Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-06 / 1. szám
2. oldal. Z E P L E N 1934. január 69 szerencsi Mansz csoport újévi köszöntője dr Kozma Györgyné főispánnéhoz „Eredményeinket fővédnökünknek köszönhetjük“ mert a falánk cseh gyomor a megmaradt kisebb területet felfalná és megemésztené. Az angolok már rájöttek, hogy a csehek félrevezették őket. Demokráciát ígértek és elnyomták a tótokat, a ruténeket, megcsufolták a sajtószabadságot, és amint azt Londonban bebizonyítottam, tiszta tót nyelven az egész világon már csak is a magyar Alföldön, Békés környékén tanítanak. Stefanikot, a tót nép vezérét a csehek lövették agyon, A vármegye törvényhatósági bizottsága január hó 8-ikán déli 12 órakor rendkívüli közgyűlést tart dr Kozma György főispán elnöklete alatt. A rendkívüli közgyűlésnek csak néhány tárgya van, tehát rövid lefolyásúnak ígérkezik. Tárgyalni fogják a belügyminiszter rendelkezéseit a vármegye 1934. évi költségvetése tekintetében, melyekről a „Zemplén“ már beszámolt. A tárgysorozat a következő: 1. Zemplénvármegye 1934 évi közúti költségelőirányzata. (Előadja az államépitészeti hivatal főnöke.) 2. A m. kir. belügyminisz- tei leirata a vármegye 1934. amikor öccse ezt bizonyítani akarta, akkor menekülni volt kénytelen. A Felvidéken repülő csen dőrosztagokat szerveztek az utóbbi időben, mert félnek a felvidéki forradalom kitörésétől és azt akarják elfojtani. Jehlicska a szenzációs nyilatkozatot igy fejezte be: — Én hiszek abban az isteni örök igazságban, amelyért mi tótok együtt küzdünk magyar testvéreinkkel! évi költségelőirányzata tárgyában. (Keresztessy Gyula tb. másodfőjegyző.) 3. A m. kir. belügyminiszter leirata az újabban alkotott ebtartási szabályrendelet módosítása tárgyában. (Görgey Géza tb. főjegyző.) 4. Baranyavármegye átirata a gazdatisztekről alkotott 1910. évi XXII. te. módosítása és kiegészítése iránt. (Dr Mizsák József főjegyző.) A közgyűlés előtt tartják meg a január havi közigazgatási bizottsági ülést és kis- gyülést a szokott időpontokban délelőtt 10, illetve 11 órakor. Megírta a „Zemplén“ hogy dr Kozma György főispán nejével meglátogatta a Mansz szerencsi csoportját. Az ünnepélyes látogatás nyomán örvendetes nagy fejlődés nek indult a Mansz csoport, mely a főispánnét iővédnökévé választotta. A lelkes szerencsi asszonyok további nagy sikeréről számol be az a levél, melyben a csoport Újév alkalmából háláját tolmácsolja fővédnökének. — Engedje meg méltóságod, hogy — amikor oly hosszú szünet és annyi baj után, — először rendeztük meg Mansz összejövetelünket, — és annak a sikere messze túl haladta minden reményünket, — legmélyebb hálánkat és örömünket tolmácsolhassuk fővédnökünknek: Méltóságodnak. — Amióta Méltóságod közöttünk megjelent és biztató, bátorító szavai elhangzottak, megjelenésével és buzdító beszédével olyan erőt, annyi reményt sugárzott felénk, hogy ujult erővel vettük fel a harcot a közöny és csüggedés ellen és ennek első eredménye: a Miklós est olyan erkölcsi és anyagi sikert hozott, hogy csak a legnagyobb örömmel és meghatottsággal tudjuk ezt közölni Méltóságoddal és kérni, hogy fogadja ami legmélységesebb hálánkat és kö- szönetünket újból úgy a Méltósá- gos Asszony, mint a Főispán ur, a köztünk való megjelenésükért, szives készségükért, amellyel a mi igaz ügyünket felkarolták: — Hogy mennyire Méltóságtoknak köszönhetjük az elért eredményeket, — elég talán felhoznunk azt a körülményt, hogy mig a legutolsó januári Mansz estén mindössze 18 an jelentek meg, most a Miklós estén 120-nál is többen és olyan emberek is közötiük, akik eddig még sohasem vettek részt a Mansz összejöveteleken. Annyi lelkesedéssel tették ezt, annyira megértve a mi célkitűzéseinket, hogy most már igazán bátran merünk a jövőbe nézni. — Legyen szabad még azt is közölnünk, hogy ezidén a Mansz a Soc. Missió felkérésére eltekintett a szokott karácsonyi iskolás gyermekek felruházásától stb. — e helyett a szegény sorsú és kiváló jóviseletü leventéket láttuk el egyenruhákkal. — Amikor mindezeket Méltóságodnak tudomására hozzuk, azon reményünknek adunk ezúttal kifejezést, hogy az elkövetkező uj esztendőben még nagyobb sikerekkel fogunk tudni beszámolni. — További munkánkhoz Mél tóságod támogatását kérve egyúttal úgy Méltóságodnak, mint a Főispán urnák a legőszintébb jókívánságainkat fejezzük ki az Újévre. — Gömbös Gyula miniszterelnök érkezése. Jelentette a „Zemplén“, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök a Nemzeti Egység Pártjának vezére részt vesz a párt vármegyei zászlóbontó népgyülésén és pedig az országos elnökség értesítése szerint e hó közepén. Tekintettel a miniszterelnök rendkívüli elfoglaltságára, a dátws lapunk zártakor még nem /ált véglegessé. Remény van izonban arra, hogy a ministerelnöknek mégis sikerül idt szakítani a kért napra, mely esetben érkezési időpontjai a vármegye közönségét zonnal értesíteni fogjuk. 9 vármegye jóváhagyott költségvetése a rendkívüli közgyűlés előtt 9 „ZEMPLÉH“ EBEDET! TflHCfllfl Muki bácsi kalandjai Irta; Pólányi Lajos Vadászaton a cárnál A Tizek Asztaltársaságában vadászatról folyt a szó. Hajmeresztő vadászkalandok röpködtek a levegőben és hihetetlennél-hihetetle- nebb esetek kerültek elő. Muki bácsi hallgatva szopogatta két deci borocskáját és nem elegyedett bele a szenvedélyes vitába. Mikor azonban már-már tettleges- ségre került a sor, megszólalt szokott nyugodt, csendes és csendesítő hangján: — Hát érdemes ilyen nagy hü-hót csapni ezek miatt az apróságok miatt! Hogy Feri hét szarvasnak a fejét lőtte át egyetlen go- lyólövéssel? Hogy Pista a Hortobágyon harminckilenc libát szedett le egy duplára ? Ez mind igen könnyen hihető dolog. Ha ti ezekben is kételkedni tudtok, kiváncsi vagyok, hogy mit szólnátok az éu oroszországi vadászkalandjaimhoz?! — Mondja el, Muki bácsi, — hangzott egyszerre több oldalról is. — ígérjük, hogy bármit mond, nem fogunk kételkedni benne. — No, azt nem is ajánlom — dörmögte Muki bácsi — mert nagyon jól tudhatjátok, hogy én sohasem hazudok, ha soha nem is mondok igazat. Ezután a mélyértelmü mondás után hozzákezdett Muki bácsi az elbeszéléshez. — A múltkor elmondtam már nektek, hogyan fogadott barátságába a király. Azt hiszem, ott hagytam abba, hogy fel kellett volna Őfelségét költenem a reggeli hadgyakorlathoz és hogy nem tehettem meg ezt, mert közben egy kis kalandom akadt. Ezt a kalandot majd elmesélem máskor, ha jól viselitek magatokat! Most beszéljünk csak a vadászatról. Hát, szóval, igen meghitt embere lettem a királynak. Állandóan mellette kellett tartózkodnom és nemcsak kisebb dolgaiban, hanem a legfontosabb államügyekben is kikérte és megfogadta a tanácsaimat. Nem tudom, van e közöttetek valaki, aki járt már kihallgatáson őfelségénél? Ha van, hát láthatta» hogy a király Íróasztala mögött egy bársony függöny volt felakasztva. És tudjátok-e, hogy mi volt a függöny mögött? A függöny mögött egy karosszék állott és a karosszékben ott ültem — énl Ott kellett ülnöm a kihallgatások alatt és ha valami fogas kérdésben kellett Őfelségének válaszolnia, hát köhintetl egyet és én már súgtam is a választ neki! Így intézett el a király az én súgásomra néhány kabinetválságot, egy pár alkotmánymódosítást és még több ilyen apró-cseprő dolgot. Mindezeket a dolgokat nem is említettem volna, — mert nem akarok dicsekvőnek látszani — de kénytelen voltam elmondani, mert igen szoros összefüggésben állottak az elkövetkezendőkkel. Az történt ugyanis, hogy egy reggel, amikor szokás szerint jó reggelt kívántam a királynak és parancsát kértem, Őfelsége bánatos arccal igy szólt: — Képzeld barátom, milyen kellemetlen dolog történt! A cártól meghívást kaptam egy kis barátságos vadászatra és nem mehetek! Nem enged Kaszl doktor, mert azt maija, hogy légcsőhurutom van ésiagy baj lesz ha megint meghűlt. És most nem tudom, hogy it csináljak? Mert a cár direkt «én kedvemért rendezi a vadászat és ha nem megyek el, kárbavé a sok kiadás! A hajtők már q vannak rendelve, az ebédre, :sorára való bevásárolva, hát iga2 kellemetlen lenne, ha szegény tiki ezt a sok pénzt hiába d<a volna ki. — Ta: kíildhetnél valakit magad helj, Felséges Uram. Talán a pétervi nagykövet helyettesíthetne? — Ug; kérlek, az a vén trottli! Hiszen aég soha nem vadászott életében./ igaz, hogy egy pár kapitális ;kott azért lőtt már a a politikdzsungelben! Hanem az eszmeért jó. Valakit küldök magam fett. Hopp J megvan, kiáltoll homlokára ütve _ te fogsz enni, Mukikám! Hogy ez nem ji hamarább eszembe! Hiszen teinő lövő vagy, nagyszerű lovaátor és okos ember, te fogsz i legméltóbban he- lyettesitenjem. Jlytatjuk.)
