Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)

1934-04-22 / 16. szám

Sátoraljaújhely, 1934. április 22. LXV. évi. 16. szám Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Szerkesztőség, kiadóhivatal, MTI kirendeltség I FELELŐS SZERKESZTŐ B Megjelenik szombaton délben Vármegyeháza II udvar I I Előfizetést ár: Telefon: 109. Postafiók: 69. B AY KAIiMAJí I Negyedévre 1-20 P, félévre 240 P, egész évre 480 P Abszolút Mit az újhelyi többséggel Mathisz József tanár elsühereshedelmi iskola élére vagy talán helyesebben úgy kellene mondanunk: mintha hajnalodnék és a magyar igazság napja a nemzeti élet horizontjára emelkednék bibor- sugaraival. Valami erjed történelmi életünk méhében jó ideje már s valami ké­szülődik, valami kavarog a világpo­litika rejtett mélyeiben, — de a mi hitünk szerint a készülődő megmoz­dulás nem ennek a nemzetnek vég­ítéletét támadja meg, de a meggya lázott magyar igazság diadalmának hozza elő ünnepi fényes reggelét. Igaz, körültünk is megmozdult min­den s a rabszolga magyar sorsa a leigázott magyar történelmi földön mindenütt vigasztalan. Mintha még egyszer s utoljára ki akarná adni minden erejét a cseh, az oláh, a rác, hogy a rabságba sülyesztett magyarba bele fojtsa a lelket. Hát ez már nem fog sikerülni egyiknek sem. A tör­ténelmi ítéletidő harangját már mintha hallanék kongani. A cseh súlyos gondok közt ver­gődve gyötrődik s kisértetek imboly­gását látja háza körül. Már rég nem hánykolódik és nem csörgeti fegy­verét felénk Benes, sőt békülne szí­vesen velünk, ha be merné vallani nagysága és dicsősége elmúlását. Bár még mindig a Tisza felé ma sirozna az oláh bocskor s mocskos agyarkodásaival fojtana vérünkbe Titulescu Maniu s a többi jeles oláh, de a rothadás Traján (!) dicstelen népének a testét kikezdte már s a nagy összeomlás szelei fütyülnek délkelet felől. Terveit, nagy álmait a Balkán nagy egységéről szövögeti a szerb s vasbordákkal szorítja össze állam­tákolmányát, amig maga a való élet szét nem robbantja azt, mert vérrel, gyűlölettel s a zsarnok fegyvereivel a történelmi jogot és igazságot nem lehet az erkölcsvilágból, az elnyomott népek lelkiségéből egyszerűen kiir­tani. A jog és igazság rendeltetése, hogy győzzön. Es épen azért mi magyarok, mi megtaposott és megcsufolt magyarok, izgalom nélkül nézzük a fejleménye­ket. Itt nálunk nincs belső háborúság és politikai viszály. A nemzet nagy­céljai hitvallásában és követésében, megvalósításában mindnyájan egyek vagyunk. Egy nagyvonalú politika érezteti velünk kivétel nélkül meg­békítő, egyesitő, nagyvárakozásokat felkeltő hatásait. Kiemelkedtünk a vasgyürüből, amelyet egyenként tőlünk rettegő ellenségeink szövetsége kovácsolt körültünk s a kormányelnökünk ma tervei, s elgondolásai sikerének a tudatában mint önérzetes, öntuda­tos vezér szól hozzánk, erősítve leg­szentebb vágyakozásainkat s szól ellenségeinknek is a béke hangján, de örök s elvitathatatlan jogaink bá­tor s nyilt hangoztatásával. Nálunk nélkül ma politikát csinálni Közép- európában nem lehet. Már hajnalodik. A sátoraljaújhelyi városi fiú felső­kereskedelmi iskola igazgató bizott­sága csütörtökön délben tartotta meg a nagy érdeklődéssel kisért igazgató- választást a városháza tanácstermében. Az igazgatóválasztás kapcsán a „Zemplén“ emelt elsőnek szót azok ellen a kombinációk ellen, amelyek idegenből importált vezetőt kívántak a felsőkereskedelmi iskola élére állí­tani. Már akkor hangsúlyoztuk, hogy a nagyfontosságu pozíciót csak olyan pedagógus töltheti be közmegelége­désre, aki ismeri ennek a városnak a viszonyait s akinek képességeiről az érdekelt szülőknek már hosszú éveken keresztül alkalmuk volt meg­győződni. Nyíltan hangsúlyoztuk, hogy az igazgatói széket a város közönsége helybeli pedagógussal kí­vánja betölteni s most örömmel álla­pítjuk meg, hogy az igazgató bizott­ságot is ezek a szempontok vezérelték. Dr. Szakáll Zsigmond kerületi fő­A Zemplénvármegyei Muzeum a kedvezőtlen körülmények ellenére, hétről-hétre egyre jobban bővül és értesülésünk szerint nincs messze az az idő, amikor a Muzeum el fogja érni a már régebben működő vidéki múzeumok legmagasabb nívóját. Ter­mészetesen a Muzeum fejlődése szo­ros összefüggésben van a közön­ségnek a Múzeummal szemben mu­tatkozó érdeklődésével. E téren ör­vendetes haladást tapasztalhatunk. Legújabban ismét két jelentős mu­zeális tárggyal gyarapodott a Muzeum. Dr. Prihoda László, a sátoraljaúj­helyi „Erzsébet“ vármegyei közkórház igazgató-főorvosa, egy igen értékes kőkorszakbeli kőbaltát adományozott a Múzeumnak, melyet a Csörgő kö zelében lévő Feketehegy déli oldalán A „Zemplén“ a közelmúltban kö­zölte, hogy a „Hegyaljai Hét“ egyik napján a 10—45 évvel ezelőtt a helybeli piarista gimnáziumban érettségizett öreg diákok nagy, ünnepélyes talál­kozót fognak tartani és megalakítják a helybeli piarista diákszövetséget. Örök hálával gondolok vissza min­dig az én régi piarista professzoraimra, akik 60—70 évvel ezelőtt is a mainál is veszedelmesebb német időkben hazafiságra, magyarságra és vallásos­igazgató az igazgatói állásra Kollonay Zoltán és Tester Kálmán nyíregyhá­zai tanárokat és Mathisz József sá- torajaujhelyi kereskedelmi iskolai tanárt jelölte. Az igazgató bizottság dr. Orbán Kálmán polgármester elnök­lésével rövid negyedóra alatt megej­tette a választást, melynek során 21 szavazatot adtak le. A szavazatok összeszámlálása után az elnöklő pol­gármester enunciálta, hogy az igaz­gató bizottság 16 szavazattal, tehát abszolút többséggel, Mathisz József sátoraljaújhelyi tanárt választotta meg a felsőkereskedelmi iskola igazgató­jául. Kollonay Zoltánra 4 szavazat jutott, 1 szavazatot pedig érvényte­lenítettek. Mathisz József igazgatóvá történt megválasztását Sátoraljauthely közön­sége a legnagyobb lelkesedéssel fo­gadta annál is inkább, mivel szemé­lyében egy rendkívül értékes szak­ember került az iskola élére. talált meg. A másik tárgy : egy értékes régi festmény. D’Amant Barcsay Zoltán huszárfőhadnagyhoz, a hadtörténelmi muzeum osztályfőnökéhez egy régi festményt hoztak, mely azt a zemp­lénvármegyei nemest ábrázolja, akit a vármegye a Szent Korona őrzésére kiküldött, amidőn a Koronát 1790- ben Bécsből Budapestre szállították. A hadtörténelmi osztályfőnök utján dr. Ambrózy Ágoston kir. törvény- széki bíróhoz, a vármegye neves irodalmi és régészeti nagyságához került a festmény, melyet dr. Kozma György főispán a Muzeum részére megvásárolt. A festmény igen jutá­nyosán, mindössze 8pengőért került a Zemplénvármegyei Muzeum birto­kába. Dr. Székely Albert irja: ságra tanítottak minket, öreg diákokat felekezeti különbség nélkül az akkor 10—12 ezer Sátoralja mező városká­jában. Ez a hála és visszaemlékezés tölti el ma is lelkemet, amidőn arra vágyom, hogy én és öreg diáktársaim, akik nem tehettünk 45 évvel ezelőtt érettségit mégis részt kérjünk az ün­nepségből. De nem is tehettünk, mert régen még csak 4, aztán 6 osztály­ból állt az újhelyi gimnázium és va­gyunk még hála Istennek elegen, akik itthon csak 4. vagy 6. osztályt végeztünk. Nem tehetek hát róla, hogy én a budapesti V. kerületi katholikus állami főgimnáziumban tettem érettségit, ahol néhány évvel előttem járt Petőfi Sán­dor fia és drága jó igazgatóm és ta­nárom volt a hires matematikus, dr. Corzán Avendano Gábor, egy emig­rált spanyol grandnak a zemplén- megyei Homonnán született utóda, aki beszélte nekem, hogy ő is itt tanult a sátoraljaújhelyi, piarista gim­náziumban dr. Trefort Ágostonnal, a szintén homonnai születésű hires vallás- és közoktatásügyi miniszterrel ifjúkorukban és szintén hálával em­lékeztek meg a mi újhelyi „Alma Mater“-unkról. Mi legvénebb diákok is elől akarunk járni a nagy ünnepi ballagáson és ott lenni a Tedeum-on, mielőtt még teljesen elballagunk eb­ből a nagyon nem szép világból. Én már láttam egy ilyen nagy összejövetelt Keszthelyen 1897-ben, amikor 100 éves jubileumát ülte a nagynevű gróf Fesztetits György által 1797-ben alapított „Keszthelyi Geor­gikon“. Az egész szép Magyarország gazdaközönsége volt ott képviselve. Sok külföldi is eljött, hogy gyönyör­ködjön abban a nagyszabású felvo­nulásban, melyen több száz volt öreg gazdásztanuló a gazdasági akadémia akkori ifjú tanulóival együtt vett részt Zászlók alatt, négyes sorrendben vonultak fel legelői a legöregebb diákok, voltak közöttük 90—95 éves öregek, — közöttük a nagyon öreg Oszterhueber Ferenc (később magya­rosítva Tarányi-ra) csebrendenki föld- birtokos, Deák Ferenc közeli rokona — utánuk a mindig fiatalabb és fiatalabb gazdászok és a kétoldalt sorfalat álló nagyközönség szemei­ből könnyek csordultak ki, mikor a csoszogó öregekkel a fiatal nemzedék együtt énekelte a régi diáknótát: Bal­lag már a vén diák tovább... to­vább ... Isten veletek cimborák ... Gyűljenek hát itt is össze az egész országból s vén diákok a „Hegyaljai Hét" valamelyik előre hirdetett napján és tegyék emlékezetessé azt a napot azzal, hogy öregek és fiatalok, taná­rok és tanulók addig is magyarosít­sák meg neveiket, hogy magyar szív­vel, magyar névvel adjanak hálát a Mindenhatónak, hogy a derék piaris­ták magyarokul nevelték őket. Jsme- rek papokat, magasrangu katonákat, zeneakadémia professzor, nagykeres­kedő és gyárosokat, magasrangu bí­rákat, irő és művészeket, akik elfog­nak jönni erre az érdekes találkozóra. jubileumi műsoros est A Szociális Missziótársulat spataki szervezete az elmúlt szombaton tánc­cal egybekötött műsoros-estet rende­zett a társulat 25 éves s a pataki szer­vezet 10 éves fennállása alkalmából. Az est változatos műsorát lelkesen megtapsolta a nagyszámban egybe- gyült közönség, amely a legjobb hangulatban a hajnali órákig maradt együtt. 9 Zemplénvármegyei Muzem fejlődése Hozzászólás o sátoraljaújhelyi öregdiáholi monstre találkozójához A sátoraljaújhelyi főgimnázium valamennyi volt tanulójának óriási randevúja legyen a találkozó? Egyes s/.ftui ára 10 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom