Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-12-07 / 80. szám
2. oldal BODROGKÖZ 1930 december 7. ahogy ma egy országrésznek sincs privilégizált jövője; a közös magyar sor a mi sorsunk is. — Ha azt a sok, rengeteg pénzt nem költenék a gazdagok külföldön, amit idehaza kéne elkölteni s ha azt a rengeteg sok pénzt, amit lelkifurdalás nélkül külföldi luxusra szánnak, már évek óta itthon ipartelepek létesítésére fordítanák, akkor büszkén járhatnának közöttünk fényűzésük közepette is, mert tudnánk azt, hogy az ő luxusuk társadalmilag hasznos, büszkék lehetnének arra, hogy tetőtől talpig, kalaptól gummisa- rokig magyarok és hazafiak. A közös magyar jólét a Bodrogközön is éreztetné hatását s akkor volna a Bodrogköznek jövője a magyar jövőben. Ezek a nyilatkozatok őszintén (talán túlőszintén 1) tárják fel a helyzetet s még inkább azt, hogy ezekben a gondterhes időkben minden réteg nagy-nagy nehézségekkel küzd. A csüggedők és kétkedők meríthetnek bátorságot abból a régi-régi megállapításból, hogy a kerék annyit kell hogy felmenjen, amennyit lement, s hogy nálunk elfogulatlan szakemberek szerint beáll a mély pont. Már csak jobb idők következhetnek. Arató István. fi karácsonyi segélyakció Amint lapunk más helyén megemlítjük, a Kulturegyesület ezév- ben is megrendezi karácsonyi segélyakcióját, megpótolva azzal, hogy tervbevette a szegény gyermekek karácsonyfájának felállítását a Bodrogköz majd minden falujában. A karácsonyfa akciót ifj. gróf Mailáth Józsefné méltóságos asz- szony irányítja, ki is felkérte a Bodrogköz úrasszonyait a kará- csonyfaállitásban való segédke- zésre. Szép, nemes és mély keresztényi szerétéiről tanúskodó gondolat az, hogy minden szegény gyermekhez jöjjön el a Jézuska; minden árva, minden apátián, anyátlan érezze a szeretet ünnepének melegét. A bodrogközi uri- nők, akiket a méltóságos asszony „Karácsonyfa anyák"-ul felkért, igazán női megértéssel fogják fel vállalt tisztüket s bizonyos, hogy a sok boldog és hálás gyefmek- arcban meg fogják találni fáradozásuk gyümölcsét. A szegény gyermekek karácsonyfáját december 21-én (vasárnap) d. u. 4 órakor fogják egyöntetűen a bodrogközi községekben meg- gyujtani ; szép lenne, ha ezeket az alkalmakat a tanítóság egy kis karácsonyi ünnepséggel tenné meghittebbekké. Ugyancsak akkornap karácsony- fagyujtáskor kerül kiosztásra mind az a karácsonyi segély, amit az Egyesület összegyűjt az ínségesek, árvák és gyámolnélküliek részére. A segély nem pénzbeli, hanem természetbeni (ruha, cipő vagy élelmiszer) lesz. Az önkéntes adományok sorát báró Láng Boldizsár nyitotta meg 303 pengővel. Az adományok dr. Takács László egyesületi pénztáros úr címére juttatandók el s azokat lapunk legközelebbi számában nyugtázzuk. * A segélyezendők névsorát az Egyesület helyi választmányi elnö kei állítják össze, Riese kivételé vei, ahol ezt Dudinszky György jegyző úr és Zimmermann Pál ipartestületi titkár úr vállalták magukra. * A segélyakció köszönettel fogad mindennemű természetbeni adományt is, mint használt ruha, cipő, fehérnemű stb., valamint élelmiszereket. Ezekért bejelentésre érte küld. 9 Bodrogközi Kulturegyesület (BÉRE) hivatalos közleményei Igazgatótanácsi ülés, A BéKE igazgatótanácsa f. év november hó 20-án tartotta meg Ricsén ezévben II-ik ülését ifj. dr. gróf Mailáth József nagybirtokos elnöklésével. Az ülésen jelen voltak még: báró Láng Boldizsár országgyűlési képviselő, ny. altábornagy társelnök, Bornemisza Miklós főszolgabíró alelnök, továbbá Bálint Bertalan, Gerhardt Ármin, dr. Takács László és Sz Szász Tihamér főtitkár, igazgatótanácsi tagok. Távolmaradását kimentette : báró Sennyey István és Csopey Jenő. Ifj- gfőf Mailáth József elnök üdvözölte a megjelenteket, recipi álta a múlt ülésen hozott határozatokat s megállapította, hogy a Kulturegyesület már túl van a kezdet nehézségein. Vázolta a közeljövő teendőit, amelyhez úgy az igazgatótanács, mint az egész Bodrogköz értelmiségének munkáját igénybe óhajtja venni. Sz. Szász Tihamér főtitkár bejelentette, hogy az egyesület alapszabályait a Nagyméltóságu Belügyminiszter Ur jóváhagyta, azok le is érkeztek s igy az Egyesület most már kiterjesztett mértékben folytathatja tevékenységét. Előterjesztésére az Igazgatótanács úgy határozott, hogy a folyó évben nem hiv össze közgyűlést, hanem a jövő év első három hónapjában megtartja az Egyesület első rendes évi közgyűlését, amelyen a tiszt- ujitásokat is megejtik. Báró Láng Boldizsár társelnök beszámolt mindazon munkálkodásáról, amelyet az Egyesület felkérésére s régebbi határozataihoz képest, a különböző hatóságoknál s a minisztériumok előtt kifejtett. Báró Láng társelnök indítványozza, hogy a Kulturegyesület szervezze meg ezévben is karácsonyi segélyakcióját, amelyhez a maga részéről 300 P adománnyal járul. Bejelenti, hogy kérésére ifj. gróf Mailáth Józsefné Öméltósága kegyes volt magára vállalni a szegények-karácsonyfáinak felállítását, a Bodrogköz urhölgyeinek segítségével. Az igazgatótanács részleteiben is megtárgyalta a segélyakciót s annak lebonyolítására a helyi választmányok elnökeinek bevonásával, dr. Takács László és Sz. Szász Tihamér tanácstagokat kérte fel. A tárgysorozat ezzel kimerülvén, ifj. gróf Mailáth József elnök a II. igazgatósági ülést berekesztette. mi szerkesztők, teljes egészében magunkévá tesszük, mert lelki szemeink előtt ennek a jobb sorsra érdemes országrésznek a boldogulása függ. — Zászlóvivői szeretnénk lenni a Bodrogköz nagyobbra hivatottságának, nem felejtve el, hogy a csonka határon álljuk a posztot s a végek katonáira az idők nagyon nagy felelősséget rónak. Szeretjük a Bodrogközt; ezt a magtermő lankás vidéket, amely felett egyszerre tekinthet végig Tokaj tüzes hegye s az ősi Sátorhegy és ahova távoli ködök könnyeitől bánatosan néznek vissza az ungi bércek és a Kárpátok déli lejtői; szeretjük a Tiszát, mely legelőször nekünk mormolja el minden panaszát, amint e megcsonkított földre lép; és szeretjük ezt az egyszerű, dolgos, nem kevélykedő bodrogközi népet, amely rég porladó fejedelmi kurucok ivadéka. Amit írunk, teljesen önzetlenül, érettük és nekik írjuk. Gáncs tehát ne érjen bennünket. Szerény keretek között indítjuk meg a „Bodrogközt*, erre a mai idők sanyarusága késztet. Ha a viszonyok megengedik, többet, tartalmasabbat fogunk nyújtani olvasóinknak. Addig szolgáljon kárpótlásul, hogy a „Zemplénné!, ezzel a jól szerkesztett régirégi megyei újsággal együtt jelenünk meg s igy olvasóink voltaképpen egyszerre két újságot kapnak. Minden igyekezetünk végül az, hogy ennek a vidéknek hü és megbízható napi krónikásai legyünk. Ehhez szükséges, hogy minden tollforgató ember támogasson törekvésünkben. — Amit kérünk is. A szerkesztők. — KÉRELEM. Lapunk előállítási költsége nagy terhet ró a Kulturegyesiiletre. De ezt az áldozatot szivesen meghozzuk a Bodrogköz felvirágzásába vetett hittel. Olvasóinkat arra kérjíik: ha kiolvasták a lapot, adják kézről-kézre tovább, hogy lapunk a Bodrogköz minden házába eljuthasson. — Utavatás. Ünnepélyes keretek között adták át november 19-én az újjáépített cigánd—ricsei közutat a közforgalomnak. Az ut közel 10 km hosszú. A múlt évben kezdték építeni és most fejezték be. Az építési költség 210 ezer pengő, melyből 70 ezret az állam, másik 70 ezret a vármegye fedezett. A még hátralevő 70.000 P a két érdekelt községet, Cigán- dot és Ricsét terheli és pedig 40 ezer Cigándot, 30 ezer Ricsét. — Mint az útépítéssel összefüggő kedves eseményt említjük fel, hogy 1929-ben Ricsén, barátságos beszélgetés közben azt mondotta a kerület képviselője, báró Láng Boldizsár, az öreg Kertészjánosnak: — Biró uram 1 végig megyünk még mi együtt a megépített cigánd—ricsei utón. Valóban az utavatásnak egyik része volt, hogy báró Láng és Kertész János Ricséről kiindulva, végigmentek az uj utón a járás kitűnő főszolgabirájának, Bornemisza Miklósnak, valamint ifj. gróf Mailáth Józsefnek a társaságában. A cigándi és ricsei határ érintkezésénél Cigánd község lovasbandériuma várta és adta át már a határon Cigánd községnek előre küldött üdvözletét báró Láng Bol- I dizsárnak, mint akinek legnagyobb része van ezen útszakasz megépítésében. A bandériumot Remes Gyula leventefőoktató vezette. Három óra 20 perckor érkeztek meg az útszakasz cigándi végére, hol dacára a szakadó havas esőnek, mintegy ezer főnyi tömeg, élén a községi elöljárósággal és a község vezető egyéneivel, jelent meg a kerület képviselőjének, főszolgabirájának és társaságuknak fogadására. Ifjú Kertész János, jelenlegi cigándi biró úgy köszöntötte a kegyelmes urat, mint akinek szavai ebben az uj útban valósággá lettek. (Pedig nem is a hordó tetején, a néptömegek előtt tette az ígéretet, hanem csak egy pár ember előtt, de báró Láng Boldizsár tudja azt, hogy a kimondott szó szent.) Ezután Oláh József törvénybiró szólott a község nevében igen szép beszédben, áldást kérve a szeretett képviselőnek minden lépésére, kívánván, hogy még igen sokszor jöhessen el közénk az uj utón, mint a Bodrogköz atyai lelkű képviselője, egyben kérte úgy Cigánd, mint Riese érdekében, hogy a községekre háramló építési költségnek áthárítását — tekintettel a mai súlyos helyzetre — elősegíteni kegyeskedjék. Most B. Oláh János lépett elő és rendkívül érdekes beszédben fejtegette, hogy báró Láng Boldizsár, mint képviselő eddig egyformán szerette kerülete minden községét. A nép is szereti, mert látja, hogy valójában érteélő szív van a kegyelmes urban. Van azonban olyan dolog is a Bodrogközön, amelynél szembekerülnek az itteni községek. Az a kérése, hogy ilyen esetben ne támogassa a képviselő ur egyikünk ügyét sem, nehogy a többi azután haragudjék érte. Most Bállá József (batta) lépett elő, ki egyizben már képviselőjelölt is volt és szépen összeszedett rigmusokban köszöntötte báró Lángot és Bornemisza főszolgabírót, hogy ez az ut vezessen el bennünket nemcsak Ri- csére, hanem Kolozsvárra, Eszékre és fel a Kárpátok csúcsára. Bornemisza főszolgabíró ezután elvágta az utat elzáró színes szalagot, kívánva, hogy szerencsével járjon az uj utón Bodrogköz minden magyarja és jusson el rajta a megérdemelt boldog országba: Nagymagyarországba. Báró Láng szólott most. Nem az az ember ő — mondotta —, aki nagyhangon ezer Ígéretet tesz, hogy aztán egyet sem teljesítsen. Ő erről az útról szólott annak idején és boldog, hogy most végigjöhetett rajta. Örül, hogy a mai szomorú viszonyok között, mikor mindenki csak a sebeit mutogatja, mert ez van bőven, legalább egy ilyen úttal szolgálhatjuk a szebb jövőt. Zugó éljenzések tarkították a beszédeket, mely különösen élénkké vált a báró Láng beszéde alatt, mikor arról szólott, hogy amint eddig is közreműködött kerülete minden községének és lakosának részére, hogy kívánságaik teljesedjenek, ezután is számíthatnak az ő támogatására. Az itt elhangzott kéréseket is feljegyzi magának. Majd megindult a menet Cigánd község felé, élén a bandériummal és egy zászlós leventecsoporttal, miután a Szózatot az egész közönség elénekelte. A községházán panaszokat hallgatott meg és jegyzett fel báró Láng Boldizsár, me lyek közül nem egy a nyilvánosság elé kívánkozik és alkalomadtán foglalkozni is fogunk vele. — Hymen. Deutsch Rózsika urleányt (Ungvár) eljegyezte Lö- venkopf Adolf (Riese) H IJRE K Beköszöntő. Országgyűlési képviselőnk, aki ennnek a kerületnek minden búját, bánatát, kívánságát a szó legnemesebb értelmében, minden elképzelhető fórum előtt valóban „képviseli“, aki minden idegszálával e második hazájának javáért küzd, elmondta a vezércikkben, hogy mi hozta létre lapunkat s milyen pályán, milyen síneken fog az mozogni. Ezt a célkitűzést,
