Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)
1946-03-15 / 5. szám
fvéZ&t A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT POLITIKAI HETILAPJA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: DEAK-UTCA 14. « MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN *, TELEFONSZÁM: 3 % MÁRCIUS 15 Irta: SZAKASITS ÁRPÁD l Konyhakertet kapnak a földnélküliek Riport a sátorhegyi erdőtűzről Kivégezték Szálasig Vajnál, Beregfít, Rajnisst Két esztendő választ csak el a magyar rríárcius századik évfordulójától. Kilencvennyolc esztendő — kilecvennyolcévi tömör, tudatos és gonosz ellenforradalom. Az az ifjúság, mely 1848 március 15-én Pesten kivívta a sajtó- szabadságot s kiszabadította börtönéből a dolgozó magyar nép első apostolát: Táncsics Mihályt, aligha hihette, hogy közel száz esztendőnek kell majd eltelnie, amíg a magyar nemzet abba a helyzetbe jut, hogy a márciusi eszméket valóra váltsa, megszilárdítsa és beépítse a .nemzet életébe. A kiegyezés korában s a két világháború között eltelt Horthy- korszak idején mindig megünnepelték a március 15-ét. Kivonultak a kokárdás leventék és legények, megjelentek a közéleti előkelőségek, fellépett egy-egy neves szí nesz, hogy elszavalja »Talpra magyart« — mindenki ott volt az ünnepen — csak éppen március eszmevilága hiányzott. Mi szocialisták nem vagyunk ünneplő párt. Nem szeretjük s nem keressük az alkalmat, hogy tömjénezhessünk és szónokolhassunk. Vigyázunk a szavakra s ügyelünk, hogy akkor ünnepeljünk, amikor az ünnepnek tartalmat tudunk adni. Amikor az »úri« Magyarország évtizedeken át ünnepelte a magának kisajátított márciust, mi szociáldemokraták ny'iltan és világosan kimutattuk, hogy ehhez az ünnephez ebben az országban csak nekünk van igazán közünk. Ez a nap valójában csak a mi napunk, mert mi vagyunk az egyetlenek ebben az országban, akik március szellemében, március vívmányaiért — a márciusi eszmék érdekében harcolunk. Amikor feltűztük az emlékezetes Petőfi jelvényt, akkor ezzel harsányan és nyíltan tüntettünk a rendszer, a fasizmus és anti- demokrácia ellen, hogy bárki is kisajátíthatná magának Petőfit. Tiltakoztunk a történelemhamisítás ellen, amely a dolgozó nép hőseit az urak kiszolgálói sorába akarta beszoiítani. 1946-ban valóban csak mi ünnepiünk ebben az országban, mi és harcos társaink az üldöztetésben, az elnyomatásban s az ellent- állásban, a másik munkáspárt s a polgárság vékony demokrata rétege. Az ünneplő tömegben biztosan sokan elvegyülnek majd, akiknek nem lenne köztünk a helye, mert nem akarja; hogy március valósággá legyen. Mi nemcsak valósággá akarjuk tenni, hanem azt is akarjuk, hogy soha többé ezt az országot, ezt a népet ne lehessen március vívmányaitól megfosztani. Nehéz, súlyos és gondterhes napokat élünk. A reakció mesterkedése, áskálódása és akadékoskodása mellett valamennyien érezzük, hogy milyen súlyoá gazdasági válsággal küzdünk. Mindannyian tudjuk, hogy a felszabadult országban ma mindenkinek több jut mint azoknak, akik a munka hálátlan áldozatát vállalták és viselik. Égéti lelkünket a gond, nyugtalan a lelkiismeretűnk, hogy a dolgozó testvéreinkért, a nekünk oly drága magyar proletárokért nem tudjuk e percben mindazt megtenni, amit megtenni legszentebb kötelességünk: hogy emberhez méltó biztos és kulturált életet biztosítsunk számára. Hogy kiemeljük őket a gondok hínárjából, hogy jobb és szebb életét biztosítsunk számukra, hogy biztosítsuk gyermekei számára az iskolát és a tanulást, egyszóval, hogy beváltsuk minden múlt és jelen Ígéretünket. Mi elvtársak úgy értelmezzük az ünnepet, hogy lelkiismeret- vizsgálatot tartunk és beszámolunk magunknak és azoknak, akik bennünk bíztak, arról, hogy mit tettünk. S e lelkiismeretvizsgálat- nál azt kell látnunk, hogy sokat tettünk, sokkal előbbre vittük a magyar dolgozó népet a haladás és fejlődés útján. De látjuk, hogy ez az út még nagyon hosszú és hepe-hupás, addig míg eléri a célt! Az ünnepből -tehát azt tanuljuk, hogy beszámolva a múltról, felmérjük a jövendő feladatait. Ezek a feladatok igen nagyon és igen súlyosak, de nem riadunk •vissza tőlük, mert emlékezünk 1945 márciusára is, amikor országunk nagyrésze még a nyilas banditák és német brigantik hatalmában volt. Amikor népünk egy része még keservesen szenvedte a háború borzalmait s itt Budapesten még a romoktól és torlaszoktól nem lehetett közle kedni az utcákon. S ha végignézzük az utat, amelyet azóta megteltünk, akkor most itt meg kell nyiitan mondanunk: végtelen nagy volt az a munka, amit a dolgozó magyarság vállalt és elvégzett! Határtalan sok áldozatot vállalt magára az a dolgozó nép, amely ettől az országtól a múltban nem kapott egyebet, mint Szerdán délelőtt kivégezték Szálasi Ferencet, Vájná Gábort, Beregfi Károlyt, dr Gera Józsefet és Rajniss Ferencet a volt nyilas kormány tagjait. A tömegMa Wasbintonban összeült az éleim szertanács, amely az egyes á’la.-Soknak juttatandó búza mennyiségéről fog határozni. Az ügy fontosságára való tekintettel kizsákmányolást és igazságtalan-» ságot. Határtalan hit tartotta a lelkeket, a szocializmus hite és ereje hajtotta a magyar dolgozókat, amikor nekiláttak, hogy országot építsenek a romokból — s ma már elmondhatjuk, hogy az alapozás munkája befejezéshez közeledik. Látunk még réseket és repedéseket. A nagy betonalapon van még javítani és erősíteni való.' De egy^biztos: aki ezt az alapot meg meri támadni, az „véresre 2Úzott homlokkal“ marad fekve a porondon! Száz esztendőn át megfosztottak bennünket március vívmányaitól. Most megkaptuk őket, most hatalmunk van rá, hogy valóra váltsuk mindazt, amit a múlt elsikkasztott, elrabolt. gyilkosságokért, leventék elhurcolásáért, lerombolt vasútakért és hidakért, az ország pusztulásáért felelős bitangok felett így ítélt a magyar nép. a tanács 48 órán bélül dönteni fog, hogy mely államok és milyen mennyiség ereiéig részesülnek élelmiszer- és búzajuttatásban. Fogadjuk meg egymásnak ml, akik egy új szabad és demokratikus Magyarországért harcolunk, hogy megvéd- jük március eszméit, s megőrizzük szabadságunkat, minden eszközzel, minden- kiyel szemben. Hétköznap miénk a munka, miénk a verité- kes áldozat. De vannak ünnepek s március 15 ünnepe minden magyar dolgozónak. S ezen az ünnepen tekintsünk vissza büszkeséggel arra, amit végeztünk, mert Petőfi és a márciusi ifjak szellemében cselekedtünk. Holnap folyik tovább a munka, de ma kiáltsuk harsányan, hangosan, hogy meghallja a világ minden dolgozója: éljen a szabad magyar köztársaság. * Washingtonban • élelmiszertanács ült össze 20 képviselőt zárt A Kisgazdapárt, belátva a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt és Nemzeti Parasztpárt követelésének jogosságát, rendet teremtett saját portáján és így megoldódott a belpolitikai válság. Nagy Ferenc miniszterelnök leszögezte egyrészt a Kisgazda- párt külpolitikáját, amely a Szovjetunióval való őszinte barátságot akarja, másrészt belpolitikai téren ragaszkodást a pártok együttműködéséhez. Kijelentette, hogy gazdasági vonalon a bauxit bányák és olajforrások államosítását, a nagybankok szigorú ellenőrzését és a Ganz, Rimamurányi és Weisz Manfréd üzemek állami kezelésbe vételét is szükségesnek tartja annál is inkább, mert ezek a jóvátételnek ki a Kisgazdapárt dolgoznak és az állam tartja fenn őket. A Kisgazdapárt 20 képviselőt zárt ki, akik nem hajlandók ezt a politikát követni és aknamunkájukkal az ország békéjét, a demokráciát veszélyeztetik és gátolják az újjáépítést. A B-lista kérdésében közölte az újságírókkal, hogy a miniszterelnökség a szakminisztériumokkal, szakszervezetekkel és a parasztszövet- séggeL karöltve fog eljárni A Kis. Újság* élére Kovács Béla volt földművelésügyi miniszter kerül. A Kisgazdapárt ezen elhatározása folytán győzött a demokrácia, fennmarad a pártok együttes kormányzása, amely a rend megszilárdulását és a békés munka megindulását fogja eredményezni.
