Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)

1934-09-16 / 37. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1934. szeptember 16. ZemplénvármegyB IMnyhatósági Bizottsága szeptember huszonhetedihén tartja őszi közgyűlését Dr. leveldi Kozma György főis­pán a vármegye törvényhatósági bizottságának rendes őszi évnegye- des közgyűlését szeptember hó 27-én, csütörtökön délelőtt 11 órai kezdettel hívta össze. A közgyűlés egyik legfontosabb tárgysorozati pontja lesz az 1929. évi általános bizottsági tagválasztá­son megválasztott és legutóbb a törvény értelmében kisorsolt bizott­sági tagsági helyek uj választással való betöltésének határnapját ki­tűzni. A rendes közgyűlést meg­előző kisgyülés szeptember 26-án délelőtt 10 órai kezdettel lesz meg­tartva. Az uj orszáíjzászló Alig két hónapja, hogy a Szár­hegy ormán először lobogtatta meg a szél a félárbócra engedett országzászlót, törhetetlen tiltako­zásunk szimbólumát. A zászlót ez alatt a rövid idő alatt az időjárás annyira megviselte, hogy pár hét előtt már csak foszlányai voltak meg és kisebb távolságról sem lehetett látni azt, hogy a zászlóru- don zászló is van. Pedig ennek a zászlónak messze- látszóan kell hirdetnie, hogy soha, semmi körülmények között nem nyugszunk bele abba, hogy itt a Ronyva legyen a határ és ezt a szent hitünket odaát lakó testvé­reink előtt iis dokumentálnia kell. Dr. Orbán Kálmán polgármester felkérésére most a Mansz készített a szövőszékein egy hatalmas, hét méter hosszú, erős anyagú zászlót és az uj zászló most már messze a határon túl látszóan mementozza a közeledő magyar igazságot. A ZEMPLÉNI FÖLD Ezzel a címmel a „Zemplén* ben uj rovatot talál az olvasó. Hétről- hétre a zempléni föld, Rákóczi és Kossuth vármegyéje, az arany ne­dűt termő Hegyalja, az áldott Bodrogköz, a Tisza, Hernád és Sajó kedves vidékének városkái, falvai életéről, dolgos népéről írunk benne az irántuk érzett meleg sze­retettel. Beutazzuk a megcsonkított vár­megyét s községről községre menve meglátogatjuk otthonukban Zemp­lén derék népét és vezetőit. Pana­szaikat, bajaikat akarjuk meghall­gatni, szociális, kulturális kivárni maiknak igy akarunk harcos szó­csöve lenni. Hittel és szeretettel és a nyom­tatott betű sikert Ígérő hatalmával e rovaton is a falu népének és a város polgárságának közeledését, a magyar összefogás szent ügyét akarjuk szolgálni. S most hogy megindulunk a zempléni földön, szeretettel hívjuk meg a Zemplén táborát, e rovat olvasásával szeretettel vegyen részt utazásainkon. Mikóháza igazán a legsürgősebb kikövezést igényli, mert ilyen elhanyagolt, gidres-gödrös utat még a falukban sem tűrnek meg. Annál feltűnőbb ennek az ut- részletnek a rosszasága, mert utánna mindjárt a pompás, sima aszfaltutra fut ki az autó. Ez az aszfaltút Széphalomig tart, de azu­tán is végig, Mikóházáig sőt azon túl is kitűnő karban van az or­szágút. Elszaladunk az alsóregmeci Fedor-malom előtt és már bent is vagyunk Mikóházán az iskolánál Ez a főhadiszállás. Mikulka János igazgató-tanitó, a nagy sikereket elért mikóházai Bokréta megszer­vezője és vezetője a házigazda. Magyaros szívességgel fogad és pompás ebéd után elkalauzol a búcsúra. A búcsú A templom mögött, a Bozsva patak pariján áll a Népház, mel­lette nagy térség, itt folyik a Mária- napi búcsú. Rengeteg ember, ér­dekes népviseletben az asszonyok és lányok: a Bokréta már érez­teti hatását és mind többen és többen szedik elő a régi szép szí­nes ruhákat és kendőket. Autónk nagy döccenésekkel veri át magát azon a sártengeren, ame­lyik a gör, katolikus plébániától a temetőig terjed. Ez az útszakasz A Népházban már folyik a tánc és kérésünkre Mikulka igazgató a Bokréta tagjaival bemutatja a budapesti szentistvánnapi ünnep­ségen óriási sikert aratott „konyha táncot“. Igazán nagyszerű pro­dukciói A Bozsva szabályozása Innen a falu lelki fejéhez, Len­gyel Gyula gör, kát. plébánoshoz megyünk Nagy papi társaság van nála, a búcsúra érkezett paptársai. Odamenel megnézzük még az 1769-ben épült és 1902-ben re­novált templomot, amely bizony már újabb renoválásra szorulna, de hát egyelőre nincs hozzá pénz. Beszélgetés közben sor kerül a község ügyeire is. Megtudjuk, hogy a Bozsva patak úgy Mikó- házának, mint a patak völgyében fekvő többi községeknek alacso­nyabban fekvő földjeit is igen gyak­ran elönti és főként a szénater­mésben okoz nagy károkat. Nagy szükség lenne arra, hogy a Bozsva patakot megrendszabályozzák, a tervek készen is vannak és az állam 60.000 pengőt fel is aján­lott a munkálatokra, azonban az érdekelt községek a reájuk eső 40.000 pengőt nem igen tudják és akarják előteremteni. Mikóháza weekend te­lep lesz. A lelkésztől a falu közigazga­tási fejéhez, Kubus Gyula körjegy­zőhöz megyünk. A megboldogult Éles Gábor után ő vette át a kör­jegyzőség vezetését és nagy sze­retettel és megértéssel vezeti köz­ségének ügyeit. A mikóházai Bok­réta mozgalom is lelkes támoga lót talált benne és a beszélgetés is ezzel a témával indul. Azután áttér arra, ami legjobban foglal­koztatja és amitől Mikóháza fellen­dülését várja: belekapcsolni a köz­séget az országos weekend-moz- galomba. Mikóházának gyönyörű környéke van, tiszta, pormentes hegyi levegője és rákászásra, hor­gászásra, sőt fürdésre is alkalmas Bozsva patakja. Már meg is szer­vezte a nyaraló vendégek elhelye­zését és étkezését és bízik benne, Felakasztotta magát egy arúlomíi diák Megdöbbentő diáktragédia tartja izgalomban Erdőhorváti községet, ahol egy fiatal diák életuntsága miatt a halálba menekült. Az öngyilkos fiatelember Farkas Ferenc, aki tavaly végezte a sá­rospataki gimnázium nyolcadik osztályát. Bizonyos körülmények azonban lehetetlenné tették tanul­mányai folytatását, ami annyira hogy az életre való terv sikerülni fog. Jégdarabok a kutban Annál is inkább reméli ezt, mert Mikóháza nevét most már a Bokréta révén országosan ismerik és mert egy újabb szenzációs fel­fedezés révén a község neve még ismertebb lesz. El is vezet rögtön arra a helyre, amely hivatva van Mikóháza nevét az országos érdeklődés központ­jába állítani. A „Palack“ hegy al­jában áll ifj. Mackó János háza. Az udvaron egy kút van, amely­nek az a csodálatos tulajdonsága, hogy a legforróbb nyáron is jégcsa­pokat hoz fel belőle a veder. Na­gyon valószínű, hogy itt is egy olyan jégmezővel állunk szemben, mint a Király-kutnál, de termé­szetesen a geológusok feladata lesz ennek a pontos megállapítása. Ha tényleg jégmező van itt is, akkor a Kubus Gyula reményei csakhamar valóra válnak, mert Mikóháza könnyebben megközelít­hető, mint a Királykut és a ter­mészeti csoda bizonyára sok láto­gatót fog a községbe vonzani. Elbúcsúzunk a jegyzőtől és szi vés házigazdánktól és hazaindu­lunk azzal a jóleső tudattal, hogy a „Zempléni föld“ egyik közsé­gének ügyes-bajos dolgairól már be tudunk számolni olvasóinknak elkeserítette a diákot, hogy ön- gyilkosságra szánta magát. Vasár­nap Farkas felment szülei házának padlására, ahol egy gerendára fel­akasztotta magát. Mire aggódó szülei keresni kezdték, már halott volt. A szerencsétlen fiatalember szü­lei iránt nagy részvét nyilvánult meg a községben. TAVALYRÓL IS TUDHATJA, hogy nem filléreket, hanem pengőket takarít meg, ha Iskolai füzeteit és rajzszerelt SZABÓ PÁL könyvkereskedőnél vásárolja. 172/36

Next

/
Oldalképek
Tartalom