Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)

1934-05-20 / 20. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1934. május 20. Megalakult az Országos Frontharcos Szövetség sátoraljaújhelyi csoportja A csoport tiszteletbeli elnöke lett dr. Koznia György főispán, ügy­vezető elnöke pedig Ullrich J. Nándor műszaki tanácsos Az Országos Frontharcos Szövet­ség sátoraljaújhelyi csoportja május hó 13-án, vasárnap délelőtt tartotta meg ünnepélyes keretek között ala­kuló gyűlését a vármegyeháza nagy­termében. Az alakuló gyűlésen, me­lyen a sátoraljaújhelyi frontharcosok igen nagy számban vettek részt, meg­jelent a központ képviseletében Put- noky István ny. ezredes, az Országos Frontharcos Szövetség nyíregyházai főcsoportjának elnöke, Hutschenreiter Károly, a nyíregyházi főcsoport szer­vező tisztje. A szerencsi frontharcos csoport külön küldöttséggel képvisel­tette magát. A vendégek soraiban ott láttuk dr. Kozma György főispánt, a sátoraljaújhelyi egyház, katonai és közigazgatási hatóságok képviselőit, valamint a Move Rákóczi céllövő egyesület 25 tagú küldöttségét. Az ülés bevezetéseképpen a sátor­aljaújhelyi ipartestületi dalárda a Szó­zatot adta elő, majd dr. Tomcsányi Boldizsár, mint az Országos Front­harcos Szövetség által Sátoraljaúj­helybe kinevezett szervező tiszt mon­dott lelkes megnyitó beszédet, mely­ben hangsúlyozta a frontharcosok összefogásának szükségességét. Putnoky István ny. ezredes mon­dott ezután nagy beszédet a front­harcos szervezkedés céljairól. — Négy millió magyar hős küz­dött a világháborúban, ezek közül 600.000, meg nem békéivé alussza örök álmát a piavei, doberdói, galí­ciai csatatereken és a világ minden táján. Csak a véletlenen múlt, hogy mi életben maradtunk. A 600.000 hősi halott bajtárs előtt kegyelettel áldozunk évenkint, de mi életben- maradottak is megérdemeltük azt, hogy a magyar társadalomban méltó szerephez jussunk, nemcsak azért, mert készek voltunk életünket felál­dozni, hanem azért is, hogy fokozott erővel harcolhassunk az árulás és hitszegés folytán elveszett javaink visszaszerzéséért. Beszéde végén gr. Takách-Tolvay József országos elnök üdvözletét tol­mácsolta a sátoraljaújhelyi fronthar­cos bajtársaknak. Dr. Tomcsányi Boldizsár szervező tiszt bejelentette, hogy az alapsza­bályok értelmében megalakított szer­vező bizottság a következő bajtársa­kat hozza javaslatba a tisztikari tiszt­ségekre. Elnöknek Ullrich J. Nándor műszaki tanácsost, a m. kir. folyam- mérnöki hivatal főnökét, társelnöknek vitéz Zombory A. József tűzoltó fő- parancsnokot, alelnöknek Kudlicska Károly főgimnáziumi tanárt és Sztany- kovszky Sándor ny. vármegyei tiszt­viselőt, titkárnak vitéz dr. Bisztray László ügyvédet és Haszinecz Sán­dor tanítót, pénztárnoknak Peiger Gusztáv kereskedőt, bélyegkezelő A törvényhozás minden év május utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatta, hogy ezt a napot a világhá­borúban elesett hősök emlékének szentelhessük. Az idén május 27-ike a Hősök Napja. Sátoraljaújhelyben ezen a napon az összes felekezetek templo­maiban ünnepélyes istentiszteleteket tartanak, amelyeken a különböző ha­tóságok is részt vesznek. Délelőtt fél 12 órakor a Hősök temetőjében hazafias ünnepély lesz, délután egy­negyed 5 órakor pedig a sportpályán A sátoraljaújhelyi pénzügyőrség május 14-én nagyszabású valuta­csempészésről rántotta le a leplet. A pénzügyőrség közegei ugyanis az éjjel 11 óra után Budapestről Sátor­aljaújhelybe érkező gyorsvonaton Sze­rencsnél váratlanul valutarazziát tar­tisztnek Pásztor Jenő kereskedőt, el­lenőröknek Józsa Imre felsőkereske­delmi iskolai tanárt és Kozlovszky Pál Máv. főtisztviselőt. A javaslatba hozottakat a közgyű­lés egyhangú lelkesedéssel megvá­lasztotta. A megválasztott tisztikari tagok és dr. Tomcsányi Boldizsár szervező tiszt ezután az alapszabá­lyokban előirt fogadalmat letették. A megválasztott tisztikar nevében Ullrich J. Nándor köszönte meg a bajtársak bizalmát, hangsúlyozva, hogy amiként a hadifogságban min­den nemzetnek volt alkalma szervez­kedésre, csak a magyarnak nem, úgy most kétszeres szükség van a volt magyar frontharcosok tömörülésére. Az uj elnök javaslatára a közgyű­lés dr. Kozma György főispánt a sátoraljaújhelyi Frontharcos Csoport tiszteletbeli elnökévé egyhangú lelke­sedéssel megválasztotta. A közgyűlés gróf Takách-Tolvay József országos elnököt táviratilag üdvözölte. futballmérkőzés lesz a Sátoraljaúj­helyi SAC, valamint a SMaVSC— Levente mérkőzés győztese között a hősök serlegéért. Sárospatakon is kegyeletes ünnep­ségek keretében adóznak a hősök emlékének. A ref. temetőben rende­zendő ünnepély után a főiskolai em­léktábla és az ipartestületi emléktábla előtt tartanak bensőséges ünnepé­lyeket. Úgy a sátoraljaújhelyi, mint a sá­rospataki ünnepélyek során megko­szorúzzák a hősök emlékét. tottak s ennek során az egyik har­madosztályú kocsiban Ujhelybe utazó Páchner Adolf sátoraljaújhelyi keres­kedelmi utazó bőröndjében mintegy 15.000 pengő értékű különböző ide­gen valutát találtak. A bőröndbe gyűrt újságpapírok Május 27: Hősök Napja Kincses bőrönd az újhelyi vonatban — amelynek nem akad gazdája B „ZEMPLÉN“ EREDETI TÁRCÍM Rákóczi emlékezete Irta: dr. Székely Albert 1676 március 27-én született a ma­gyar nemzet határtalan örömére egyik leghűségesebb és legnagyobb, legide­álisabb férfialakja, a mi nagyságos fejedelmünk II. Rákóczi Ferenc. Nincs igazi magyar ember, aki ha e nevet hallja, ne lássa lelki szemei előtt a magyar geniust szent nemzeti színe­ink zászlajával, amelyen lángbetükkel van felírva a mi szentháromságunk: Vallás, Haza, Szabadság! 1735 április 8 án adta át nemes lelkét az Urnák messze idegenben, 59 éves korában, száműzetésének 24-ik évében. Szomorú magyar sors, de ami e két kalendáriumi nap között van, az a magyarok bibliája, azt a magyar történelem nem fogja elfelej­teni soha. Szent emlékét glória fogja övezni itt a földön és odafent a menyekben — in excelsis. És ez a nagy férfiú elsősorban a mienk, Zemplénieké volt. Itt szü­letett félórányira Ujhelytől, a zemp- lénmegyei Borsiban. Az ő nagy ne­véhez fűződik Magyarország nagy­asszonyának eszményi, Munkács várá­nak legendás alakú hősi védője, a magyar hősiesség mintaképe, aki az anyai szív forró füzével keblén táp­lálta nemzetünk legnagyobb szabad­sághősét, egy igazi magyar anya hű­ségével ringatta bölcsőjét, páratlan szereretettel dédelgette, ápolta, nevelte és valóságos őrangyala volt zsenge gyermekéveiben. Ez a dicső nagy­asszony Zrínyi Ilona volt, aki kard­dal a kezében két éven keresztül diadalmasan védte a munkácsi vár ormairól a magyar becsületet ellen­ségeivel szemben és ha fáradtan le­tette a hősi kardot, pihenést és nyu­galmat kisgyermeke ágyánál talált. 1903 junius 14-ikén az egész or­szág kiküldöttjei jelenlétében tartotta meg a Rákóczi vármegyéje a mi ősi megyeházunkban díszes közgyűlését emlékére annak, hogy 200 évvel azelőtt történt az az uj korszakot alkotó esemény, amidőn a mi urunk és fejedelmünk néhány száz főből álló csapata élén kibontotta zászlaját a német rettegésére, Európa bámula­tára. Hadik Béla főispán nyitotta meg a díszközgyűlést. Kossuth János ecse­telte magasröptű beszédében a nagy nemzeti, szerencsétlen, de dicsőséges tragédiát, amely Borsi és Rodostó között lefolyt. Ki tudja elfelejteni, aki azt látta, hogy a díszközgyűlés után a diszmagyarba öltözött bandé­rium élén a daliás Dókus Gyula alis­pán és a délceg Thuránszky László főjegyzővel ezren és ezren vonultak ki Borsiba, hogy leróják kegyeletüket a Rákóczi kastély nyugati szögleté­ben, a falba ilesztett fekete kőtábla előtt, ahol a nyug. ősz alispánunk Matolay Etele mondotta el gyönyörű emlékbeszédét. Ki tudja elfelejteni azt a megrázó jelenetet, amikor egy zord éjszakán a környöskörül lévő hegyeken kigyulladtak a máglyatüzek; mozsarak durrogása és fáklyák fénye mellett erre vitték a mi Urunk és Fejedelmünk hamvait Kassa-felé és örömünkben és fájdalmunkban sir­tunk és zokogtunk, hogy ő végre hazaérkezett. Hazaérkezet!? És azóta is folyt a magyar vér és azóta is ezren és ezren haltak magyar fiaink idegen érdekekért és azóta is simák és imádkoznak az anyák és árvák, sok-sok elveszett boldogságukért és az elveszett Nagymagyarországért. És nem mehetünk el Borsiba, hogy ott örvendezzünk azon, hogy ott adta nekünk őt a magyarok Istene és nem mehetünk el szent sírjára, hogy ott szabadon kisírhassuk magunkat. Ez a korát megelőző nagymüvelt- ségü és tudásu, fejedelmi származású, vallásos, lovagias férfiú egymilliókét­közül egymásután kerültek elő a dol­lárok, sillingek, szokolok, francia frankok, hollandi forintok, angol és Palesztinái fontok és különféle arany­érmék. Amikor a pénzügyőrök kér­dőre vonták Páchnert, a kereskedelmi utazó erélyesen tiltakozóit azellen, mintha az idegen valuták az ő tulaj­donát képeznék. Előadta, hogy ő csak egy megbízást teljesített, amikor a bőrönd tartalmát Ujhelybe akarta hozni. A valutákat vallomása szerint Budapesten egy Lefkovics József Jó- zsau (Sie) nevű újhelyi lakos bízta rá, hogy juttassa el azokat újhelyi hozzátartozóihoz. A pénzügyőrök természetesen le­foglalták a kincses bőröndöt, Páchert pedig átadták az újhelyi rendőrség­nek, amely széleskörű nyomozást in­dított a csempészés körülményeinek felderítésére, egyidejűleg pedig őri­zetbe vette az utazót. Ugyanekkor rendőrség érintkezésbe lépett a buda­pesti rendőrséggel, amely a közölt adatok alapján őrizetbe vette Lefko- vicsot. Lefkovics József Józsau Sie a leghatározottabban tagadja, hogy a valutákat ő adta volna át Páchner- nek. Kijelentette, hogy nem is ismeri az utazót, aki őt ártatlanul akarja belekeverni ebbe a „piszkos“ ügybe. Tagadása dacára Lefkovicsot to­vábbra is őrizetbe tartotta a buda­pesti rendőrség, Páchnert pedig szer­dán este az újhelyi rendőrség a Lef­kovics Sievel való szembesítés végett Budapestre szállította. Régészeti ásatások Zemplénoármegyében Megyaszö és Hernádkak községek határában, ahol tudvalevőleg orszá­gos feltűnést keltett őstelepeket fe­deztek fel, május 22-én folytatják az ásatásokat dr. Tompa Ferenc egye­temi m. tanárnak, a Magyar Nemzeti Muzeum kiküldöttjének vezetésével. Az ásatásokhoz szükséges Ínséges napszámbérekre dr. Kozma György főispán 1000 pengőt utalt ki az ín­séges alapból. — A sárospataki ref. főis­kola május 27-én tartja meg együt­tes torna- és énekvizsgáját. százezer hold mesés gazdagságú fér­fiú volt és aki ezen 120 négyzet mért­föld birtokait, mesébe illő kincseit visszakaphatta volna, ha megalázko­dik a német hatalom előtt, inkább önként ment száműzetésbe, hogy lán­goló magyar faj- és hazaszeretetével örök például szolgáljon, miként kell egy szép, nagy és nemes életet és vagyont feláldozni a Hazáért. Magyar sorsi Franciaország akkor is cserbenhagyta őt és a magyar nemzetet, aminthogy sajnos most is cserbenhagyott bennünket és orszá­gunkat körülvevő zsandáraival fojto­gat minket. És a bűnös világ és a még bünösebb Európa, még ma is tűri ezt a példátlan gazságot, amely megfosztott minket jogtalanul és ár­tatlanul az ország kétharmad részétől. „Recrudescunt diutina inelitaegen- tis Hungáriáé vulnera“ kiáltja Rákóczi a keresztény nemzetekhez I Megújul­nak a dicsőséges magyar nemzetnek régi sebei, amely megvédte Európa civilizációját a barbárságtól, a pogány­ság, tatár és török uralom ellen. A „Recrudescunt“ szavai kikelnek ina is a hős kriptájából újra és velünk együtt odakiáltják az egész világnak: Mementó, ébredjetek, adjátok vissza hazánkat, becsületünket! (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom