Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-28 / 4. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1934. január 28. Klein Kálmán divatáruházát február 5-én a Horthy Miklós—Molnár István-u. sarokra (a volt Szántó-féle helyiség ! m slyezi á ti február hó 5-ig a régi üzlethelyiségben hatóságilag engedélyezett olcsó leltári vásár! | és Emődy László az újhelyi egy- j ház nevében búcsúztak el tőle. j A gyászmenet végtelen sorát a j pataki kórus nyitotta meg. Azt a pataki angol internátus, a lelkészek, a nő- és leányegyletek, a püspökök követték és végül a két koszorús kocsi után a diszes koporsó... A koporsó után pedig a gyászoló család, az előkelő rokonság — és felekezet s rang különbség nélkül a város közönsége ... Az utolsó állomásnál A köztemető címeres sírboltja előtt utolsó gyászdalt kezd a sárospataki Főiskola hires kórusa, Kiss Ernő utolsót imádkozik a halott lelki üdvéért. .. És ekkor megszólal a szülőföld, az ősi zempléni föld és népe a vármegye vezetője, főispánja által... a szülő mondja mindég az utolsó búcsúszót örökre távozó fia friss hantjánál. . . Leveldi Kozma György Zemplén- vármegye főispánja a vármegye nevében a következőkkel búcsúzott: — „Tisztelt gyászoló Közönség 1 Zemplénvármegye közönsége nevében mondok néhány búcsúszót e vármegye nagy fiának, a mindnyájunk által szeretett, nagyrabecsült és megsiratott Dókus Ernőnek ravatalánál. — Ha van magyar történelmi család, mely évszázadokon át nem- csak hazája, de vármegyéje mellett is hűen kitartott, akkor a Dókus- család az, amely úgyszólván egész történetét napjainkig Zemplénben élte le, s e vármegyének oly sok óráin, az elmélyülés áhitatos csendjében sokszor megkondult a Gazda hangja mint egy harangszó. Számadónak érezte magát a láthatatlan gazda egyik nagy nyájában. Ebben a nagy lelki nyájban, mely a magyar református egyház nevezete alatt véres, tövises, sivatagos, oázi- sos legelőkön járja a maga történelmi útját, egyik fő számadó volt Dókus Ernő, gondos, csillaglátó, hős, hallgatag és hü öreg bojtár. Megértem tehát a békességét, a gyöngédségét ennek az isteni szónak, mikor szólítja maga elé a láthatatlan Gazda a kedves öreg számadót: jó voltál, hü voltál, szivem szerint való szolgám, többre bizlak ezután. Akármilyen gazdag és színes is a földi élet szolgálata, mégis múló és mégis kevés. Eleget tenni sohasem lehet, s ha magunkat megégetjük, akkor is haszontalan szolgák vagyunk. Érdem az Ő orcája előtt nincs, nem lehet mellünket verni, nem lehet hivalkodni, csak köszönni és áldani lehet azt, aki először kevésre biz és azután mindig többre, többre. Az élet akkor igazán élet, ha szakadatlan többre bizatás. Ez a többre bizatás a Dókus Ernő életében is látszott. Nemcsak abban, hogy mindig több és több feladat, mindig magasabb és magasabb polc várt reá; nemcsak abban, kiváló férfiút adott. A nagy Dó- kusok sorozatában Dókus Ernőt első hely illeti meg s amidőn ő is megtér őseihez, bármennyire fáj is a válás, bármennyire is zokog bennünk a lélek elvesztése felett, vigasztaljon az, hogy a halál nem győzedelmeskedhetett az ő szellemén, mert egy hosszú életen át mély nyomokat hagyott azokon a téreken, amelyeken működött. Az egyházát, hazáját és vármegyéjét híven szerető magyar ur mintaképe volt és hosszú élete lélekemelő szép fejezetet szolgáltatott a magyar református egyház és Zemplénvármegye újabb történetéhez. — Az ősi zempléni föld immár befogadja a halhatatlan halott hült tetemét, de lelke, az felszállt és világit nekünk. Világit jóságos emléke, ragyogó példája, elvei és reményei. — Ernő Bátyám, nyugodj békében, Isten veled 1“ ... és ezután a nagy Dókusok egyik legnagyobbja után lassan bezárult a kegyetlen kripta ... — A Nemzeti Kaszinó legutóbbi kultiirdélutAn- jftu, kedden 6 órakor Emődy László ny. tvszéki tanácselnök a Kazinczy-Kör elnöke tartott előadást Petőfi haláláról és eltűnésének irodalmáról. Az előadást a szép számú válogatott közönség mindvégig nagy érdeklődéssel élvezte és sok hálás tapssal jutalmazta. A műsor zenei részét a Kamarazene Társaság kebelében alakult vonósötös (Lipcsey, Lipcsey Kriszta, dr Tomcsányi, Pavlovits és Weisz) töltötte be Mozart néhány müvével. hogy ez egyik legszebb legtisztább és mégis leggazdagabb magyar pályát futotta meg, hanem abban, hogy e múló világnak hiú javai közül lelke szakadatlanul a láthatatlan világ kincseit kereste, találta meg, s benső emberének csöndes növekedésében, a többre- bizatás titokzatos törvénye végbement. A többrebizatás külsőleg megszegényedés, elfogyatkozás, világszerinti vesztesség; belsőleg azonban gyarapodás, növekedés és nyereség. Végbement akkor, amikor felismerte küldetését, s e világ hiú képei közül örök eszmények felé figyelmezett, — mikor meghallotta a hivó szót, s elhagyta érte az élet virágos kertjét, s a magyar közszolgálat tövises útjára lépett; mikor lelke a láthatatlan felé repesett, s elfordulva e világ sok csalárd Ígéretétől kibontakozó hitével átölelte Isten kegyelmét, mint a repkény az évezredes sziklát. Ez a többrebizatás szinte megdöbbentő szépséggel látszott rajta, amikor két éve, viruló munkaerőben, osztatlan bizalomtól és hü szeretteitől környezetten, visszalépett a vezéri polctól, meit erősebb és ifjabb kezekbe akarta átadni a drága hajó kormányrudját. Még i nőtt alakja ezzel, megigézett minden szivet, s nem volt olyan ember a református egyházban, ki HETI SZEMLE Budapest és a jó vidék Nem véletlen, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök éppen vármegyénk székvárosában nyilatkoztatta ki véleményét és céljait. Uj- hely a magyar vidéknek úgyszólván legtávolabbi pontja, annak a magyar vidéknek, mely már régóta vegyes érzelmekkel figyeli, hogy mi folyik az ország fő váró- sánál. Korántsem célunk, hogy a főváros és a vidék közötti békét megingassuk, amikor a fővárosi reformhoz hozzászólunk, mert jól tudjuk, hogy az ellentétek kiéleződésének harcában az egyetemes magyar érdekek kapnák a nehezen gyógyuló sebet. Mégis, az időszerű reform során meg kell mondanunk álláspontunkat. Elöljáróban hangsúlyozzuk, hogy megértjük, aktuálisaknak és helyeseknek tartjuk a kormány reform- törekvéseit, amelyek sürgetően időszerűek fővárosunk életében. Időszerűnek tartjuk közigazgatási, de legfőkép gazdasági okokból. A főváros nem Budapesté, még kevésbé az itt kialakult pártfrakcióké, hanem az országé! Ezért nem közömbös számunkra, hogy mi történik az ország szivében, sőt nagyon is érdekel bennünket, hogy fővárosunk politikai életét ne érezte volna, hogy az a sugárzó szemű, drága aggastyán, aki mosolyogva jár-kel közöttünk, képzelt névtelenségében, előkelő szürkeségében és virágillatos magányosságában a legelső ember az eklézsiában, mindnyájunk atyja és vezére : ennek a nemzedéknek nagy patriarchája. De a többrebizatás a maga egész döbbentő és természetfeletti igazságában most áll előttünk, amidőn a váratlan halál vérfagyasztó robajában ragadtatik el közülünk. Szomjasan, öregesen indult egy szegényes kút felé: s ime átalviteték minden fényesség forrásaihoz. Elindult, hogy lásson tükör és homályos beszéd által s ime megérkezett a szemtől szembe látás birodalmába ? Kérdésekkel indult és megérkezett oda, ahol a kérdések megoldódnak, mint ahogy kinyílnak a vi- rágkelyhek. Árván, egyedül indult és megérkezett oda, ahol elszakadt szivek találkoznak egymással, mint két egymásbaomló fényes felhő, oda, ahol elmúlnak a kétségek, megszűnnek a kisértések, felderülnek boldog titkok, s min- denekfelett való örvendezés és tapasztalás tárgya az, hogy Isten i örök szeretet. Az Ur örömébe való bemenetel ez, megérkezés az ő jókedvének láthatatlan birodalmába. Többre bizlak ezután. Tovább milyen szálak szövik át, hogyan gazdálkodnak a közvagyonnal, hogyan Ítélik meg a vidék szempontjait, joggal kutatjuk azt is, hogy az agrár Magyarország^zempont- jait szem előtt tartják-e a főváros vezető körei? Amint a jelek mutatják, a kormány reform-tervei erősen az elevenbe vágtak, mert a főváros pártjai, vagy legalább ezeknek szószólói, erősen tiltakoznak az ujjitás ellen és néhány 24 óra alatt a nemzeti kormánnyal szemben létrehoztak egy úgynevezett „alkotmányvédő“ blokkott. Miről van itt szó tulaj donképpen? Az alkotmányban gyökerező autonómia, valósággal nem a főváros adófizető polgárságának autonómiája volt eddig, hanem a pártoknak a hatalomban való osz- tozása, a budapesti polgár részéről az országban a legtöbb pótadó, a magas viz, villany, gáz és közlekedési dijak fizetése mellett. Nyolcezer protektor Könnyebb a tevének a tüfokán átjutni, mint Budapesten valamit keresztülvinni, a fővárosi pártok hatalomban osztozkodó akarata ellenére. Ebben a párturalmi rendszerben, valóban szorongatott helyzetben fejtette ki működését a főváros élén a polgármester, akinek a pártok kvóta szerinti osztozkodása ellenére, még a legkisebb dijnoki kinevezést sem lehetett foganatosítania. tart ez a többrebizatás. Magasabb lesz a szolgálat, csodálatosabb lesz az eredmény, teljesebb lesz a velejáró öröm. Földi vonatkozásban azt jelenti, hogy neve áldott, kedves névvé válik; aki reá gondol, arcáról elröppen a felhő, melegséget érez a szive körül, s szobájába még ha éjszakai sötétségben ül is beröppen egy halvány sugár az Isten jókedvéből. Azt jelenti, hogy gyermekek, akik ölében ültek, fiatalok, akiket szivéhez engedett, mikor kései aggastyánokként visszagondolnakreá, mosolyuktól átderül merengésük mélabuja. Az jelenti hogy alakja, példaadása átköltözik a nemzet és egyház történelmének nagy, erkölcsi kincstárába és ott addig él, amig lesz kit éltetnie., mint zálog és bizonyíték a magyar lélek erkölcsi erői mellett. Azt jelenti, hogy Krisztus láthatatlan teste egy megváltott lélek örömével és fényével lesz gazdagabb, az élet könyvében több lesz egy sugárzó névvel s az Isten dicsőségének nagy karénekébe egy uj hang boldog bizonyságtétele olvad bele. Mikor a családi sirbolt ajtaja dör- renve becsapódik mögötte, remegjen meg áhítattól minden ma- i gyár szív, palotákban és bogár- hátú falusi házakban: csönd, Dókus Ernő bement az ő Urának örömébe. Ámen.
