kovács Béla t. tiz. Láca, Kiss József t. alhdgy. Sátoraljaújhely. Nyugatról hazatértek közül: Szövényi Sándor ht. alez, Sátoraljaújhely, Móricz András t. tiz. Láca, valamint azokat a honvéd egyéneket, akik előzőleg már meg lettek hirdetve, dé a tárgyalásokon megjelenni nem tudtak. Esetleges panaszokat B, Hör- csik János elnök címére (And- rássy-u. 50.,) vagy az ig. biz. titkárságánál kell bejelenteni. Az igazolásra kerülőket a tárgyalási napra ezúton idézi meg a bizottság azzal, hogy a tárgyalások d. e. 9 órától kezdődnek a kisvárosháza épületében. Sátoraljaújhely, 1946 ápr. 29. Honvéd Igazoló Bizottság A Szociáldemokrata Párt zemplénvármegyei lapja Felelős szerkesztő: KOVÁSZNAY REZSŐ Felelős kiadó: RILYÁK JÁNOS - Szérkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Deák-utca 14 Nyomatott a „Barátság** nyomdában Sátoraljaújhely Deák-utca 14 Újra zsákutcában ifjúságunk pályaválasztása
