Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)

1934-12-02 / 48. szám

Sátoraljaújhely. 1934. december 2. LXV. évf. 48. szám. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Szerkesztőség, kiadóhivatal, MTI kirendeltség I FELELŐS SZERKESZTŐ: I Megjelenik szombaton délben Vármegyeháza II. udvar I 1 Előfizetési ár: Telefon: 109. Postafiók: 69. | CHl]»OV8ZK¥ MÓRIC Dr, I Negyedévre 120 P, félévre 240 P, egész évre 480 P neknek el kellett birniok a szerb szellemű kormányzattól, azt az említett könyvnek vérbe festett címlapja és tartalma összegezi. Nem lehet azt egyszerre elolvasni, ahhoz még az Istenben és az örök igazságban bizó egyén lel- ktilete is kell hogy oly védő pán­céllal legyen megoltalmazva, amely az emberi gazságon alapult állami kormányzat legmélyebb bukásának a leírását csakis az örökös magyar bánat és komolyság lelki tulaj­donságaival tudja ellensúlyozni. Szánnunk kell a jobb sorsra érdemes nemzetet. Mért nincse­nek oly vezetői, akik a mélységbe rohanó nemzet byzantini és stam- buli politikai nevelésével szemben az egyszerű föld népének józan igazságszeretetét tudnák érvénye­síteni ? Tán a genfi Ítélet változtat va­lamit azon. De ahhoz szükséges, hogy a jugoszláv önkényuralom elől menekülésre kényszeritett hor- vát, macedón, albán egyének száz­ezreiben a megnövesztett elkese­redés kutforrását megszüntessék. Nálunk csak 15 magyart lőttek le a határon fél év alatt. Genfbe mentünk panaszra. A lődij fejen­ként 1000 dinár. Várunk türelem­mel és hidegvérrel. Magyarország miniszterelnöke a m. hír. honvédség altábornagya A kormányzó a nemzeti hadse­regnek Budapestre való bevonu­lásának 15. évfordulója alkalmá ból Gömbös Gyula tábornokot a honvédség újjászervezése körül végzett kiváló szolgálatai elismeré­séül, szolgálatonkivüli viszonylat­ban altábornaggyá nevezte ki. •• Ünnepnap Zolcsván Waldbott Kelemen báró diszpolgári oklevelet kapott Hidegvér és nyugalom A magyar faj jellege, hogy hi­degvérrel és nyugalommal mindig elbírta azokat a csapásokat, ame­lyet a jó Isten rá mér. Ez nem azt jelenti, hogy bőrünk vastag, koponyánk kemény, hanem, hogy bőrünk alatt izmok feszülnek, ame­lyek ha ütnek nem simogatnak, de zúznak. Koponyánk elbírja a nehéz vágást anélkül, hogy az agyvelő benne hibásan kormá­nyozna. De ha tenni kell, úgy meggondoltan] a vágást elbírja, de a visszavágást az ellenfélnek kell elbírnia. A genfi vádak alkal­mából izmaink feszülnek, de agyunk azt mondja: csitt. És mi várunk. Egy hónapja, hogy egy ural­kodó és egy nemzet felelős kül­ügyminisztere életével fizetett va­lamiért: a szerb nemzet állami életéért. Mit kell tenniök? A prágai boszorkánykonyha ki­találta, hogy a magyar ez a csen­des, komoly, higgadt, nemzeti lé­tére büszke faj, az volna az or­gyilkosokkal dolgozó nemzetek hü képmása. A rádió, a telefon, a táviró, sikolt, kiabál: üsd a ma­gyart. A genfi népszövetség elé került Jugoszlávia jegyzéke, nem­zetének egy szégyelui való írása. Roham Magyarország becsülete ellen. Tudja, hogy vele és társaival szemben nekünk nincsennek az önvédelem tankjai és repülői, de oda kiyánunk állani a nemzetek itélőszéke elé. Lássuk a borzalmas gyilkosság okát és tényezőit. Nem kívánunk a lobogó lángra olajat önteni, de mindenesetre égessék meg ökleit azok, akik most gyúj­togatnak. Nem titkolunk semmit, mert nincs mit. Nem örülünk an­nak a prágai hírnek sem, hogy boszorkánymesterök egy képzelt merénylet hősi pózába kívánkozott beburkolózni. A karlsbaldi halot­tak tiszteltetik, ők csak megelőz­tek valakit. Elfelejtettek egyet, hogy a betűk millióji nekünk is írnak. Ha Pozzi francia hírlapíró „A háború vissza­tér“ cimü könyvében francia nem­zetét visszatartani kívánja a vérbe, könnybe, gyászba borult szerbség szomorú sorsától, ennek a könyv­nek ólombetüs szuronyai nekünk szolgáltatnak igazságot. Amit a macedoni bulgároknak, albánoknak, horvátoknak, szlové­Egy felejthetetlen kedves nap emlékei kötnek bennünket a nap­hoz, amikor nem politikai, nem egyéni indokok, de a közszeretet kilobbanása vitte a díszpolgárok levelét Waldbott Kelemen báró hajlékába. A fellobogózott községben meg­látszott az ünnepi hangulat. A község díszközgyűlése féltizenket- tőkor vette kezdetét a községhá­zán. A képviselőtestület tagjai in­nen a bárói kastély szalonjába vonultak, hogy ünnepélyes keretek között átadják Waldbott Kelemen báró felsőházi tagnak, Tolcsva szülöttének és földesurának a disz­polgári oklevelet. Szily Zoltán községi főjegyző közölte a báró úrral díszpolgárrá választását, valamint azt, hogy az erről szóló írásos oklevelet a mai napon kívánja a képviselőtestület átnyújtani. Meghatóban köszön­tötte a bárót, méltatta eredményes, a közjót szolgáló munkálkodását, átnyújtotta a díszes oklevelet. A művészi kiállítású oklevelet Tolcsva Szűz Máriás címere disziti. Selyem­mel bélelt sötét zöld bőrkötésbe van foglalva, melyet a Waldbott bárók címere, a fehér hattyú éke­sít. A munka Balogh iparművész alkotása. A diszpolgári oklevél átadása után Homér Gyula képviselőtes­tületi tag rk. plébános ünnepi be­széde következett, melyben a köz­ség közönségének nevében köszön­tötte az uj díszpolgárt, aki élete programjául a nagy angol írónak Carlylenak elvét tette: „Dolgozni és kétségbe nem esni.“ A báró Ur mélyen meghatva mondott köszönetét a község kép­viselőtestületének és polgárainak azon megtiszteltetésért, mellyel őt díszpolgáraik sorába emelték, ki­jelentvén, hogy semmiféle kitün­tetés nem szerzett volna neki olyan őszinte örömet mint az, hogy azon község közönsége tiszteli őt meg, ahol született, ahol felnőtt, ahol családot alapított és ahol sírja is fog domborulni. ígéri, hogy ezután még fokozottabb mértékben fog fáradni és dolgozni a közért. Majd megértésre, egymás megsegítésére és támogatására buzdította a kép­viselőtestület tagjait, hogy szere­tett hazánk ügyét előbbre vigyük. A himnusz dallama zárta be az ünnepélyt. A báró ur ebédre látta vendé­gül a képviselőtestület tagjait, va­lamint Tolcsva község Intelligen­ciáját, a tanítói kart és községi tisztviselőket. Számszerint 42-en voltak jelen az ebéden a kastély hatalmas ebédlőjében. Az első pohárköszöntőt Wald­bott Kelemen báró mondotta a kormányzó ur Őfőméltóságára. A jelenlevők állva hallgatták végig a lelkes szavakat, melyekben a báró ur a kormányzó ur érdemeinek hódolt. Frits Zoltán gyógyszerész és dr. Adonyi István ügyvéd a báró életé­vel kapcsolatos eredményekkel fűz­ték össze felköszöntőiket. Félhárom órakor Waldbott Ke­lemen báró, Hoyos Viktor gr. fő­szolgabíró, Homér Gyula tb. szentsz. biró, rk. plébános, Szily Zoltán főjegyző, Szalay Sándor adóügyi jegyző, Prudner Gusztáv községi biró kíséretében autón a Waldbott-pincészet ^hatalmas mé­retű helyiségébe ment, ahol Tolcsva közönsége várakozott, hogy sze­retet díszpolgárát viszontlássa. A báró ur Tolcsva iparos, kisgazda, földmives-munkás társadalmát itt látta vendégül, valamint Tolcsva szegényei részére is itt terítettek. 1200 ember részére készült a pom­pás ebéd, Ercsey Géza urad. fel­ügyelő irányítása mellett. Az ura­dalmi alkalmazottak napok óta serényen készülődtek a nagymé­retű lakoma minden részletre ki­terjedő, zavartalan lebonyolításán. A 20 méter hosszú présházban 3 sor asztal mellett helyezték el az iparos és kisgazda társadalmat, mig a többiek részére a pincé­szet előtti hatalmas udvaron terí­tettek. Megérkezvén az autók, ek­kor mintegy 1000 ember várako­zott a téren. Az iperosok gyönyörű selyem zászlójuk alatt egy tömeg­ben sorakoztak s a pódium mel­lett helyezkedtek el. Hatalmas éljen fogadta az uj díszpolgárt. A pin­cészet impozánsan nagy épületé­nek homlokzatát virágfüzérek, fe­nyőgirlandok ékesítik, középen a hattyus Waldbott-cimer, melyet nemzetiszinü zászlók vesznek körül. Állandó éljenzés között br. Wald­bott és kísérői a virággal és örök­zölddel borított pódiumra mentek. Itt Ács István iparos az ipartes­tület, Dudás Mihály kisgazda pedig Egyes szám ára ÍO fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom