Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)

1934-02-18 / 7. szám

Sátoraljaújhely, 1934. február 18. $ LXV. évf. 7. szám Szerkesztőség, kiadóhivatal, MTI kirendeltség: I FELELŐS SZERKESZTŐ: I Megjelenik szombaton délben Vármegyeháza II udvar 9 w* m»«, t <1 Előfizetési ár: Telefon: 109. Postafiók: 69. I Dr BOGYAY KAL9IAN I Negyedévre P20 P, félévre 2*40 P, egész évre 4 80 P Ragyogó külsőségek és bensőséges jókedv mellett fényesen sikerült a vármegyei bál A régi megyebálok hangulata elevenedett meg és amellett a szociális szempontok és a jótékony cél érdekei is teljes kielégítést nyertek HETI SZEMLE Sok helyen a kenyér is elfogyott. A vetemény és az állatállomány ára teljesen lesülyedt. Az iparo­soknak nincs és a kereskedők boltja kong az ürességtől. Az utolsó remény is elfogyott, mi lesz a nyáron? Ami még meg­maradt, potom áron el kell adni: a hitelezőt fizetni kell, ha nem is jön végrehajtó. — Sohasem volt az emberek feje oly nehéz a reá zuduló gon­doktól és bizonytalanságtól, mint most. A kartel sötéten vigyorgó réme is eloszlik lassan, mint megannyi rossz mumus, amellyel ellenzéki oldalról szokták rémitgetni az idő­söket. Kitűnik, hogy a kormány kartelbizottsága komoly mérlege­léssel tárgyalja ezt a kérdést és egész sor kartel van, amelyeket a bizottság javaslatára beszüntettek aránylag rövid idő alatt. — Ez is programpontja a Nemzeti Munka­tervnek. Máról holnapra senki sem várhat olyan tetteket, amelyek elő­készítéséhez, végrehajtásához meg­felelő körülmények szükségesek. A Nemzeti Munkatervben kitűzött programot szívós kitartással, lé- pésről-lépésre valósággá váltja a Vezér, akit éppen a tetteket vá­róknak kell a legnagyobb eréllyel támogatniok. Minden Demostenes- nél szebben beszél a tett. A kartelek megrendszabályozása igen szép és jóleső beszéde a tet­tek politikájának. * p Ezerötszáz csak a halottak száma Ausztriában. Még füstölög­nek a szétlőtt óromzatu bérka­szárnyák. De már rend van, már a nyugalom is kezd visszatérni. Aki azonban ismeri az osztrák viszonyokat, tudja, hogy ez is csak vihar előtti csend. Mert ez a vér­fürdő a centi — Metterniché elő­lépett Dollfuss kancellár leszámo­lása volt a vörösökkel. De a hát­térben ott állott lábhoz tett fegy­verre), sötét hallgatagsággal a horogkeresztesek hosszú serege a jövőbe kémlelő tekintettel. Ők még várnak. — De mi is várunk még I Nyugatmagyarország képe még nem tűnt el a magyar remény egéről 1 * ■Q Párisban is össze-vissza lőt­ték egymást a franciák. Mert el­bódultak a panamák bűzétől és tiszta levegőt akarnak. Mi magya­rok is a tiszta levegőt akarjukl A mi orrunkat még mindig facsarja A megyebáit leveldi Kozma Györgyné irányítása, valamint Mattyasovszky Kálmán bál­elnök és a rendező bizottság ösz- szehangzó és fáradhatatlan szer­vező munkája emelte arra a ma­gas nivőra, amely minden tekin­tetben méltó módon sorakozik a 30 év előtti hires zempléni megye­bálokhoz. A főispánná, gróf Széchényi- Wolkenstein Ernőné és a rendező­bizottság propagandájának volt köszönhető az, hogy nemcsak Zemplén és a szomszédos vár­megyék úri közönsége vonult fel igen nagy számban, de az ország távolabbi részeiből, az elszakított részekből, sőt a külföldről is szá­mosán jelentek meg. A vendégek érkezése Február 10-én, szombaton este 9 óra után ragyogóra gyultak ki a vérmegyeháza egész frontjának ablakai, jelezvén a Felvidék leg­nagyobb farsangi eseményének a zemplénvármegyei bálnak kezde­tét. A vendégsereg gyülekezése pompázó toilettekben és nagy­részben érdemrendekkel díszített frakkokban ValO órakor vette kez­detét. Változatos és színes egy­másutánban vonultak fel a sző­nyegekkel díszített lépcsőkön. A vármegyeháza nagytermében a főispán és felesége fogadták az érkezőket. Mária Alice főhercegnő, férje báró Waldbott Frigyes kísé­retében 10 óra előtt 10 perccel érkezett meg s a vármegyeháza alispáni szárnyának egyik szobá­jában fogadta a főispán és fele­sége üdvözletét, amikor is a főis­pán egy rózsacsokrot nyújtott át a fenséges asszonynak. Ugyan­ezen szobában gyülekeztek a bál védnökei és védnöknői is. Az ünnepélyes bevonulás 10 órakor megnyílt a várme­gyeháza nagytermének szárnyas ajtaja, s azon át ünnepélyesen vonult be a megyebál védnöksége, legelői Mária Alice főhercegnő leveldi Kozma György főispán karján, azután Kozma Györgyné báró Waldbott Frigyes karján. Utánuk a szebbnél-szebb toilet- tekbe öltözött védnöknők egy-egy közéleti notabilitás karján. A me­netet Mattyasovszky Kálmán vár­megyei tb. főjegyző, máltai lovag, mint bálelnök vezette be kétol­dalt 10 pálcás ur sorfala között és ezalatt Oláh Kálmán kitűnő cigányzenekara „Szép vagy gyö­nyörű vagy Magyarország“ fel­emelő dallamát játszotta. A főispán a fenséges asszonyt a részére fenntartott karosszékhez vezette, s helyét elfoglalván, a félkörben elhelyezkedett báli kö­zönség Őfenségét mély meghaj­lással üdvözölte. Megemlítjük itt, hogy a pálcás urak tisztét vitéz Füzesséry Sán­dor (Szerencs) Adriányi Pál, Kő- rössy Dániel, Eperjessy Zoltán, dr Cornides Albert (Szerencs), dr Chudovszky Jenő, Haits Géza (Szerencs), dr Liszy Eduard, Fáy Ödön (Tokaj) és Onczay Gyula (Szerencs) urak töltötték be. A bál megnyitása A fenséges asszony és a véd­nöknők elhelyezkedése után le­veldi Kozma Györgyné felkérte a fenséges asszonyt, hogy a bál megnyitását kegyesen engedélyezni méltóztasson. Az engedély megadása után Mattyasovszky Kálmán a báli kö­zönség által alkotott félkörbe táncra vezette leveldi Kozma Györgynét, s a cigány zenekar rázendített a legidősebb és a régi hangulatokat ügyes szám Ara 10 fillér. Részletes beszámoló az 1934 évi megyebálril a világ legnagyobb szélhámossá­gának, a trianoni panamának ir­tózatos bűze. Franciák, ezt is érezzétek meg hisz állítólag a szabadság bajnokai vagytok. * A Panaszkodnak a cseh lapok mindenfelé. Nehezebb lesz az élet, drágább az adó. Hosszú cikkekben simák, hogy Kassán és Pozsony­ban csöndesen kimúlt az idegen- forgalom. Lám-Iám. A végzet közeleg. Nem sokáig tart már az operett­királyság. Egy felvidéki magyarnyelvű, de nem is túlságosan magyar hitt- vallásu lap irja a kővetkezőket. (Nem Írjuk ki a lap nevét, mert szerkesztőit rögtön lakat alá tennék) Imigyen imák már odaát: — A Garam és Ipoly mentén már rég elhallgatott a dal, sóha­joktól fekete felhőket sodor tova a szél. Egyszerre gyászos siralom­völggyé változott a táj. A vig fa­lusi legények ajkán elnémult a nóta. Nincsennek vig lakomák, a ropogós sült liba, kalács, bor el­maradt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom