Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)

1934-08-12 / 32. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1934 augusztus 12. hogy a csendőrség nemcsak a kon- viktus betörőjének, hanem egy agya­fúrt fiatal bűnözőnek jutott a nyo­mára. A házkutatást végző csendőrök már majdnem abba akarták hagyni az eredménytelennek látszó munkát, amikor egyikük egy kosár zöldpap­rikát fedezett fel a lakásban. A pap­rikás kosarat természetesen átkutatták s ennek során az egyik zöldpaprikát szokatlanul súlyosnak találták. Rövid vizsgálódás után kiderült, hogy a paprika preparálva van s annak bel­sejéből sorra előkerültek az ellopott ékszerek. Zsarnovszki erre a nem várt felfedezésre beismerte a betörést és előadta a lopott ruhanemüeket. Ezen­kívül még két másik betörést is be­ismert a leleplezett tolvaj. így ő volt az, aki nemrégen besurrant az angol internátusba, ahonnan különböző ér­tékes holmikat lopott el. Beismerő vallomása után Zsar­novszki Józsefet a csendőrség letar­tóztatta és az újhelyi kir. ügyészség fogházába szállította. a Nemzeti Munkahéten A Társadalmi Egyesületek Szövet­sége a magyar kultúra, ipar, keres­kedelem és mezőgazdaság demon­strativ felvonulását és a magyar al­kotó erő impozáns szemléltetését célzó Nemzeti Munkahetet ez évben szep­tember 29-ike és október 7-e közötti időben rendezi meg. A „Nemzeti Mumkahét“ ünnepélyes megnyitása szeptember 30 án délelőtt 11 órai kezdettel lesz a budapesti uj ügető- pályán s azon Horthy Miklós kor­mányzó is megjelenik. Ugyanekkor az ország vármegyéi és városai hó­doló felvonulás keretében tiszteleg­nek Őfőméltósága előtt Budapestre való bevonulásának 15 éves jubileuma alkalmából. Sátoraljaújhely polgármestere ez alkalommal arra kéri a város közön­ségét, hogy a hódoló felvonuláson a város küldöttségében minél nagyobb számban vegyenek részt. A küldött­ségben résztvevők 50%-os vasúti kedvezménnyel utazhatnak. A kül­döttségben való részvételre legkésőbb augusztus 28-ig a javadalmi hivatal­ban lehet jelentkezni. Sárospatakon a Nemzeti Munka­héten résztvevő küldöttség megszer­vezésére ez évben is dr. Meczner Béla ny. jogakadémiai tanár kapott megbízást. Dr. Meczner Béla ezúton is felkéri az érdeklődőket, hogy a pataki küldöttségben való részvételi szándékukat augusztus hó 31-ig je­lentsék be nála. Boda Béla sárospataki tanáron súlyos műtétet hajtottah végre a sátoraljaújhelyi hözhórházban Az ausztriai mozgótáborozás szomorú epilógusa Megírta a Zemplén, hogy a sáros­pataki 234. sz. „II. Rákóczi Ferenc“ cserkészcsapat ausztriai mozgótáborba indult, melynek útvonala Ausztria B „ZEMPLÉN“ EREDETI TilHCfllfl A pataki főiskolai kórus hangversenye Gálszécsen Irta: dr. Panka Károly Az ősi pataki főiskola diákjai hires dalosok voltak mindenkor. A XIX. század elejéről kéziratban fennmaradt nótáskönyveik tele vannak a kórus­tagok által irt és megzenésített nép­dalokkal. A pataki diákéletben tehát mindig nagy szerepet játszott a fő­iskolai kórus. Hire-neve nagy volt, nemcsak a Felvidéken, meg a Ti­szántúlon, hanem az egész országban. Nem volt Patak környékén olyan nagyobb temetés, vagy templomszen­telés, amelyen a kórus ne szerepelt volna, olykor persze megfelelő díjazás mellett. A dij egyrészét azután meg­határozott arányban kiosztották a szereplő tagok között, a másik részét pedig az énekkar szükségleteire, kó- ták beszerzése stb. fordították. Gyak­ran meghívták vidéki egyesületek is hangversenyre. Szerepeltek még kép­viselői beszámolóval egybekötött nyári mulatságokon is. Vidéken tartott hangversenyük való­ságos eseményszámba ment, amelyen az ottani intelligencia csaknem teljes számban résztvett. Megtörtént, hogy a hangverseny műsorán legnagyobb részt kórustagok szerepeltek. Volt azon ilyenkor az énekszámokon kívül vig meg komoly szavalat, zene, sőt olykor előadás is, melyekkel szintén nagy sikert arattak. A hangversenyt természetesen tánc követte, amelyből az énekkar tagjai ugyancsak kivették a maguk részét s ropták a táncot a legfestőibb vidékein vezetett keresztül. A nagyszabású mozgótáborozás a napokban ért véget. A pataki fiuk vidám hangulatát a táborozás során —a—————— vidék szépeivel kivilágos kivirradatíg. Elmondhatjuk, hogy ezekkel a sze- replésükkal valósággal meghódították a környék úri népét s kedves emlé­kekkel megrakodva és sok leány szivében gyöngéd érzelmeket keltve tértek vissza Patak városába. 1876 december 16-án Gálszécsen, Zemplénvármegyének ebben a törté­nelmi múltú községében rendezett a kórus hangversenyt. Gálszécset ugyanis már a XIV. század elején említik okmányaink, de más néven. A mostani neve úgy keletkezett, hogy földesura, Szécsi Gál zólyomi főispán 1376-ban saját nevének megfordítá­sával nevezte el Gál-Szécsnek. A község a vallásháborúk idején a hu­sziták hatalmába került, akik 1439-ben várat is építettek oda. Ezeket a cseh rablókat, miután Mátyás király Sá­rospatak közelében 1458-ban meg­törte erejüket, 1495-ben sikerült vég­legesen kiűzni Gálszécsről. Rudolf idejében, 1604-ben pedig a gálszécsi megyei közgyűlésen foglaltak állást az egy begyült nemesek a fenyegetett vallásszabadság érdekében. Ősrégi a községben a róm. katolikus templom, még 1494-ben épült Bacskay And­rás buzgalmából és amelyenek 13 q súlyú harangját 1667 ben Bacskay István és Szemere László öntették. E községben levő családi kriptában temették el a Lasztócon 1881-ben elhunyt Szemere Miklóst, a zempléni költők egyik legkimagaslóbb alakját. Ebbe a községbe igyekeztek tehát a derék fiuk 1876. december 16-án. Kemény hideg idő volt akkor azon a szombati napon, amikor reggel 6 órakor négy szekeren útnak indult azonban egy kellemetlen esemény zavarta meg, amely a csapat tagjait teljesen lehangolta. A csapatot kisérő egyik cserkész­tisztet, a közismert sportférfiut, Boda Béla sárospataki főgimnáziumi tanárt ugyanis súlyos szerencsétlenség érte, minek következtében a közszeretetben álló kiváló cserkésztiszt kórházba került. Az történt ugyanis, hogy Boda Béla tanár az egyik menetelés alkal­mával sikterepen elcsúszott és olyan szerencsétlenül esett el, hogy lábát törte. A súlyosan sérült Bodát azon­nal kórházba szállították, ahol a leg­gondosabb ápolás alá vették. A tö­rött lábra gipszkötést alkalmaztak, majd Boda Bélát haza szállították Sárospatakra. A szerencsétlenül járt cserkésztiszt állapota azonban a várakozás ellenére sem javult s Boda állandóan nagy fájdalmakról panaszkodott, mire hoz­zátartozói beszállították a sátoraljaúj­helyi Erzsébet közkórház sebészeti osztályára, ahol megállapították, hogy a törött csont rosszul forrt össze. Ezért csütörtökön délelőtt műtétet haj­tottak végre a tanáron, kinek állapota súlyos, azonban az orvosok szerint teljes felépülésére száz százalékos a remény. Boda Béla szerencsétlensége nagy megdöbbenést váltott ki úgy Sárospatakon, mint Sátoraljaújhely­ben, ahol a kitűnő sport-férfit igen előnyösen ismerik. Tolcsván megkezdődött a falusi leányvédelem zempléni akciója A „Magyar Egyesület a Leányke­reskedés Ellen“ főtitkárnője, Mók Ferencné augusztus 6-án, hétfőn rendkívül sikerült előadást tartott Tolcsván a falusi leányvédelemről. Az illusztris előadónő előadása kezdetén ismertette a 25 év óta mű­ködő és gróf Tisza István, valamint Prohászka Ottokár által létrehívott egyesület történetét s annak célkitü- zéseit. A „MELE* munkaköre kétféle: ha­zai és nemzetközi. Negyvenhét állam „Nemzeti Bizottságával“ áll kapcso­latban a londoni központi irodán át, mely 3 évenkint világkongresszusokat tart a „nő- és gyermekkereskedés és pornográfia elleni küzdelem érdeké­ben.“ Ezeken több magyar javasla­tot terjesztett be a „MELE“, melyek Genfen át a Nemzeti Szövetség ut­ján mint nemzetközi egyezmények a világ összes államainak be lettek küldve ratifikálás végett. Mók Ferencné színes szavakkal ecsetelte a nagyvárosok ezer erkölcsi | veszélyét, melyek a tapasztalatlan fa­lusi leányokra várnak, mikor elindul­nak falusi otthonukból, hogy szol­gálatot, vagy más munkaalkalmat ke­resni menjenek. Kb. 35—36 ezer falusi leány szolgál pl. Budapesten. Ezekre, ha falujuk határát átlépik, senki sem irányítja. Ezért az előadó figyel­messé tette őket, hogy mielőtt elin­dulnak falujukból az ismeretlen nagy­városokba, ahol kisértés és csalás, tehát a nőkereskedés hiénái lesnek reájuk: forduljanak a megalapítandó „vidéki leányok misszióijához, akik kapcsolatban állanak a falu egyházi hatóságaival és az elöljárósággal, s itt tanácsot, útbaigazítást nyernek s hogy minden útjukban legelőször az egyesület pályaudvari missziójához for­duljanak, ahonnan további útbaigazí­tást nyernek otthonukba stb. Mók Ferencné nagy érdeklődéssel hallgatott értékes előadását a hallga­tóság nevében Honéczy Gyula szent­széki tanácsos köszönte meg. Patakról Gálszécs felé a következő tagokból álló kórus : elnök : Komjáthy Gábor, precentor: Kazinczy Gábor, tenor prim : Molnár Miklós, Kászonyi János, Pekáry Béla, Mester Gyula, Grün (Margitay) József, Hézser Kál­mán, tenor szekund: Nagy János, Major Gyula, basszus prim : Kazinczy Lajos, Simon Mihály, basszus sze­kund: Futó János, Nagy Bertalan, Hézser Emil, Kiss Gyula, Tokaji Nagy Kálmán és Bródy Béla, egyben zász­lótartó is. Velük volt még Semtzer Károly és Lúczi Szabó Imre. Sátoraljaújhelyt elhagyva, egy órai kocsizás után Csörgőre, ebbe a még honfoglaláskori helységbe értek, ahol pihenőt tartottak, hogy a kocsisok a lovakat megétessék, meg hogy ők is harapjanak valamit. Itt érte őket utói Gyuri cigányprímás hires bandájával, mert hát a pataki bandát is elvitték magukkal, hogy jó talpalávalót húz­zon majd nekik. A felüditő pihenő után most már vígan folytatták útju­kat s nemsokára Legényébe értek, ahol akkoriban a református egyház néhai nagy fiának, néhai Dókus Er­nőnek volt nagyobb birtoka és csi­nos kastélya és ahonnan félóra múlva Alsómihalyiba jutottak. Közben azon­ban az idő megenyhült, a fagy is felengedett s igy a nagy sárban és meredek utón a lovak lépésben is alig tudtak haladni, miért is kényte­lenek voltak a szekerekről leszállani s gyalog bandukolni utánuk. Ilyen viszontagság után értek Lasztócra, Szemere Miklósnak, a kiváló költő­nek a szülőfalujába, ahol ütjük a nagy pataki diák, akkor már agg költő (sz. 1804. f 1881.) csinos és szépfekvésü urilaka mellett vezetett el. Innen kezdve folyton hegynek mentek s félóra múlva, vagyis két órakor elérték Magyarizsépet, amely­nek határában avarkori erődítmény maradványok vannak. Itt a falu de­rék jegyzője, Csiszár, pompás ebéd­del várta a már kiéhezett és össze­fázott diákokat. A kitűnő étvággyal elfogyasztott ételektől és italoktól fel­frissülve, vidám hangulatban folytat­ták útjukat a kitűzött cél felé. Most már fittyet hánytak a hidegnek, meg a sűrűn eső darának, amely később esővé változott, dalolva kocsiztak még vagy három órát, amikor is úgy hat óra körül beértek Gálszécsre a ka­szinó épületéhez. Alig pakolták le a nagy utat tett diákok podgyászaikat, a lelkes gál- szécsiek nyomban hozzáfogtak elszál­lásolásukhoz és megvendégelésükhöz. Kazinczy Gábor precentort, Kazinczy Laiost, Semtzer Károlyt és Bródy Bé­lát Császár Pál ref. lelkésznél szállá­solták el. Császár Pál (1815-1877), aki a reformáutus énekeskönyvet le­fordította tót nyelvre és kinyomtatta Sárospatakon 1864-ben, maga is pa­taki diák volt s igy szeretettel fo­gadta vendégeit. De nemcsak ő, ha­nem fia, Pál a későbbi tokaji főszol­gabíró, valamint leányai, Boriska is meg Etelka is mindent elkövettek, hogy a diákok jól érezzék magukat körükben. Ugyanez történt azokkal is, akiket máshol szállásoltak el. A derék gálszécsiek ugyanis úgy elhal­mozták őket vendégszeretetükkel, hogy ez a nap emlékezetes maradt előttük mindenkor. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom