Zemplén, 1937. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)

1937-02-21 / 8. szám

G. oldal ZEMPLÉN 1937. február 21 il ZEMPLÉN HELYSZÍNI HÖZJETITÉSE Felsőregmec község nagy napja Lövészverseny és varró-tanfolyam záró ünnepély az ősrégi templom tövében Mikóházától jobbra, a trianoni határfolyóvá kinevezett Ronyva patak mellett, lankás dombon és dombokkal övezve fekszik Felső- regmec, Zemplén vármegyének egyik legősibb községe. Az Árpá­dok korából származó templomá­nak karcsú tornya magasan éke­lődik a téli tájkép fehérségébe és szemben vele — olyan közel és mégis olyan messzire — a meg­szállott területen fekvő Csörgő község házai fehérlenek át a domboldalról. Nagy napja van ma ennek a kis határmenti községnek és ez a falu külső képén is azonnal meg­látszik. Már messziről észrevesszük, hogy a falu szélén felállított fi­gyelők gyors futással igyekeznek a templomdomb felé, hogy hírül adják az autók érkezését, amelye­ken vitéz dr. Teleky Sándor test- nevelési altanácsnok, vitéz Le- hocky Lajos tb. főszolgabíró, Bencze András népművelési titkár és Kubus Gyula körjegyző érkez­nek az ünnepségekre. A templom környékét ellepi a kiváncsi, ünneplők néző serege és az iskola udvarán már készen állanak a lövészek, hogy ezen a szép téli vasárnapon nemes ve­télkedésben mérjék össze erejüket. Barna László tanító a lövész­verseny rendezője leadja katonás jelentését, azután a társaság ki­vonul a pár száz lépésnyire levő gyakorlótérre, ahol mintegy 100 levente tartja rendes vasárnap délutáni foglalkozását. Vitéz Le- hoczky főbíró tart buzdító beszédet a katonás fegyelemmel gyakor­latozó leventékhez, majd kezdetét veszi a körzeti lővészverseny, amelyen Felsőregmec, Mátyásháza, Vily és Vitány községekből mint­egy 60-an vesznek részt. Hogy mennyire kedvelt sporttá nőtte ki magát a vármegyénkben a lö­vészet, azt nem csak a versenyzők nagy száma bizonyítja, hanem az a megértő áldozatkészség is, amellyel ezeknek a versenyeknek a tiszteletdiját a tehetősebbek összeadják. A felsőregmeci lövész­napra 22 dij futott be: vitéz dr. Teleky Sándor. Tóth Jenő felső­regmeci, Kovács Bertalan vilyi ref. lelkészek, Kubus Gyula kör­jegyző, Ureczky András jegyző, Barna László tanító, Horváth János felsőregmeci, Varga Pál mátyásházai és Csorba Mihály vitányi bírók ajándékai. A versenyen dijakat nyertek: Koncsol Bertalan, Eperjesi Ferenc, Szabó Miklós, Juhász István, Szabó András, Magyar László, Kovács Miklós, Csorba Mihály, Gazda István, Barna László, Varga Pál, Jurkó Béla, Kocsis József, Hozdik Pál, Madzin Péter, Jurkó János, Záveczki Mihály, Szabó Géza, Mihók Miklós és Szal- kovszki Béla és az eredmények egy nagyobbszabásu versenyen is megállották volna a helyüket. A dijakat vitéz dr. Teleky Sándor osztotta ki lelkesítő beszéd kí­séretében a büszke győzteseknek, majd a társaság átvonult a csinos Népházba, hogy résztvegyenek a három hónapos varró-tanfolyam záró ünnepélyén. Az ünnepélyt Tóth Jenő ref. lelkész, a népművelési albizottság elnöke nyitotta meg, azután Bocsy Etelka miskolci kézimunka tanárnő, a tanfolyam vezetője tartotta meg beszámolóját. 28 résztvevője volt a 3 hónapos tan­folyamnak, akik nemcsak a női ruhavarást, szabást, hímzést stb. sajátították el ez alatt az idő alatt, hanem valláserkölcsi és népmű­velési oktatásban is részesültek. A felnőtteken kívül az iskolás gyermekek is megtanulták a kisebb kézimunkák és a varás alapelemeit. Bencze András népművelési tit­kár szólalt fel ezután és köszön­tötte a község ideális lelkű veze­tőjét, Tóth Jenő ref. lelkészt, aki a legnagyobb megértéssel és sze­retettel karolta fel a tanfolyamot. A szép ünnepséget Juhász Margit és Dudás Mária hazafias szavalata és Sviatkó Anna köszönő szavai zártak be, majd a tanfolyamon készült ruhákat és gyönyörű kézi munkákat nézte végig a közönség. Az ünnepségek lezajlása után remek uzsonával kedveskedtek Tóth Jenő és felesége s a fehér asztalnál töltött idő alatt tudtuk meg a vendégszerető házigazdától az időközben megtekintett ősrégi templom következő érdekes adatait. A templom, mely a XIII, vagy a XIV. században épült, hason­mása a karcsai templomnak és mint azt, úgy ezt is országos mű­emlékké nyilvánították és reno­válását a f. évben fogják meg­kezdeni. A templomot a tatárok feldúlták, de későbben újra épült román stílben és csupán az ablakai mutatják a korábbi gót stílust. Alatta 2 kripta van, amely­ből varkocsos ősök csontvázai kerültek,elő, körülötte pedig temető terül el, amelyben a régi patro- nusok: Rátkayak, Dóczyak, Daczók, Pósák, Komáromyak és a lelki- pásztorok hamvai nyugszanak. A templomnak 1601-ból szár­mazó anyakönyvei vannak, ame­lyeket az akkori lelkész a saját bejegyzése szerint „az újhelyi vá­sáron vette az matrikuláris könyvet az oroszok harangdijába fizetett polturákért“. A templom faragott kockakövekből épült s most már nagyon rossz karban van, pedig „csak* a múlt században reno- váltatta Komáromy László abauji alispán és bizony nagyon ideje lesz már, hogy a Műemlékek Or­szágos Bizottsága megkezdje en­nek az ősrégi műemlékünknek a restaurálását. A felsőregmeci nap kedves záró eseményeként a „Piros bugyelláris“ műkedvelő előadása várt még a vendégekre. Pompás összetanult- sággal szinpoinpás népviseletük­ben mutatták be a darabot a környék tehetséges műkedvelői. Ezzel azután véget is ért Felső­regmec nagy napja s miközben autónk a környékre hazatérők szekerei mellett suhan el, mind­jobban elmarad a szürke téli éj­szakában a kis zempléni falu, hol a szeretet és megértés olyan eredményes kulturmunkát végzett. A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék. 1935. P. 626/42. szám. Hirdetmény. A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék közhírré teszi, hogy a tokaji árkászlaktanya és gyakorlótér céljára szük­séges területek kisajátítása ügyében a tokaji 2059. számú betétben 2960., 2961., hrsz. Kálmán Mártonná szül. Hochmann Julia, özv. Leöb Jakabné szül. Hochmann Irma, Bettelheim Soma, Sándor, Gyula, dr. Bettelheim Jakab, dr. Havas Miklósné, szül. Bettelheim Lóra, Blum- berger Vilmos, Sándor, József, Miksa és Veres Viktor nevén álló 3 hold 267 □-öl és 746 p-öl, - a 3192/1. hrszámmal jelölt 55 □-ölnyi utterületre, — a tokaji 1379. számú betétben 3193. hrsz. Jászkerületi Népbank és Takarékpénztár, valamint a Jászsági Hitelintézet és Takarékpénztár nevén álló 1 hold — és a tokaji 1805. sz. betétben 46. sorszám, 3194. hrsz. Tokaji Osztatlan Közös Legelőben érdekelt Birtokosság Legeltetési Tár­sulata nevén álló 223 hold 266 □-öl területű ingatlan­ból kisajátított 15 hold 1135 □öl területekre vonatko­zóan a kártalanítási eljárást és az uj szakértői becslést elrendelte és az 1881: XLI. te. 48., 49., 51—53. § aiban meghatározott teendők foganatosítása végett határnapul: 1937. évi március hó 22. (huszonkettő) napjának délelőtt 10. óráját Tokaj nagyközség házához és onnan a helyszínére kitűzte. A netalán ismeretlen helyen tartózkodó érdekeltek gondnokául dr. Fejes László tokaji ügyvédet kirendelte és az általa képviselt feleket azzal idézi meg, hogy a tárgyalásról való elmaradásuk a kártalanítás tárgyában az érdemleges határozat meghozatalát akadályozni nem fogja. Sátoraljaújhely, 1937. évi február hó 3. napján. Köröskényi Tamás sk. kir. törvényszéki tanácselnök. A kiadmány hiteléül: Ember 792/8 kezelő. iÍRÓGÉPEK Rheinmetall—Remington—Mercedes ELŐNYÖS RÉSZLET — CSERE Régi irógépjét magas áron bevesszük Felsőmagyarországi Villamossági, Rádió és Műszaki Vállalatnál Városi Moziépület Telefon Í4 Sátoraljaújhely Nyomatott a laptulajdonos: Zemplén Könyvnyomda és Lapkiadó Rt betűivel Sátoraljaújhely. Felelős kiadó: Bállá János,

Next

/
Oldalképek
Tartalom