Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-06-03 / 22. szám
Sátoraljaújhely, 1934. junius 3. LXV. évi. 22. szára Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Szerkesztőség, kiadóhivatal, MTI kirendeltség Vármegyeháza II udvar Telefon: 109. Postafiók: 69. FELELŐS SZERKESZTŐ: »r BOGTAY KÁLMÁN Megjelenik szombaton délben Előfizetési ár: Negyedévre 1-20 P, félévre 2 40 P, egész évre 4 80 P Sajtósakálok A magyar újságolvasó társadalom a legutóbbi hetekben a fővárosi sajtóból értesült arról a szokatlan harcról, amely váratlan hirtelenséggel tört ki a fővárosi napilapok berkeiben. Ennek a szokatlan harcnak a csa- takiálltásai szülték meg a „dömping sajtó“ kifejezést s az egyenetlenkedés előidézői most ezzel az újszülött kisdeddel szeretnének döntő rohamra menni a páratlan bíráskodásra állatuk felhívott közönség előtt az ellen a lap ellen, amely becsületes meggyőződésből támogatja azt a kormánypolitikát, amelyet a legszentebb magyar érdekek megoldására a legidőszerűbbnek és legmegfélelőbbnek tart. A különböző kizsákmányolásokra és gazdaságpolitikai lelkiismeretlenségekre kitenyésztett dömpingmozgalmak mellett a magyar sajtó nevét, de még csak egyetlen magyar lap nevét sem lett volna szabad ezzel a torz jelzővel illetni, hiszen köztudomású, hogy éppen a magyar lapok nagy része az, amely magasztos hivatása teljesítése közben üzleti érdekeit néha any- nyira háttérbe szorítja s annyira harmadrendű kérdésként kezeli azokat, hogy ezzel a túlhajtott üzleti szerénységgel nemegyszer létét is veszélyezteti. De ha már elhangzott, ha már a köztudatba dobták lelkiismeretlen meggondolatlansággal és a féltve őrzött busás konc. elvesztése feletti aggodalomból egyes nagykapitalista sajtósakálok ezt a kifejezést, a magyar vidéki sajtó is felfigyel a harci zajra s illő szerénységgel koncedálja a maga véleményét, amit röviden abban foglal össze, hogy ha már él és sokak fájdalmára „virul“ az a „dömping sajtó“, bizony vannak közönséges sajtósakálok is, kiknél nem annyira az előbbi tipus szent és szerény eszközökkel elérni kívánt célkitűzései, mint inkább ezek leple alatt a profit a fontos. Ebből a profitból, ami a magyar közönség megcsappant teher- biróképességéhez túlméretezett példányárakból és egyéb laptarifákból származik, erednek a sajtósakálok fényes lakosztályai, luxusautói, par- fümös kis nőcskéi és egyéb Ínyencségek s ugyanakkor a jámbor munkatársak nagy serege komor gondok között talpal a mindennapi szenzáció után, hogy pár nyomorpengőn kívül esetleg egy, az állását továbbra is biztositó langyos vállveregetésben is részesüljün a mindenható sakáltól, ki, hogy leplezze kisded játékait, nagymérgesen köztudatba dobta a „dömping sajtó“ kifejezést. Nagy tajtékozva azt is felhányják ezek a magyar sajtóéletre ráülepedett óriásra növekedett paraziták, hogy a kérdéses kormánylap, a kormány segítségével virul és terjeszkedik alacsony példányárai mellett. Erről csupán annyit, hogy ezeket az állításokat illene be is bizonyítani azzal egyidejűleg, hogy a sajátmaguk tarthatatlan árainak szükségszerűségét is bebizonyítanák. Ezzel szemben a támadott „dömping lap“ számszerűleg már bebizonyította, hogy nincs rászorulva senki támogatására, amit kizárólag annak köszönhet, hogy kalkulációiban nem szerepelnek többezres „lapvezéri“ és kiadói dotációk, ellenben szerepel a közönség teher- biróképességének figyelembevétele és a dolgozó munkatársak szolid, polgári megélhetése. Azt is elfelejtették kimutatni, hogy hányán vágnak zsebre havi többezerpengős megnem szolgált dotációkat, az általuk farizeus szemforgatással hangoztatott szociális eszme nagyobb dicsőségére? Kötelességünknek tartottuk ezeket leszögezni a közönség tisztánlátása érdekében, melynek semmiesetre sem érdeke, hogy a sajtóra áldozott és nehezen kiadott filléreiből olyan ma- mutjövedelmeseket hizlaljon, akik kétségbeesetten ragaszkodnak kapitalista önérdekeikhez. Trianon tizennegyedik évfordulóién... Junius 4-én tizennegyedik évfor- I dulóját gyászoljuk annak a napnak, ' amelyen a gyűlölet, az elvakultság és a tudatlanság Magyarországra parancsolta minden idők legkegyetlenebb és legigazságtalanabb békéjét. Tizennégy esztendeje annak, hogy Trianonban aláírták azt a szerződésnek csúfolt kényszerintézkedést, amely Magyarország Kárpátok-övezte, legeszményibb fekvésű, ezeréves birtokállományát : a Magyar Szent Korona országát szétszaggatta, darabokra törte és a magyaroknak független ország címen csak egy ezer sebből vérző csonkot hagyott meg ! Az ezévi, tizennegyedik gyászos évfordulón megalázottságunk minden fájdalmával, de az egy hazába, az egy isteni örök igazságba és Magyarország feltámadásába vetett, minden keserűséggel dacoló törhetetlen hittel emlékezzünk 1 Minden igaz magyar szivét tépő balsorsunkról való megemlékezésünknek adjuk látható jelét is! Megemlékezésünk jele egy szál szerény virág legyen 1 Zarándokoljon el az egy szál virággal minden magyar a Hősök Emlékéhez, vagy az Ország Zászlajához, vagy nemzeti kegyeletünk bármely emlékéhez és tegye le virágát annak talapzatára 1 Jelképezze Magyarország feltámadásába vetett rendületlen hitünket. Az ezernyi és ezernyi egy szál virágból nőtt virágerdő, az emlékezés virágerdeje borítsa el nemzeti kegyeletünk megszentelt hantjait és hirdesse a csonka haza minden részén : Nem felejtünk! Emlékezünk! Páratlan lelkesedés közben határozta el az általános Népkonyha Egyesület az 1939. évi sorsjáték megrendezését „Nem érdemünk, hanem kötelességünk a szegények segítése“, — mondotta gr. Széchenyi Wolkenstein Ernöné Kevés alkalommal láttuk még a lelkes szeretetnek és segítő készségnek olyan szép és őszinte megnyilatkozását, mint a sátoraljaújhelyi Általános Népkonyha Egyesület május hó 29-én megtartott közgyűlésén. A gyűlésen Sátoraljaújhely társadalma tanúbizonyságot tett arról, hogy nemcsak szívesen vállalja továbbra is ezt a karitativ munkát, melyet a nagy sátoráljaujhelyi szegénység tesz feladatává, hanem fokozottabb erővel kívánja szolgálni azokat a nemes és jótékony célokat, amelyeket gróf Széchényi- Wolkenstein Ernőné varázslatos egyénisége oly megáradó erővel sugárzott szét ismét a gyűlésen megjelent és a vármegyeháza nagytermét csaknem zsúfolásig megtöltött hatalmas közönség között. A grófné meleg és közvetlen szavaira megnyíltak a szivek és mindenki nagy lelkesedéssel ajánlotta fel munkásságát. A gyűlés jelentőségét mutatja, hogy azon a társadalom vezető egyéniségei mondhatni teljes számban megjelentek. Ott láttuk többek között gróf Széchényi-Wolkenstein Ernőné mellett báró Waldbott Frigyemé Mária Alice kir. hercegnőt, dr. Kozma György főispánt és feleségét, Bernáth Aladár alispánt és feleségét, dr. Orbán Kálmán polgármestert ésj feleségét dr. Tóth Dezső törvényszéki elnököt, Olósz Lajos pénzügyigazgatót, Stépán Sándort, a kir. ügyészség vezetőjét stb. A gyűlés előtt dr. Kozma Györgyné főispánná rózsacsokorral üdvözölte a grófnőt, aki meleg szavakkal mondott köszönetét a megjelentek nevében hozzá intézett üdvözlésért. A meghatottság szavaival nyitotta meg a gyűlést a grófné, mondván, hogy különös örömére szolgál az a páratlan érdeklődés, mely a gyűlés iránt megnyilvánult, s amely biztosítéka annak, hogy a nehéz sorsba jutott népkonyha további fejlődése biztosítva lesz. Erre pedig különösen szükség van, mert az utóbbi években a népkonyha bevételei állandóan csökkentek. — Valamennyiök szivébe szeretném táviratozni annak a szörnyű nyomornak S. 0. S. jeleit, amelyet alkalmam van tapasztalni, — mondotta a grófné, — majd az ifjú generációhoz intézte szavait, melyet arra kért, hogy ha lehet, még a régieknél is lelkesebb készséggel igyekezzék az egyesület nemes céljait megvalósitani. Ezután Szeszlét Ödön ny. min. osztálytanácsos számolt be az 1933. évi sorsjáték eredményéről, felolvasta az adakozók névsorát, akiknek a gyűlés a grófné javaslatára hálás köszönetét nyilvánította.' Mattyasovszky Kálmán tb. vm. főjegyző a február hóban dr. leveldi Kozma Györgyné főispánná kezdeményezésére és irányítása mellett megrendezett megyebál részletes elszámolását ismertette, melyből kitűnt, hogy a megyebál épen a legkritikusabb időkben biztosította a népkonyha zavartalan működését, annak részére 1800 P tiszta jövedelmet biztosítván. Dr. Nagy Béláné elnöknő ezután nagyszabású és mindenre kiterjedő előadásban számolt be a népkonyha 1933. évi, továbbá 1934. évi első öt hónapjának bevételeiről és kiadásairól, részletesen felsororolta a nemes adakozókra vonatkozó adatokat, ismertette a népkonyhán adott ünnepi ebédeket, továbbá azokat a válságos időket, melyeken Bernáth Aladár volt helyettes főispán és dr. Kozma György főispán az Ínséges alapból történt segélyezései mentették át az egyesületet. A gyűlésen megjelentek percekig tartó meleg ünneplésben részesítették a grófnőt, aki szerényen hárította el magától a szeretet megragadó megnyilatkozásait. — Nekünk, akiknek a sors nevet és anyagi alapot juttatott, nem érdemünk a munka, a szegények istápo- lása, hanem kötelességteljésiiés és engem mindig ez a szempont vezérelt egész életemben. — De ha már érdemekről beszélünk, — mondotta a grófné, — akkor nem szabad elfeledkeznünk az egyesület két nagy halottjáról, özv. Juhász Jenőnéről és Dókus Ernő felsőházi tagról, akik oly megértő segítő társaim voltak a munkában. Dr. Kozma György főispán szólalt fel ezután. — Azért jöttem ide, hogy a magam részéről is felkérjem a nagyközönséget a népkonyha támogatására, de a megnyilvánult nagy lelkesedés, mely egyúttal hódoló tüntetés a grófné mellett, ezt feleslegessé teszi. Annak a társadalomnak lelkes felajánlkozásában, mely ennyi megértéssel követi nagyasszonyát, már előre biztosítva látom a népkonyha jövőjét, de a magam részéről is kijelentem, hogy mindent, ami szerény erőmből telik, meg fogok tenni a népkonyha érdekében. A grófné lelkes buzdító szavai után elhatározta a gyűlés, hogy az október hó 8-án tartandó sorsjáték sorsjegyeinek árusítását mar most megkezdik a hölgyek közreműködésével, továbbá, hogy a népkonyha javára szeptemberben megrendezik a Mattyasovszky Kálmán tb. vm. főjegyző által javasolt nagyszabású népünnepélyt Egyes száiu Ara lO fillér.
