Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-06-10 / 23. szám
1934. junius 10. ZEMPLÉN 3. o>dal Kósza tjirek az alispáni széli megiiresedéseről Az utóbbi időben többször bukkant fel egyes társaságokban, vagy más alkalmi beszélgetések során az a hir, hogy a megüresedendő (?) alispáni állásra többen pályáznak és a pályázók állítólag már megkezdették barátkozásaikat és hadműveleteiket a vármegye első tisztviselői székének átvétele érdekében. A legkülönbözőbb kombinációk láttak napvilágot, melyek közül egyesek egészen a fantasztikumok határáig emelkedtek. A magunk részéről hozzá vagyunk szokva, hogy személyi tekintetekben igen fantáziadus városunkban egymásután burjánoznak fel a legkülönbözőbb hírek, melyek egy- részének alapja a kisvárosi szenzációkeresés, másik részének alapja azonban a már hírhedté vált gerinc- télén, hátmögötti orvtámadó politika, mely egyes törtetők nagyrészt érdemtelen és féktelen ambicióvágyából indul ki. Ezek az utóbbiak igyekeznek olyan hamis híreket forgalomba hozni, melyek melegénél pecsenyét óhajtanak sütni, de úgy, hogy ők lehetőleg a sötét háttérben maradjanak. Céljuk, hogy szájról-szájra röpködő hir olyan lavinává dagadjon, mely az általuk óhajtott irányban elindul. Ezek miatt a már részben csaknem megszokott egyes jelenségek miatt nem vettünk tudomást azokról a legújabb hírekről, melyek már egyenesen az alispáni szék körül mozogtak. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy az egyik sátoraljaújhelyi laptársunk legutóbbi számában vezércikkben foglalkozik az alispáni szék körüli kombinációkkal, szükségesnek tartjuk azt, hogy reflektáljunk ezekre a kérdésekre, annál is inkább, mert hiszen előbb-utóbb akadhatnak olyan hiszékeny és jelentős emberek is, akiket a szóbeszédek forgószele elkap. Kivételesen meg kell állapítani és ezt tárgyilagos örömmel tesszük, hogy az illető ellenzéki lap különben már megszokott stílusában irt közleményének alapintencióit a magunk részéről is helyeseknek és megfelelőnek tartjuk, mert egyáltalán nem véljük ildomosnak és ízlésesnek azt, hogy versenyfutás induljon meg olyan állásokért, melyeknek megüresedése csak kombináció és Jantázia tárgya. Annál sajnálatosabb ez, mert olyan megváltozott lelkiségre enged következtetést, mely a régi vármegyében nem volt ismeretes s amely azt bizonyltja, hogy a más hátán keresztül való kiméletlen könyöklést már a vármegye falai közé is igyekeznek becsempészni. Tudtunkkal vármegyénk közszeretetben álló alispánja egyáltalán nem gondol a nyugalombavonulásra, sem egyéb más „elhelyezkedés“-re. Ezért — ismételjük —, nemcsak Ízléstelennek, hanem furcsának is tartjuk az oknélküli iparkodásokat, annál is inkább, hiszen legjobb tudomásunk szerint a törvényhatósági bizottságnak egyetlen tagja sem foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a vármegye jelenlegi alispánjának nyugdíjaztatása iránt bármiféle javaslatot is tegyen a törvényhatósági bizottságnak, — ami pedig majdan az alispáni szék betöltését illeti, ez az aktus a főispán elnöklete alatt működő kijelölő bizottságnak jelölése alapján a törvény- hatósági bizottság joga lesz és az aspiránsok közül senki sem tudhatja előre, hogy a kijelölő bizottság kiket fog jelölni a törvényhatósági bizottság által való megválasztásra. Razzia az újhelyi szihvizgyáposoknál Háromszáz drb. súlyos kifogás alá eső és legnagyobb részt idegen névvel megjelöli szikvizes üveget kobozott el az ellenőrző bizottság Az utóbbi időben mindgyakrabban fordult elő az, hogy a sátoraljauj- ujhelyi vendéglőkben, kávéházakban, korcsmákban és kereskedésekben gyanús tisztaságú és egészségügyi szempontból kétséges szikvizes üvegek kerültek forgalomba, azonban a szikviz előállítóját, illetve töltőjét kinyomozni nem lehetett. Ugyanis a helybeli szikvizelőállitó üzemek a forgalomban egymásközött kicserélt idegen céggel (névvel) megjelölt szikvizes üvegeket nem cserélik visz- sza, hanem az elcserélődött üvegeket megtöltik és elsősorban ezekkel árasztják el vevőkörüket és csak az előbbiek elégtelensége esetén hoznak saját cégjelzésü üvegeket forgalomba. Ennek az állapotnak megszüntetése érdekében a város polgármesterének váratlan utasítása folytán dr. Madzsar Károly városi főorvos és Dómján Zoltán városi gazdasági tanácsnok vezetése alatt működő ellenőrző bizottság a napokban rajtaütésszerű ellenőrzést tartott Lefkovits Zsigmond, Schönfeld Adolf, Bettelheim Márton és Goldstein Hermann helybeli szikviz-előállító tulajdonosok üzemeiben. A rajtaütésszerű ellenőrzésnek súlyos eredményét mutatja az a körülmény, hogy az ellenőrző bizottság Szendrőbe, Ónodra, Diós-Györbe s hü barátjának Homonnai gr. Drugeth István zempléni és unghi főispánnak, hogy ő részéről az egri lovassággal tüstént kiindul a törökre, — üljenek lóra s gyülekezzenek melléje minél gyorsabban ők is, — talán egyesült erővel meg fogják menthetni a rabló dulásoktól fenyegetett ama virágzó tájak lakosságát. Egyszersmind nemesi fölkelést parancsolt a főispánsága alatti Borsod s Heves vármegyéknek is. Ezzel, az egri hires aranyos főzászlót fölemelhetvén, kibontatván, trombitát fuvatva és Isten nevében bátor szívvel kiindult Eger várából másfélezer harcedzett régi katonával, jó paripás farkasbőrös haddal; Ónodnál hozzája csatlakozók Balázs Deák István ottani kapitány, az ónodi, diósgyőri, geszthelyi végbeli hadi néppel; majd Homonnai is eljött a Zemplén- unghi dandárral és b. Balassa Ferenccel, a költő Bálint vitéz testvéröccsé- vel; csatlakozának a szendrei vitézek is Széchy Tamás kapitányjok alatt és végre a kassai magyar lovasság Serényi Mihállyal, aki egyszersmind 500 német gyalog rauskatérost is hozott magával a kassai helyőrségből, Russel Kolozs nevű német főtiszt alatt. De mind e had összesen az egriekkel alig ment többre harmad- félezer embernél, — igaz, hogy mind válogatott java vitézek. Fővezérükké Rákóczy Zsigmond lön; aki is a tizenkétezernél számosabb törökséget, — mely Putnok vára alatt elvonult, — midőn az Szikszóhoz érkezett és e várost már rabolni, gyújtogatni kezdette volna, — nem törődvén ötszörösen nagyobb számával, kemény hadi rendbe állifott dandáraival hősies lélekkel megtámadta. Elkeseredett véres ütközet fejlődött ki; és bár a törökség az egri zászló megpillantására — midőn a magyarok Rákóczy Zsigmonddal élükön azt is tűzbe vitték, — rendkívül elrémült: mindaz- által tulerős létszámában bizakodván, összeszedte magát s nagy hévvel nyitá meg a harcot. Hiába; a magyarok mindegyike oroszlán módra küzdött; Rákóczy alatt két paripa dőlt ki már a sok nyargalódzásban, — mikor végre az egészen megbontott harcrendü törökség tovább nem állhatván, eszeveszettül megfutott a csatahelyről. A Sajónak kergették őket. A diadal teljes volt; a Hernád, Sajó és Hegyalja vidékei megvalának mentve a pusztítóktól. Rákóczy Zsigmond példátlan hősiességgel 2500 vitézével úgy megvert és úgy szétszórt több mint 12.000 török hadat, hogy közülök 2000, más adat szerint épenséggel 5000 hullott el a csatatéren, vagy fűlt a Sajóba, menekülés közben. Az ellenség valamennyi ágyúja és zászlai s közel 400 fogoly — közöttük több nevezetes főtiszt, — jutott a diadalmas egriek, ónodiak stb. kezébe. (Folyt. kö\fc) kb. 300 drb. szennyes és piszokle- rakodásos, legnagyobb részt már teljesen megtöltött és szállításra kész szikvizes üvegeket foglalt le és kobzod el. Reméljük, hogy még egy pár ilyen razzia meghozza a kívánt eredményt és végleg eltűnnek a forgalomból az idegen, már rendszerint nem létező névvel megjelölt piszkos szikvizes üvegek és ezzel egyidejűleg a szikvizelőállitó tulajdonosok ellenőrzése is könnyebb lesz. Természetesen a kihágási eljárások soronkivül megindultak és ugyancsak intézkedés történt az elkobozott üvegek megsemmisítése iránt is. A szigorú intézkedések sürgős megtétele egyformán érdeke a köz- egészségügynek, a város közönségének, valamint azoknak a szikvizgyárosoknak is, akikre esetleg csupán társaik lelkiismeretlensége és hanyagsága vet ezidőszerint nagyon rossz fényt. {Meghűlésnél, fejfájásnál Gyógyszertárban kapható. Sárospataki cserkészek mozgótábora Ausztriában A sárospataki ref. tanítóképző és gimnázium cserkészcsapatai mintegy 30 résztvevővel julius 8-án nagyobb ausztriai túrára indulnak, hogy részt- vegyenek a julius 8—30-ig tartó nagy mozgótáboron. A mozgótábor útvonala a következő: Sárospatak—Budapest—Bécs— Pöch — Hicflan—Admont—Aussec— Hallstadt— Bade Ischl — Mondsee— Salzburg—Bad Gastein—Millstatt- Villach — Pörtschach — Klagenfurt — Grác—Semmering—Bécsújhely—Sopron—Budapest—Sárospatak. Ezek a helyek Ausztria megkapó természeti szépségeit képviselik. A pataki cserkészek Budapestről hajóval indulnak Ausztria belseje felé, ahol ütjük legnagyobb részét vasúton és gyalog teszik meg. A pataki csapatok közül e két csapat fogja elsőnek megismerni Ausztria legszebb helyeit és megmászni a „Dachstein“ 2996 méteres csúcsait. A pataki csapatok útját nagyban előmozdította dr. Kozma György főispán és Bernáth Aladár támogatása, akik lehetővé tették, hogy a cserkészek költségmentes névjegyzékes útlevéllel utazzanak. A cserkészek ausztria útjáról egyébként a „Zemplén* részletes tudósításokat fog közölni. Itt emlitjük meg, hogy a tábort dr. Ujszászy Kálmán, Boda Béla, Szabó Károly és Harsányi László cserkészparancsnokok vezetik. Beszámoló az Ipartestületi Dalárda műkedvelő előadásárál A Sátoraljaújhelyi Általános Ipar- testületi Dalárda műkedvelői gárdája kedden este mutatta be majdnem táblás ház előtt a városi színházban Vilner és Bodánszky operettjét a Luxemburg grófját a következő szereposztásban : René, Luxemburg grőfja: Takács Tibor, Bazilovics nagyherceg : Papp Sándor, Kokorov grófnő : Kun Babi, Brissard Armand festő: Varga István, Angella a párisi opera művésznője : Kitta Erzsébet, Vermont Juliette : Gondkevich Aranka. A többi vezető és kisebb szerepeket Begala Mihály, Hamara Pál, Potoczki János, Hradíl Béla, Vágó Lajos, Juhász Pál, Kababik István, Ferkó Gyula, Kotta Margit, Mondik Erzsébet, Timkó Gizella, Kotta Erzsébet, Kovács Erzsébet, Kababik István és Czipó Margitka töltötték be. Az előadás megrendezézénél ismét azt láttuk, hogy Gondkevich Ferenc fáradságos, szívből és lélekből jövő munkát fejtett ki. Nagy dicséretet érdemel a Kracson József vezetése alatt működő zenekar teljesítménye. Kifogástalan munkát végzett. Most jöjjenek a szereplők. A rangsorban az első hely Gondkevich Arankát illeti, akinek finom, kedves és megnyerő pajkos játékát szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a hálás közönség. A vezetőszerepkörből kitüntették magukat még Varga István, Papp Sándor és Takács Tibor. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a többi szereplőkről sem, mert mind egytől-egyig igyekeztek jót adni. Az előadás megrendezésével nagy munkát végzett a Dalárda müked-
