Zempléni Barátság, 1946. február-december (1. évfolyam, 1-47. szám)
1946-11-28 / 43. szám
14 % ▼ér * /Ki wc alti) 4J, l«v*ltér Sátcraljaujhtly szám. Sátoraljaújhely, 1946 november 28. Ara 40 fillér Követendő példaként Pártunk soproni értelmiségi csoportjában működő bánya- és erdőmérnök hallgatók a napokban levelet küldtek az Értelmiségi Titkárságnak. A levélben ez áll: Tisztelt Elvtársak ! Nemsokára, minden valószínűség szerint megkezdődik a kéthónapos szénszü net. Az a kérésünk, hogy ezt az időt a különböző magyar- országi bányákban, mint fizikai munkások (aknászok, csillések, stb.) tölthessük el Reméljük, — noha még hasonló munkát ezideig nem végeztünk — hogy csekély erőnkkel is hozzájárulhatunk az ország széntermelésének fokozásához és a hivatásos bányászokkal együtt dolgozva sikerül majd valamennyire csők- kentenünk azt a ma még mindkét oldalon tagadhatatlanul fennálló bizalmatlanságot, amely a műszaki értelmiséget és így az értelmiségi ifjúságot is a fizikai dolgozóktól elválasztja. Mielőbbi intézkedésüket kérjük. A Műegyetem bánya- és erdőmérnöki karának hallgatói.« Az az érzésünk, ehhez a levélhez nem kell különösebb magyarázat. Ez a kérés a legbeszédesebb cáfolata annak a Hiedelemnek, mintha a magyar egyetemi ifjúság és különösképpen a magyar műszaki értelmiségi ifjúság a maga egészeben teljes közönnyel nézné a demokratikus ország küzdelmét az újjáépítés, a termelés terén. íme, soproni egyetemisták néhány hetes kényszerű vakációjuk idejére le akarnak menni a föld alá, a bányák mélyébe, hogy segítsenek a bányászproletárnak, akinél többet aligha verejtékezett valaki is a felszabadulás másfél esztendeje óta. • Ami pedig a kérés indokolását illeti, azt a leplezetlen őszinteséget, mellyel ezek a lelkes diákok rámutatnak a műszaki értelmiség és a fizikai munkásság között még ma is fennálló bizalmatlanságra, erre 6000 kg ruhaneműt küldött az amerikai magyarság vármegyénknek Vasárnap este három nagy teherautó az amerikai magyar testvérek adományából 6000 kg ruhaneműt hozott városunkba. A küldeményt a Budapestről érkezett kiküldöttek hétfőn elosztották Sátoraljaújhely megyei város és Zemplén vármegye öt járása között. A szállítmány kísérője, a központi elosztó szerv helyettes vezetője, dr Túri Pál nyilatkozott lapunk munkatársának. Elmondta, hogy az Amerikai Magyar Segélyakció 1945-ben, a fegyverszünet megkötésekor alakúit meg, amikor hazánk felszabadult a reánk erőszakolt hábotú borzalmaitól. A Magyarországra jött segély- bizottság tájékoztatta Amerikában élő magyar testvéreinket az itteni ínség nagy mérvéről. Az amerikai magyarság azonnal belekapcsolódott a segélymozgalomba, úgy a szegény, mint gazdag, politikai pártállásra és feleke- zetre való tekintet nélkül. Kijelentette, hogy az amerikai magyarság* kívánsága csak az, hogy az adomáuyok elosztása is ugyanígy történjék meg. Ennek érdekében a magvar kor* mány megalakította az UNRRA- bizotfságot és azok vidéki szerveit, melyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy az adományokat az arra rászorultak kapják meg* Többek között megemlítette, hogy az akció nemcsak ruházattal, de élelemmel és gyógyszerrel is segíti a magyar népet. Miért nem volt eddig eredménye a berecki híd felépítésére megindított akciónak ? Szabotálják az alispán intézkedéseit Nemrégiben dr Berényi Sándor alispán elvtárs a vármegyei köz- igazgatási értekezlet elé terjesztette a berecki hid újjáépítésére vonatkozó javaslatát, melynek legfőbb pontja, hogy a falu dolgozói a híd újjáépítéséhez járuljanak hozzá fejenként 1 forinttal, hiszen a híd felépítése elsőrendű érdeke a Bodrogköz népének. A közigazgatási értekezlet elfogadta a javaslatot és az alispán elvtárs haladék nélkül hozzálátott az akció lebonyolításához. Átiratot intézett a járási jegyző- ségekhez, hogy a gyűjtést a községekben hirdessék és kezdjék meg. Vasárnap azonban a karcsai népgyűlésen a falu dolgozói az alispán elvtársunk legnagyobb megdöbbenésére kijelentették, hogy az újjáépítési akcióról semmit sem tudnak és a legnagyobb lelkesedéssel felajánlották, hogy nem egy forintot, de még tízszeresét is szívesen adják, hogy a \ híd mielőbb felépülhessen. Volt olyan gazdálkodó is, aki száz forintot ajánlott fel. Ugylátszik alusznak a járási jegyzőségen — vagy talán elfelejtették az alispán gyűjtési akcióját publikálni? Ezt máskülönben egy példa is igazolhatja, A szerencsi járásban, melynek lakóit nem érinti az a körülmény, hogy felépül-e a híd, vagy sem, — már 3000 forintot gyűjtöttek, míg az újhelyi járásban még csak 156 forint gyűlt össze. Az ország demokratikus társadalmát és különösképpen a szociáldemokrata dolgozókat megnyugvással és örömmel tölti el az a tény, hogy Szakasits elvtársat és a magyar szociáldemokrata delegációt milyen kitüntető szívélyességgel fogadták. Nap, mint nap kapunk híreket a delegáció sikeres londoni munkájáról. Legutóbb Szakasits elvtársnak az angol rádió munkatársa előtt tett nyilatkozatát ismertette a Ki tehát az a tisztviselő, aki ■szabotálja az alispán intézkedéseit ? A Bodrogköz lakói boldogan adnák össze pénzüket, hogy hídjuk felépülhessen és egyesek még a fiilükbotját sem mozgatják. Elvárjuk, hogy a mulasztók ellen a legszigorúbb fegyelmi eb járást indítsák meg. nemzetközi sajtó, melynek során Szakasits elvtárs a magyar Szociáldemokrata Párt munkájának angliai visszhangjáról beszélt. — Örömmel és megnyugvással tapasztaltam, hogy angol politikai körökben milyen tisztán látják és helyesen értékelik a magyar Szociáldemokrata Párt szerepét. A koalícióban való részvétünket súlyos áldozatnak tekintik, de megértik és méltányolják, hogy ezt is vállalnunk kell. Szakasits Árpád nyilatkozott a Szociáldemokrata Párt munkájának angliai visszhangjáról Csak annyit mondhatunk: »Jól van, Fiúk! Jól van, Elvtársak ! Köszönjük !« És gondolatban megszorítjuk a kezüket, amivel nemsokára a Csákány nyelét ragadják majd meg. Mert valóban, ez a felismerés az első lépés azon az úton, amely szükségszerűen a másodikhoz, a tényleges cselekvéshez vezet, s amelynek eredménye előbb utóbb nem lehet más, mint az a társadalom, melyet ei-ben az országban is egyre többen és többen szeretnének kialakítani, amelyben lényegtelenné válik a különbség a dolgozó és dolgozó | között, s melyben megkapja végre méltó elégtételét az ember, minden dolgozó ember. A kérésről már tudpmást szerzett a Magyar Állami Szénbányák Végrehajtóbizottsága is és néhány hét múlva minden bizonnyal, ha rövid időre is, de együtt dolgozhat a jövendő mérnök és bányász. Jó szerencsét!
