Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-02-18 / 7. szám
Sátoraljaújhely, 1934. február 18. $ LXV. évf. 7. szám Szerkesztőség, kiadóhivatal, MTI kirendeltség: I FELELŐS SZERKESZTŐ: I Megjelenik szombaton délben Vármegyeháza II udvar 9 w* m»«, t <1 Előfizetési ár: Telefon: 109. Postafiók: 69. I Dr BOGYAY KAL9IAN I Negyedévre P20 P, félévre 2*40 P, egész évre 4 80 P Ragyogó külsőségek és bensőséges jókedv mellett fényesen sikerült a vármegyei bál A régi megyebálok hangulata elevenedett meg és amellett a szociális szempontok és a jótékony cél érdekei is teljes kielégítést nyertek HETI SZEMLE Sok helyen a kenyér is elfogyott. A vetemény és az állatállomány ára teljesen lesülyedt. Az iparosoknak nincs és a kereskedők boltja kong az ürességtől. Az utolsó remény is elfogyott, mi lesz a nyáron? Ami még megmaradt, potom áron el kell adni: a hitelezőt fizetni kell, ha nem is jön végrehajtó. — Sohasem volt az emberek feje oly nehéz a reá zuduló gondoktól és bizonytalanságtól, mint most. A kartel sötéten vigyorgó réme is eloszlik lassan, mint megannyi rossz mumus, amellyel ellenzéki oldalról szokták rémitgetni az idősöket. Kitűnik, hogy a kormány kartelbizottsága komoly mérlegeléssel tárgyalja ezt a kérdést és egész sor kartel van, amelyeket a bizottság javaslatára beszüntettek aránylag rövid idő alatt. — Ez is programpontja a Nemzeti Munkatervnek. Máról holnapra senki sem várhat olyan tetteket, amelyek előkészítéséhez, végrehajtásához megfelelő körülmények szükségesek. A Nemzeti Munkatervben kitűzött programot szívós kitartással, lé- pésről-lépésre valósággá váltja a Vezér, akit éppen a tetteket váróknak kell a legnagyobb eréllyel támogatniok. Minden Demostenes- nél szebben beszél a tett. A kartelek megrendszabályozása igen szép és jóleső beszéde a tettek politikájának. * p Ezerötszáz csak a halottak száma Ausztriában. Még füstölögnek a szétlőtt óromzatu bérkaszárnyák. De már rend van, már a nyugalom is kezd visszatérni. Aki azonban ismeri az osztrák viszonyokat, tudja, hogy ez is csak vihar előtti csend. Mert ez a vérfürdő a centi — Metterniché előlépett Dollfuss kancellár leszámolása volt a vörösökkel. De a háttérben ott állott lábhoz tett fegyverre), sötét hallgatagsággal a horogkeresztesek hosszú serege a jövőbe kémlelő tekintettel. Ők még várnak. — De mi is várunk még I Nyugatmagyarország képe még nem tűnt el a magyar remény egéről 1 * ■Q Párisban is össze-vissza lőtték egymást a franciák. Mert elbódultak a panamák bűzétől és tiszta levegőt akarnak. Mi magyarok is a tiszta levegőt akarjukl A mi orrunkat még mindig facsarja A megyebáit leveldi Kozma Györgyné irányítása, valamint Mattyasovszky Kálmán bálelnök és a rendező bizottság ösz- szehangzó és fáradhatatlan szervező munkája emelte arra a magas nivőra, amely minden tekintetben méltó módon sorakozik a 30 év előtti hires zempléni megyebálokhoz. A főispánná, gróf Széchényi- Wolkenstein Ernőné és a rendezőbizottság propagandájának volt köszönhető az, hogy nemcsak Zemplén és a szomszédos vármegyék úri közönsége vonult fel igen nagy számban, de az ország távolabbi részeiből, az elszakított részekből, sőt a külföldről is számosán jelentek meg. A vendégek érkezése Február 10-én, szombaton este 9 óra után ragyogóra gyultak ki a vérmegyeháza egész frontjának ablakai, jelezvén a Felvidék legnagyobb farsangi eseményének a zemplénvármegyei bálnak kezdetét. A vendégsereg gyülekezése pompázó toilettekben és nagyrészben érdemrendekkel díszített frakkokban ValO órakor vette kezdetét. Változatos és színes egymásutánban vonultak fel a szőnyegekkel díszített lépcsőkön. A vármegyeháza nagytermében a főispán és felesége fogadták az érkezőket. Mária Alice főhercegnő, férje báró Waldbott Frigyes kíséretében 10 óra előtt 10 perccel érkezett meg s a vármegyeháza alispáni szárnyának egyik szobájában fogadta a főispán és felesége üdvözletét, amikor is a főispán egy rózsacsokrot nyújtott át a fenséges asszonynak. Ugyanezen szobában gyülekeztek a bál védnökei és védnöknői is. Az ünnepélyes bevonulás 10 órakor megnyílt a vármegyeháza nagytermének szárnyas ajtaja, s azon át ünnepélyesen vonult be a megyebál védnöksége, legelői Mária Alice főhercegnő leveldi Kozma György főispán karján, azután Kozma Györgyné báró Waldbott Frigyes karján. Utánuk a szebbnél-szebb toilet- tekbe öltözött védnöknők egy-egy közéleti notabilitás karján. A menetet Mattyasovszky Kálmán vármegyei tb. főjegyző, máltai lovag, mint bálelnök vezette be kétoldalt 10 pálcás ur sorfala között és ezalatt Oláh Kálmán kitűnő cigányzenekara „Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország“ felemelő dallamát játszotta. A főispán a fenséges asszonyt a részére fenntartott karosszékhez vezette, s helyét elfoglalván, a félkörben elhelyezkedett báli közönség Őfenségét mély meghajlással üdvözölte. Megemlítjük itt, hogy a pálcás urak tisztét vitéz Füzesséry Sándor (Szerencs) Adriányi Pál, Kő- rössy Dániel, Eperjessy Zoltán, dr Cornides Albert (Szerencs), dr Chudovszky Jenő, Haits Géza (Szerencs), dr Liszy Eduard, Fáy Ödön (Tokaj) és Onczay Gyula (Szerencs) urak töltötték be. A bál megnyitása A fenséges asszony és a védnöknők elhelyezkedése után leveldi Kozma Györgyné felkérte a fenséges asszonyt, hogy a bál megnyitását kegyesen engedélyezni méltóztasson. Az engedély megadása után Mattyasovszky Kálmán a báli közönség által alkotott félkörbe táncra vezette leveldi Kozma Györgynét, s a cigány zenekar rázendített a legidősebb és a régi hangulatokat ügyes szám Ara 10 fillér. Részletes beszámoló az 1934 évi megyebálril a világ legnagyobb szélhámosságának, a trianoni panamának irtózatos bűze. Franciák, ezt is érezzétek meg hisz állítólag a szabadság bajnokai vagytok. * A Panaszkodnak a cseh lapok mindenfelé. Nehezebb lesz az élet, drágább az adó. Hosszú cikkekben simák, hogy Kassán és Pozsonyban csöndesen kimúlt az idegen- forgalom. Lám-Iám. A végzet közeleg. Nem sokáig tart már az operettkirályság. Egy felvidéki magyarnyelvű, de nem is túlságosan magyar hitt- vallásu lap irja a kővetkezőket. (Nem Írjuk ki a lap nevét, mert szerkesztőit rögtön lakat alá tennék) Imigyen imák már odaát: — A Garam és Ipoly mentén már rég elhallgatott a dal, sóhajoktól fekete felhőket sodor tova a szél. Egyszerre gyászos siralomvölggyé változott a táj. A vig falusi legények ajkán elnémult a nóta. Nincsennek vig lakomák, a ropogós sült liba, kalács, bor elmaradt.
