Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-03-11 / 10. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1934. március 11. MEGNYÍLT Asztalos J$éla festék fiókáruháza SÜR0SP9TÍ1R0H Rossuth-u. 65. [Városháza mellett). Főfizlet: Sátoraljaújhely Petőfi-u. 1. Mindennemű építkezési anyag, festékáru nagy raktára. Pipere-, kefe- és háztartási cikkek legolcsóbb árban. „AgroÄ R. T. gyümölcs és szőlővédelmi szerei gyári árakon beszerezhetők. Tegyen egy ppóbarendelést I Véres cigányháboru Bodrog- olasziban Majdnem halálos kimenetelű cigányháboru zajlott le a napokban Bodrogolasziban, melynek okozója két temperamentumos cigányasszony, szenvedő hőse pedig egy fiatal cigánylegény volt. Rostás Jahanna és Márton Jánosné az utóbbi időben sűrűn torzsalkod- tak egymással, mig legutóbb aztán parázs verekedést rendeztek. A két asszony verekedésébe beleegyedett Márton János is, Rostásnénak viszont Zoltán fia sietett segítségére. A verekedés hevében Márton kést rántott s azt Rostás Zoltán torkába szúrta. A cigánylegényt életveszélyes sérülésével az újhelyi Erzsébet közkórházba szállították, a szurkáló cigány ellen pedig megindították az eljárást. Ä. Zemplén és a Határszéli Újság olvasótáborához Az ígéretes és reményteljes már- I cius a tavaszi nap ragyogó fényével ' világítja meg ezeket a sorainkat is, melyekben számot akarunk vetni a múlttal, hogy felállíthassuk a jövő mérlegét Örömmel és megelégedéssel jelenthetjük, hogy a Zemplén fejlesztése és régi közkedveltségére való visszaállítása érdekében kifejtett tevékenységünk nem volt hiábavaló, mert a 65-ik évfolyamának tavaszán haladó Zemplén hétről-hétre szinte szemlátomást nyeri el újabb és újabb előfizetők és olvasók barátságát és megbecsülését. Amidőn meleg szeretettel fordulunk a vármegye minden újságolvasó polgárához, kérve, hogy ismerjenek meg és —- ha úgy tetszik — szeressenek meg, ezt nem üres kézzel tesszük. Az egész vármegyére kiterjedő hírszolgálatunk kiépítése teljes erővel folyik és amellett eddigi munkánkból is megítélheti mindenki, hogy nemcsak ígérünk, hanem adunk is. Itt jelenthetjük kedves előfizetőink- I nek és olvasóinknak, hogy a legutóbbi lapszámunkkal belső munkatársunk leit Gulassa K. László lapszerkesztő, a Határszéli Újság felelős szerkesztője, akinek a szerkesztői munkába való intenzív bekapcsoló dása is csak azt bizonyítja, hogy mindent elkövetünk aziránt, hogy olvasóink érdekeit minél jobban szolgálhassuk. Tekintettel arra, hogy a Határszéli Újság a jövőben nem fog az eddigi időközökben megjelenni, a Zemplént a mai számtól kezdve megküldjük a Határszéli Újság előfizetőinek az érvényben lévő előfizetéseik lejártáig és meleg szeretettel kérjük őket, valamint a lap olvasóit is, hogy fogadják barátságukba a Zemplént, melynek becsületes és lelkes munkájáról meggyőződhetnek. A 6, sőt esetenkint 8 oldalas Zemplén egyes számának ára mindössze 10 fillér. Március ZB-án tartja a vármegye tavaszi közgyűlését [Saját tudósítónktól) Dr. leveldi Kozma György főispán Zemplénvármegye törvényhatósági bizottságát március 28-án, szerdán délelőtt 10 órakor rendes közgyűlésre összehívta. A közgyűlés iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg, mert ez az első ebben az esztendőben. Ezen a közgyűlésen betöltik a Dókus Ernő elhalálozása folytán megüresedett törvényhatósági örökös tagsági helyet, azonkívül a megüresedett közigazgatási bizottsági tagsági helyet is. A közgyűlés tárgysorozatán szerepel még az árvaszaki ülnöki állásnak választás utján való betöltése. Itt említjük meg azt a körülményt, — amiről a „Zemplén“ már beszámolt — hogy a köz- igazgatási bizottsági tagságra a Nemzeti Egység Pártjának vármegyei választmánya báró Wald- bott Kelement jelölte. Az örökös tagsági hely tekintetében a kijelölő bizottság március hó 12 én déli 12 órai kezdettel tart ülést. Érdekesnek Ígérkezik az alispán évnegyedes jelentése. A közgyűlést megelőző napon március 27-én, kedden délelőtt 10 órakor tartják , meg a közgyűlés előtti kisgyülést, amelynek tárgysorozatán szintén több fontos pont szerepel. fíispáni hivatalvizsgálatok Dr. Kozma György főispán március hó 2 án az alispáni hivatalban, március 5-én pedig a vármegyei árvaszéknél tartott hivatalvizsgálatot. A főispán kisebb észrevételektől eltekintve a tapasztaltak felett teljes megelégedését fejezte ki. Akinél a külső túlságosan szerény, Vigyázzon! Mellőzik s marad szegény [legény. Jobb ha jó a cipő, ruha s kalap rajta, „ TAKARÉKOSSÁ Guicég hitelbe adja Mi a Takarékosság? 20 sátoraljaújhelyi cégnél hat havi áruhitel — készpénz áron. Bővebbet: Takarékosság, Sátoraljaújhely Rákóci-utca 9. (Népbank) Telefon: 33. Az egylábú zongora Irta és a Zemplénvármegyei Kazinczy-Kör március 3-án Sátoraljaújhelyben megtartott közgyűlésén felolvasta: Harsány! Zsolt (Ezt a történetet egy középiskolai tanárismerősömtől hallottam. Egyszerűen leirom, úgy, ahogy ő elmondta. Csak éppen a neveket változtatom meg) Osztályfőnök vagyok a negyedikben. A diákjaim között van egy Ben- csik nevű gyerek. Nem éppen első tanuló, de a jobbak között van. Mindenesetre szorgalmas, igyekvő diák. Vézna, gyenge szervezetű fiúcska, rendkívül szelíd és szerény. Van az arcán valami finomság, valami át- szellemültség. A kis Mozart lehetett ilyen, azt képzelem. Tandíjmentes a gyerek, szegény- sorsú. Apja hadirokkant, még pedig hatvan százalékos. Kisebb rangú irodai tisztviselő volt valami váciuti gyárban, de ezt az állását elvesztette. Azóta kétségbeesetten igyekszik munkához jutni, de a mai világban, persze, nem tud. Néha nagynehezen csurran- cseppen neki valami szellemi szükségmunka, sorsjegyárusitás, vagy efféle, de végeredményben csak ten- gődés az egész. Pedig a kis Imrén kívül még három gyerek van otthon, aki enni kér. Az anya nem tud keresni. Egy darabig zongoraórákat adott, de a tanítványai lassanként elfogytak. Most már nem kap tanítványt. A tanév vége felé Bencsik nem jött előadásra. Apja levelet küldött, hogy a fiú beteg. Egy darabig nem sok ügyet vetettem a dologra, de aztán feltűnt, hogy a kis Bencsik csak nem akar meggyógyulni. Szóltam tehát Eszényinek, akiről tudtam, hogy közel lakik hozzá: menjen el Bencsikhez, nézze meg, mi van vele és másnap jelentse. Másnap azt jelentette Eszényi, hogy volt Bencsik- nél, Bencsiket levetkőzve találta, de nem ágyban. Ült az asztalnál és olvasott. Szülei nem voltak otthon. A gyerek előadásából azt vettem ki, hogy Bencsiknek semmi baja, hanem — mint ez manapság gyakran előfordul — bizonyára cipőhiány, vagy ruhazavarok miatt nem jöhet iskolába. Elhatároztam, hogy magam nézek utána a dolognak. De ekkor én estem ágynak, rosszul léptem le az autóbuszról, kificamítottam a bokámat és egy hétig feküdtem. Mire felépültem és átvettem az osztályt, Bencsik már ott volt a pad- ban. Ezt megjegyzés nélkül tudomá sül vettem. Első tizperc folyamán a tanári szobában Antonek jelentkezett nálam. Ez az Antonek elég rossz tanuló, éppen, hogy meg nem bukik, de az életben sokra fogja vinni, mert rendkívül ügyes, élelmes, mozgékony, szervező tehetségű gyerek. — Mit akarsz? Antonek egy cédulát nyújtott át. Felszeletelt irkalapból való cudula volt, gyerekirás ezt a szöveget irta rá: „T. sor. Ára 80 fillér“. Antonek óriási szóáradattal előadta, hogy ez a jegy az én jegyem lett volna a csütörtöki jótékony előadásra, a helyet fenntartották, az üresen is maradt és az osztály arra kérne, hogy „mint felülfizetés", mégis csak vegyem át a már idejétmulta jegyet. — Miféle jótékony előadásról beszélsz? — kérdeztem. — A Bencsik-előadásról. Tudniillik, tanárurkérem, Bencsikéknek okvetlen tizenkét pengő kölletett... — Kellett. — ... kellett és akkor, tanárurkérem, mink elhatároztuk, hogy rendezünk egy jótékonycélu előadást és a jegyeket eladjuk a szülőknek. Bog- náréknál rendeztük, mert nekik nagy lakásuk van és a Bognár papája építész és van egy nagy irodája és nekünk átengedte aztat... — Azt. — ... átengedte azt és lefolyt a műsor. Én voltam a konferáló és vigalmi bizottsági elnök, Almási szavalta a Talpramagyart, Kelemen felolvasást tartott a centrifugális erőről. Hohl és a nővére előadtak egy táncszámot és Bognár zongorázott, mert ő nagyon rosszul zongorázik, de mu- szájtott... — Muszáj volt. — ...de muszáj volt hagyni szerepelni, mert az ő papája adta a termet. De a zongorát mégsem adta, mert nekik drága zongorájuk van és nem engedte, hogy rongáljuk. — Hol vettetek zongorát? — Nekik volt a padláson egy zongorájuk, de annak csak egy lába volt és azt lehoztuk. És mialatt folyt a táncszám, meg a zongoraszám, azalatt a támasztók támasztottak. — Miféle támasztók? — Herendi, Altmann és Kádár, őket küldtük ki egyhangúlag támasz- tóknak, mert ők az osztályban a legerősebbek. Ők a zongorát alulról támasztották, mig a zongorán a játszás folyott. — Folyt. — Folyt. És nem volt ugyan nagy közönség, de a jegyeket mind eladtuk, csak nem jöttek el. Most már csak a tanárur jegye van hátra, tanárurkérem. Át tetszik venni, tanárurkérem ? Átvettem a jegyet. Isten látja lel- kemet, egy pengő ötven volt a zsebemben, nagyobbik felét odaadtam. De nem azon járt az eszem, hanem azon a képen, amint a három lurkó alulról vállal tartja az egylábú zon- : gorát a jótékony hangversenyen. Nem tudtam megállani, hogy Ántoneket I meg ne kérdezzem: ! — Aztán mond csak, nem nevetett a közönség a támasztókon? — Nevetett, tanárurkérem, a Schlick nevelője ott volt és úgy röhögött, hogy majd leesett a székről, de mink azzal nem törődtünk, mert a Bognár papája felülfizetett kilenc pengő húszat és a jövndelem nem is tizenkét pengő volt, hanem tizennégy. Mingyárt elvittük Bencsikéknek és a Bencsik mamája sirt.. És most már Bencsik jön rendesen az előadásra. Eddig van a történetem, hacsak még hozzá nem teszem, hogy Antonek nem bukott meg latinból. Pedig nagyon közel volt hozzá.
