Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)
1934-11-25 / 47. szám
Sátoraljaújhely. 1934. november 25. $ LXV. évf. 47. szám. Szerkesztőség, kiadóhivatal, MTI kirendeltség Vármegyeháza II. udvar Telefon : 109. Postafiók : 69. I FELELŐS SZERKESZTŐ: CHUBOVSZKY MÓRIC Dr. Megjelenik szombaton délben Előfizetési ár: Negyedévre 1-20 P, félévre 2 40 P, egész évre 4 80 P 9 rutén jaj! alján, nem a ruthének között kell keresni. Egy képviselő statisztikai adatokat vonultatott fel, hogy e köztársaság országainak lakossága közül mit költ ételre, italra ruházatra stb. Ebből látták, hogy itt Kárpátalján ez az összeg minimális, de ez csak átlag. Menjenek a Verchovinára 1 Elég azonban csak gondolatban is odaszállni közéjük és látni mit esznek; zabkenyeret, ha van. Az még nagyon jó és egészséges. De ott olyan nyomor van, melyről a prágai uraknak fogalmuk sincsen. Benes külügyminiszter ur elment Husztig és tovább és feljebb nem mert menni. Ennek a nyomornak az illusztrálására nincsen szükség beszédre. De tudják nagyrészt, hogy itt a legnagyobb a nyomor és mégis idejönnek állandóan azon országrészekből, ahol az életnívó magasan áll. Teljesen lehetetlen, hogy nap-nap mellett emberek jönnek, akik nem kenyeret, de kalácsot kapnak, mig mások hiába várnak arra, hogy kenyeret kapjanak. Szlatinán történt most, hogy 600 munkás, akik munkára vártak, legfeljebb csak szezonban tudtak némi munkához jutni. Ellenben ha Csehországból jön a munkás, ahol a gazdaság és jólét uralkodik, akkor munkát kap azonnal. A fatermelés megszűnt, az erdők rothadnak, mert Hodzsa ur rendelkezésére felbontották a magyar kereskedelmi szerződést; pedig nagyon soknak adott kenyeret a faüzem, azoknak akik vágták, feldolgozták, szállították. Ma senkinek sem ad, a ruthén nyomorog miatta. A kartelek is ezt teszik, a kis embereket ütik el a kenyértől. A A beregszentmiklósi gyufagyárban csak két hónapot dolgoztak, mert meg van állapítva az ár, ellenben a kartelek ugyanannyit vágnak zsebre, mintha a szentmiklósi, rózsahegyi és más gyárakban egész évben dolgoznának. Közismert Batának a munkája, amit végez. Közismert, hogy nem engedi, hogy a többi iparosok javításhoz jussanak. Mindenki tudja, hogy léggömböket adnak az aláírásokért. Kilenc léggömböt egy tele irt ívért. Így összegyűlhetett azután 6 millió aláírás. Egy komoly nő elment a temetőbe s onnan irta össze a neveket. Kapott érte léggömböt. Nekünk sok emberünk van a temetőben, — mondja — a képviselő, de azok a mi őseink, akik itt véreztek e földért, azért becsesek nekünk az emlékük. Ne gyalázzák azt! A csempészeket a nyomor viszi rá, hogy átmenjenek Magyarországba. És a finánc urak célba lőnek! A múltkor egynek a fejébe lőttek, nem elég lett volna, ha a lábába lőttek volna 1 Ha az a miniszter, aki ezt elrendelte, hogy a csempészt le kell lőni, odajönne és oly nyomorban élne, mint az a ruthén ember és nem lenne más módja, akkor ő is csempészne. így van kérem amikor mindenféle szindikátus, monopólium, Bata rendszerrel fonják be a lakosságot. Ha épületet emelnek, akkor nem azt kérdezik, hogy dolgozni tud, hanem azt, milyen nemzetiségű, cseh vagy-e? Így természetes, hogy Benes egy tarisznyára való ily emléket gyűjthetett. Idő kérdése, hogy a régi C. T. K. — a melyet valamikor com- uiunista távirati központnak neveztünk el — mikor repíti a világba, hogy azt mind a magyarság rendezi a meg nem szállt felvidékről. Dérer igazságügyi miniszter, Beregszászi látogatását se fogja eredménynek elkönyvelni. A vármegyeház nagytermében megtartott beszédén úgy az igazságügyi tisztviselők (6—8) mint az ügyvédek (3) oly kevesen voltak, hogy ez válasz lehetett a mostani kiküldetésének emlékére. ' Egy fehér üres lap van utána abban a hetilapban a honnan e híreket merítjük részben. Oda gondolhatjuk a cenzúra müvét. Mi egyet írunk oda: „A rutén jaj,“ Mit jelentett miniszterelnökünk Oapsó—Róma—Semmeringi útja Uj plébános Sárospatakon Csak három’ betű. De benne van annak a sok százezer embernek a lelki világa, akik a Tisza forrásától a Pienini Dunajec áttöréséig 7 év századon át a magyarságnak hü testvérei voltak s most a cseh uralom alatt is azok maradtak. A „jaj“ lehet ima, ha Istenéhez könyörög, lehet az átok, amit Istentől kíván. Lehet kacagás, amikor az erőszak munkáját megítéli, lehet zokogás, amikor saját munkájának eredményét nézi. Lehet egy hörgés, amelyet az összeszo- ritott ököl kisér, lehet egy elsza- kasztott öröm felkiáltás első szavai amelyet az erőszak szuronya belé- fojt. — De mindig Jaj 1 Csúnya kép. Pedig ha kimegyünk a havasra a Beszkidek bükkösei, a hegygerincek fenyvesei közé, ott találkozunk velők. Egy nép, amely régi szokásait, szerszámait, viseletét megtartotta. Igénytelen, szívós életű, bírja az éhínséget is. Erős hitével közelebb áll az Istenhez. A történelmi átalakulás előtte érthetetlen, ötszáz esztendő előtt Giskra és társai valami kóstolót jutattak nekik is a cseh életből. Rég elmúlt ez ösmerkedás. Rá- kóczy zászlai alatt itt-ott tán láttak egy néhányat az ellenfél táborában. 1849 után szintén kaptak csehet kóstolóba. De most mint a legtávolabbi pontra kiöntött szenyviz tömege nekik jutott! Cseh lapokból idéz a rutének Senatora. Kimutatja, hogy mennyi, de mennyi bűn terheli egyik, vagy másik kormány lelkiismeretét azokért a szenvedésekért, nélkülözésekért és megaláztatásokért, amiket a ruthénség kénytelen pártkülönbség nélkül elviselni, de amelyeken a kormányok nem akarnak segíteni. Az éhínséget is csak náluk ismerik, pedig ugyanabba az államba tartoznak, mint a cseh és morva kisgazda, ugyanolyan vasútvonalaik vannak és ugyanazon jogaik lennének mint azoknak, merthogy a kötelességeik azoké- val azonosak. Van ebben a republikában jólét is, vannak itt gazdag, meg- tollasodott gazdák és iparosok is, csakhogy ezeket nem a Kárpát Henry de Jouvenel szenátor, Franciaország római nagykövete a Sorbonne dísztermében előkelő közönség jelenlétében előadást tartott az európai helyzetről és Franciaország külpolitikájáról. Megemlékezett a keleteurópai problémákról is és többek között a következőket mondotta: A legnehezebbnek mutatkozó probléma megoldása a legbiztosabb utón haladt, amikor a vendégül hivott jugoszláv királyt és külügyminiszterünket Marseille- ben egy merénylő golyója halálra sebesitette. A nemzetközi politika megdöbbent, senki sem tudta mi következhefik. És ebben a csöndben Középeurópa egy agilis miniszterelnöke Gömbös Gyula magyar miniszterelnökelkezdett utazni. Elment Varsóba, ahol tüntető szívességgel fogadták és olyan megtiszteltetésben részesítették, aminőben a mi külügyminiszterünk sem részesült. Onnan Rómába ment, ahová sem nekünk, sem szövet-« ségeseink közül senkinek sem sikerült eljutni. Diszszázad várta az állomáson, Mussolini személyesen fogadta és személyesen búcsúztatta hazatértében. — Nem ment Bécsbe, hanem kiszállt a Sem- meringen és az osztrák miniszterelnök kormányának több tagjával együtt hozzáutazott, hogy vele beszélhessen. Mindenütt titkosan, négyszemközt tárgyaltak. Senki sem tudja miről ...“ Dehogynem. Szegény árva hazánk sorsáról. A sárospataki róm. kath. egyházközség tanács küldöttsége Mészáros Bálint, Petróczy Lajos, Pav- letits Béla, Kurczbach Károly és Erdélyi Antal virággal disziteft gépkocsik sorral jöttek november 22- én reggel Ujhelyre, hogy Salamon József plébánosukat uj otthonába vigyék. Újhelyi paptársai s a róm. kath. egyháztanács melegen és szeretettel búcsúztak tőle, csatlakoztak a küldöttséghez s jelen voltak azon ünnepélyes fogadtatáson, amelyen hivei régi lelkészüket s most uj plébánosukat fogadták. A gazdagon díszített plébánia templomot a hívek zsúfolásig megtöltötték. Egyes szám ára ÍO fillér.
