Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)

1934-12-16 / 50. szám

Sátoraljaújhely. 1934. december 16. $ LXV. évf. 50. szám Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Szerkesztőség, kiadóhivatal, MTI kirendeltség Vármegyeháza 11. udvar Telefon : 109. Postafiók: 69. 1 FELELŐS SZERKESZTŐ: CHUDOVSZKY MÓRIC Dr. 1 Megjelenik szombaton délben Előfizetést ár: Negyedévre 1-20 P, félévre 2 40 P, egész évre 4-80 P 9 déli határszélen A trianoni tatárszélen busuló magyarok, kicsinyek, nagyok érzik a szerb kultúra, a szerb korbács ütéseit, látják a fenyegető gyilok villanását. „Könnyes vonatok“ igy hívják az otthonukból kiűzött ma­gyarok utazási módját, amelyek százával hozzák kiüldözött vérein­ket. Egy-egy vonat a magyarság mártirumának egy újabb állomása. Szenvedő, sokat tűrő nemzet vagyunk. Kibírtuk erős magyar jövőbe vetett hittel az elmúlt 16 esztendőt. És most amikor várjuk az üdvözítő jászolánál az üdvözlő angyali szózatot „békesség a föl­dön a jóakaratu embereknek“, akkor aggok és csecsemők, szü­leiktől elszakított gyermekek, ap­róságaiktól kilökött anyák és atyák, kórházból, otthonukból kirángatott sínylődök, lázas betegek, rokkan­tak, fájdalmukban megőrült ma­gyarokat tolonc-vonatokon dobnak át a határon. Az életépsége, a vagyonbiz­tonság, boldogság, béke, szeretet, megértés, részvét mind ki van tépve abból a szótárból, amellyel a szerb nemzet sorsának vezetői a hozzá juk csatolt fajtestvéreinket illetik. Dante pokla! Halalit fújnak ránk a határszélen, a tatárszélen és fúj­ták azt Genfben is. A magyar igazság helyt állott a nemzetek szövetségének genfi törvényszéke előtt. A rágalom és hazugság szennye a támadókat piszkolta be. A ma­gyar földre kidobottak számunkra nem jelenthetnek egyebet, mint hogy azt mondjuk; „jöjjetek hoz­zánk, kik igaztalanságot szenved­tek.“ A megyar szenvedést meg­könnyíti a világ müveit nemzetei­nek szavakban, s azt hiszem majd tettekben megnyilvánuló részvéte. Mi meg gyűjtünk, hozunk, viszünk segítséget testvéreinknek. Töröljük könnyeiket. Adunk meleg otthont, testvérkenyeret, pótoljuk a téli ru hát, felruházzuk a mezítlábast. 3000 kiüzettünk jajja ha nagyon komoly, nagyon fájdalmas napo­kat okoz, de viszont van alkal­munk arra, hogy mindebben mi vagyunk segítségül szenvedő test­véreinknek. Megmozdult az egész ország. Vezetőink érzik a tennivalókat. A lengyel propaganda munkája a magyarság érdekében Drozdovszky Henrik, a varsói magyar—lengyel iparkamara igaz­gatója sorba járja a nagyobb len­gyel városokat, hogy történelmi emlékek alapján a magyar—len­gyel gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat megalkossa. Szá­mára Varsó, Krakkó, Posaun, Kat- towitz, Lodz nem megállóhelyek, hanem a leglelkesebb magyar pro­paganda gócai. így válik érthetővé, hogy a genfi itélőszék előtt a ha­talmat képviselő lengyel állam oly szilárdan tett bizonyságot arról, hogy bajban és veszedelemben híven oltalmazónk. A fennebb jelzett nagy barátunk Posami utján úgy számolt be utolsó magyarországi útjáról, hogy sok kedves emlék után nagyjában körvonalozta Magyarország jelen­legi gazdasági, társadalmi és poli­tikai helyzetét s örömmel emelte ki, hogy a régebbi feszült helyzet­nek, nyomott hangulatnak, levert­ségnek nyoma sincs már Magyar- országon. Ez a nyomott hangulat régen is csupán a nagy nemzeti csapás és a világválság következ­tében volt észlelhető Magyarorszá­gon. Rámutatott a magyar kor­mány munkásságára és arra a tö­rekvésére, mellyel a magyarok lel­kében egy jobb jövő iránti bizal­mat és erős hitet iparkodik felkel­teni és meggyökereztetni. Másik esetben a Magyarország iránti fokozottabb érdeklődés egyik erős bizonyítékául szolgál az a változatos tárgyú és szépszámú hallgatóság jelenlétében lefolyt fel­olvasó ülés, melyet a varsói ma­gyar-lengyel iparkamara kezde­ményezésére a lengyel kereskedők egyesületének fényesen kivilágított termeiben tartottak meg a varsói magyarbarátok. „A mai Magyarország“ címet adta a négy felolvasó annak az érdekes anyagnak, mellyel a nagy­számú közönség érdeklődését a legteljesebb mértékben sikerült lebilincselni. Az első rokonszenves képet Magyarországról Drozdowski Henrik festette, mikor kedves, közvetlen szavakkal szólt a magyar exportáruk és ipartermékek foko­zatos javulásáról, a fásítási akció­ról, a magyar vadászterületek gaz­dagságáról, a magasnivóju ma­gyarországi lótenyésztésről, a ma­gyar nép jókedvű szüreti mulatsá­gairól, a magyar bor kiválóságáról, Budapes világhírre érdemes meleg- vizforrásairól. Még Pietrzykowski László szólt a magyar kereskedelmi politikáról, Kielski dr. a magyar nemzet jogi életéről, Kozlowski Waclaw pedig a magyar föld szépségeiről, melyet turisztikai és idegenforgalmi szem­pontból ismertetett. Drozdowski utolsó írásaiból egy lap jutott a birtokunkba a „Depsza“ cimü lap. „Dokument Wegierski“ stb. cik- cim alatt történelmi kereteket tár elénk a lengyel—magyar barátság­ról. Elmondja, hogy a Staszicza palota márványfalán egy érc em­léktábla hirdeti az 1830—31-iki lengyel felkelés kapcsán résztvett magyarok véráldozatos emlékét. — Nagyatyám is azt tette (Szerk. megjegyzés) érettök. Az iró itt volt a szüreti héten. Hálával köszöni a mi vármegyénk főlevéltárosának, hogy megösmer- tette vele azt a feliratot, amelyet zemplénvármegye a magyar or­szággyűlés utján 1795-ben a ki­rályához intéz, s abban tiltakozik Lengyelország felosztása ellen. Hálával köszöni azon iratok közlését is, amelyek azt tartalmaz­zák, hogy Magyarország északke­leti vármegyéit, hogy állottak 1830—31-iki lengyel felkelés al­kalmával a fenmaradásért küzdő lengyel állam és nemzet mellé. 1831 május 6-iki zemplénmegyei határozat nagy részét lengyel for­dításban közli ami Kossuth Lajos emlékéhez fűződik. Érthető volt, hogy lengyeleink, akik itt őszkor meglátogattak bennünket, koszorú­val hódoltak az ő emlékének a sá­toraljaújhelyi emlékszobra előtt. A koszorún a levelek már elfonnyad­tak, a szalagok színei elfakultak, de az abból kifakadt szeretet vi­rágait most élvezzük, amikor az idők járása annyira megnehezedett felettünk. Köszönet! 1 KÖZI Az ülésen feltűnést keltett az a tanügyi jelentés, hogy az iskolák majdnem egynegyedében egy ta­nítónak 70—107 gyermeket kell oktatnia. Vagyis az oktatás ered­ménye kilátástalan. Nemzeti szem­pontból mit jelent az, ha egy szinmagyar csonka vármegyében ilyen a helyzet, azt a szomszédok elbírálása alá ne bocsássuk.Ugyan­akkor jelentik a másik szomorú adatot, hogy az iskolaköteles gyer­mekek száma az elemi iskola I. és II. osztályában hogyan csök­kent. Ezt a nemzeti csapást semmi esetre sem lehet arra felhasználni, hogy a tanulók száma majd any- nyira lecsökken, hogy az először említett helyenkénti túlzsúfoltságon ez fog segíteni. Viszont ezen veszteséggel szem­ben amit a gyermekhiány okoz a nemzet élete értékében, örömmel halottuk az egészségvédelmi esz­közök tartalmas munkáját, amellyel a meglévő gyermekeink és a vi- lágrn hozandó csecsemőink életét védelmezik. 1. Három egészségvédelmi kör­ben megvizsgáltak 536 iskolázott gyermeket. Megvizsgáltak 11 álla­potos nőt, 328 csecsemőt, 89 gyer­meket, 20 gümőkóros és 2 vér­bajos egyént. Ezen orvosi munkán kívül a védőnők 769 családot lá­togattak meg. 2. A sátoraljaújhelyi iskolaor­vosi intézmény keretében 240 tanulót megvizsgáltak. Szakorvosi kezelésben részesült 46 tanuló szembántalma, 27 bőrbaja, 36 orr, fül, gége betegsége miatt. Az iskola fogorvosi rendelés 11 munkanápján 124 tanulót kezeltek és 200 tanulót megvizsgáltak. 3. A négy anya-csecsemővédelmi intézetben orvosi tanácsban része­sült 44 állapotosnő, 378 csecsemő, 168 gyermek. A védőnők meglá­togattak 77 állapotos asszonyt, 78 gyermekágyast, 739 csecsemőt, 768 gyermeket. E három pont megvigasztal bennünket. A kisgyülés tárgyai közül öröm­mel állapították meg, hogy Sá­rospatak végre aláírta a villany­szerződést, amelyet a sátoraljaúj­helyi közüzemmel kötött. Egyes szám ára ÍO fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom