Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-11-01 / 71. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 71. szám. Sátoraljaújhely, 1930 november 1. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő. Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyílt-tér: soronként 20 fillér I Hiszek egy Istenben.hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Francia szemüvegen át Az emberiség lelkét valami nyughatatlan érzés tölti el. Úgy vagyunk mint a természet, nyári zivatar előtt. Félhomály üli meg a lelkeket s valami nyomasztó bizonytalanság szánt végig az emberen. Nem tudjuk mit hoz a legkö zelebbi jövő, jótékony esőt-e. avagy égzengést, jégverést és pusztulást? . . . Nagy fogad kozás, erős jelszavak hangoztatása. Minden, csak nem őszinteség. Emberi szolidaritás papiron s a kulisszák mögött állati készülődés a holnapra, amely nem életet, békét, hanem pusztulást, háborút jelent. A világ legnagyobb Írója, a legmelegebb szivü humanista látta meg ezt a világcsalást s mutatott reá az őrületre, amely újból pusztulással fenyegeti az emberiséget. Romain Rolland meglátta a Holnap háborúját, s bár a hivatalos francia politikába mártja tollát, hogy azzal derítsen kérlelhetetlen világosságot, a nagy iró meglátásában éles, s a helyzet aláfestésében egyenesen tragikus színeket vázol. Érdemes leirni a költő szavait: „A kémiai háború nagyobb pusztítást idéz elő mint a XIV-ik században a feketehimlő. Ez a háború az emberiség nagyrészét megsemmi siti, elpusztítja. Elpusztitja az európai és amerikai civilizáció bizonyos formáit, nevezetesen a városi civilizációt. Ami a védekezést illeti csak egy lehetőség van. Visszatérés a barlanglakó emberhez. Minden más védekező eszköz csak a támadás még hatalmasabb eszközének létrejöttét vívná ki s ha a pusztítás és a védekezés erőit mérlegbe vetjük, mindig a pusztítás erői győzedelmeskednek. Az emberi esztelenséget gyógyíthatatlannak tartom, ez azonban nem jelenti azt, hogy annak a maroknyi embernek, amely még megőrzi józan eszét ne kelljen végsőkig ki tartani, ha másért nem legalább a becsületért“. Ez a nyilatkozat világszenzáció erejével hal, hiszen a fejlődő események szörnyű dübörgését egy francia kiváltságos látta meg s egy kiváltságos francia terítette ki a maga valóságában az emberiség szeme elé. Francia szemüvegen át nézve a helyzetet, szinte megdöbbentő a jövő perspektívája. Csak egy hiányzik a nagy költő megítéléséből s ez az, hogy nem maga mutat reá a veszedelmek forrásaira, hanem az olvasóra bízza, hogy az lássa meg, ki, miként készül a Holnap háborújára. Alig merjük feltété lezni, hogy a sovinizmus elzárta volna a francia_iró tisztánlátásának határát. Ő láthatta azt, hogy a Holnap háborújára — talán — éppen az iró hazája, Franciaország készül elsősorban s bizonyára ott él az iró lelkében a nagy felelősség- érzet, hogy az emberiségegyetemes kultúrája ellen készülő nagy veszedelemben az iró hazája is részes. Az utolsó napok krónikájába belesüvit a Duce hangja is, de mintha az éreződnék ki Mussolini szavából, hogy az olasz nemzet csak élni akarását kívánja biztosítani. Történelmi küldetéséhez hiven, a római műveltség évezredes határait akarja biztosítani. Senki ellen: de önmaga érdekében., saját védelmére! Mi, Csonkamagyarország magyarjai úgy érezzük, hogy csak függvényei vagyunk az eseményeknek. (Rólunk és nélkülünk késsül a Holnap. Ro main Rolland talán tulsötéten látja a jövendőt, de mindenesetre francia szemüvegen át vizsgálja az eseményeket. A látomásszerűen megjósolt eseményekkel kapcsolatban csak egy kötelességünk lehet nekünk magyaroknak. Bizakodással kell viseltetnünk a kormányzat politikájával szemben s együvétartozásunk érzetének hűséges ápolásával kell célkitűzéseink felé haladnunk. Romain Rolland leszállt az ülimpuszról a földre hogy figyelmeztesse az embereket a veszedelemre és talán az ember, a 12-ik órában, észre- tér és kiüti a gyilkos kezekből a lombikot, amelyben az emberiség halálát kotyvasztják össze a tudósok. Széli ]ózsef főispán Kezdeményezésére megindul az ínségahcin a vármegyében A sátoraljaújhelyi szegényügy állandó és intézményes rendezése. A főispán által összehívott értekezlet javaslatai az inségakció és szegényügy problémáinak megoldására. Még mielőtt megszáradhatott volna a nyomdafesték azon a cikken, melyben egyik helyi laptársunk panaszolta föl, hogy Zemplénben és Sátoraljaújhelyen nem észlelhető semmiféle mozgalom, melynek a téli inségakció megszervezése és a szegényügy rendezése , volna a feladata, együtt ült a vármegyeháza nagytermében és széles keretekben tárgyalta a vármegyei inségakció megszervezését és a sátoraljaújhelyi szegényügy intézményes rendezését az az értekezlet, melyet f. hó 25-én d. e. Vili órára hivott össze Széli József főispán. Az értekezletet szükebb körűnek jelezte az azon elnöklő főispán, melynek az volt a hivatása, hogy javaslatokat készítsen elő és terjesszen egy mihamarább összehívandó szélesebb körű, nagy ér- | tekezlet elé. A megjelentek hivatali és társadalmi súlya azonban tulemelték az értekezletet a jelzett kereteken s állásfoglalását komoly jelentőségűvé tették a megoldandó problémák tekintetében. Szélt József főispán elnöklete alatt részt vettek az értekezleten: Báró Waldbott Frigyesné szül. Mária Alice kir. hercegnő, gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné, Széli Józsefné, Bernáth Aladár alispán, Payer Ferenc rk. püspöki helynök, Damjanovics Ágoston gk. főesperes, Kiss Ernő ref. lelkész, Róth Sámuel főrabbi, báró Waldbott Frigyes, özv. Juhász Jenőné (Sátoraljaújhelyi Népkonyha), özv. Hornyay Béláné (Szo- I ciális Missiótársulat helyi elnöke), ' Emődy Lászlóné (Mansz helyi elnöke), Damjanovics Ágostonná | (Gör. Kát. Nőegylet elnöke), özv. ! Prágay Auréiné (Széli Józsefné I Gyermekotthon), özv. Gyarmathy Béláné (Ág. ev. Nőegylet elnöke), dr. Haas Bertalanné (Izr. Nőegy- ! let elnöke), dr. Berger Józsefné j (Izr. Felruházó Egylet elnöke), özv. ! Fuchs Mórné (Izr. Népkonyha el- i nöke), Fejes Ernőné (Stefánia ' Egyesület főtitkára), dr. Szent- j Györgyi Zoltán (Mansz helyi fő- i titkára), Osztoics Katalin vm. I egészségügyi védőnő, Marschalkó Zsófia vöröskeresztes oktató-testvér» Zboray Károly min. tanácsos, kir. pénzügyigazgató, dr. Orbán Kálmán polgármester, Emődy László kir. törvszéki tanácselnök, Eszteli József alezredes, zászlőaijparancs- nok, Petreczky Jenő kir. tanfelügyelő, Szoller Aladár a Nemzeti 1 Bank fiókfőnöke, dr. Chudovszky Móric az Erzsébet vm. kózkórház igazgatója, dr. Nyomárkay Ödön, dr. Búza Béla a Pinceszövetkezet igazgatója, Szeszlér Ödön ny. min. o. tanácsos, Tóth Elek m. kir. államrendőrtanácsos, Lőwy Ignác kir. műszaki tanácsos, a sátoraljaújhelyi m. kir. államépitészeti hivatal főnöke, Cseh István számvevőségi főtanácsos, a vármegyei számvevőség főnöke, Vogler Oszkár postafőnök, Williger Géza ál lomásfőnök, Éhlert Gyula gyógyszerész, Bernáth Béla sátoraljaújhelyi járási főszolgabíró, Bornemisza Miklós bodrogközi járási főszolgabíró, Fejér Andor tokaji járási főszolgabíró, Gosztonyi István szerencsi járási főszolgabíró, So- mody József járási szolgabiró, mint a sárospataki járási főszolgabíró helyettese, dr. Kelemen Miksa városi adótanácsnok, Lánczi Aladár a városi javadalmi ügyosztály vezetője, Vértesi Zsigmond a sátoraljaújhelyi Kereskedelmi Társulat elnöke, Fekete Károly a sátoraljaújhelyi Ipartestület elnöke, dr. Pécsi Jenő ny. jogtanár, mint az értekezlet előadója és dr. Bogyay Kálmán főispáni titkár, mint a jegyzőkönyv írója. Széli József főispán szívélyesen üdvözölve az értekezleten megjelenteket előadja, hogy az értekezletet a következő kérdések megoldása érdekében hivta össze: 1. A vármegyei munkanélküliség enyhítése, mely célból vármegyei központi irányiló inségbizoit- I säg mellett városi és járási ínség- bizottságok alakíttatnának. Egyes szám ára ÍO fillér
