Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-10-22 / 69. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1930 október 22, hessenek ki, amelynek felhasz­nálása a népjóléti miniszter egységes irányítása mellett történik. E gazdag program konkré­tumai bizonyára el fogják oszlatni azt a bizalmi krízist, amellyel szemben mindenki­nek kötelessége felvenni a küzdelmet. A sátoraljaújhelyi állami elemi népiskola épülete, felszerelése, víz­vezetéke és csatornázása annyira leromlott állapotban van, hogy az már az iskola épületének állagát veszélyezteti. Az iskolaépület fenn­tartása a város kötelessége volna ugyan, minthogy azonban a város a trianoni béke következtében olyan súlyos anyagi helyzetbe Ke­rült, hogy a legszükségesebb ki­adásait is alig tudja fedezni, kép­telen volt a helyreállítási költsé­gek viselésére. Sátoraljaújhely város a helyre­állításra szükséges összeget még az 1931. évi költségvetésben sem tudta volna biztosítani, ezért a főispán — egyetlen megoldásként — azt javasolta és vitte keresztül, hogy a készenlévő költségvetés szerinti tatarozási költség állam­segélyként bocsáttassék a város rendelkezésére. Ez ennek a tatarozási közmun­kának a története. Úgy értesülünk, hogy Széli fő­ispán bölcs előrelátással már eleve is különös figyelemmel volt ja­vaslatai megtételénél arra, hogy az egyes közmunkák elvégzése — éppen a munkanélküliségre való tekintettel — olyan módon me­hessen végbe, hogy ezeknél a munkálatoknál elsősorban a fog­lalkozásnélküli munkások és ipa­rosok (földmunkások, kubikosok, iparossegédek és kisiparosok) mi­nél nagyobb tömegben lehessenek alkalmazhatók. így azután a főis­pán a továbbiaknál is különös súlyt szándékozik helyezni arra, hogy a géperővel is végezhető munkálatoknál, aminő pl. a kő­törés, kotrás stb. a gépek alkal­mazása a lehetőségig elkerültes- sék avégből, hogy igy az állami támogatásul adott összegek minél nagyobb része munkabérek fize­tésére legyen fordítható. Ha már most figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a vármegye egész területén (beleértve Sátoral­jaújhely megyei várost is) ezidő- szerint is a most elrendelt mun­kálatok értékösszegével csaknem teljesen egyenlő összegű (útépítési, utcaburkolási, különböző feleke­zeteket érintő iskolaépitési stb.) közmunkák vannak folyamatban, úgy bizonyára nem túlozunk akkor, amikor mintegy 1,000 000 P-re becsüljük azt az összeget, amellyel az állam és egyéb köztestületek áldoznak mostanában a megyében a munkalehetőségek nyújtásában. Ha arra gondolunk aztán, hogy a kormány bizonyára a zemplén- vármegyeivcl arányos mértékben gondoskodott egyidejűleg a többi vármegyék, törvényhatósági és me­gyei városok és községek sür­gős közmunkálatainak megindítása iránt is, akkor bizonyosra vehetjük, hogy az áldozathozatalban elment addig a legvégső határig, amelyet néki az állam jelenlegi pénzügyi helyzete megszabott és amelyen tulmennie már lehetetlen s igy észszerűden is lett volna. Mert hiszen bármilyen mértékű legyen is valamely adott időpont­ban akár a munkanélküliség, akár a gazdasági élet valamely más ag­gasztó válsága, bizonyos, hogy min­dent sohasem szabad magától az ál­lamtól,' illetve a kormánytól várni, mert a gazdasági élet alanya végül mégis csak a társadalom, nem pedig az állam, amelynek közgazdaság­politikai hivatása — pl. a terme­lés terén — csupán az egyes tér melési ágak fejlődési feltételeinek biztosítása, az egyes termelési ágak között az összhangnak és arányos­Hllami támogatással sürgős közmunttáii indulnak meg Zemplénvármegyében ás Sátoraljaújhelyben Utmunkák. — Sátoraljaújhely csendőrlaktanyát és strandfürdőt is kap. — Az államsegélyek elsősorban munkabérekre fordítandók. Szombaton érkezett meg Széli József főispánhoz s egyidejűleg Zemplénvármegye alispánjához is a belügyminiszter leirata,,amely szerint a minisztertanács a mun­kanélküliség enyhítése érdekében Zemplénmegyében és Sátoraljaúj­hely városban már tervbevett egyes közmunkák sürgős megindithatása céljából több százezer pengőnyi állami támogatást engedélyezett. Őszinte örömmel regisztráljuk ezen értesülésünket, mert meg va­gyunk győződve arról, hogy ez a hir a legszélesebb körökben meg­nyugvást fog kelteni már annálfogva is, mert — minden tervszerű iz­gatással szemben — tettekben megnyilvánuló bizonysága' annak, hogy a magyar kormány anyagi erőihez képest igenis még a tél beállta előtt tényleg gondoskodott a munkanélküliség enyhítése ér­dekében. Úgy tudjuk, hogy az állami támogatással most erősen megin­duló közmunkák csupán töredékét teszik ki azoknak, amelyeket Széli József főispán a kormánynak ez­úttal is javaslatba hozott és igy nyilvánvaló, hogy a főispán al kotó és építő programja teljes mértékű megvalósításának az ál­lam jelenlegi pénzügyi helyzete szabott határt, úgy hogy a főispán tervezetének egyéb — köztük na­gyon jelentékeny — részei csak később és fokozatosan valósulnak majd meg. A minisztertanács ezúttal a kö vetkező közmunkák sürgős meg­indítását tette lehetővé. A tokaji állami átkelési útsza­kasz építéséhez való hozzájárulásul engedélyezett 100.000 pengővel megindulhat a tokaji hídtól kezdve Tokaj község másik határáig ter­jedő állami átkelési útszakasznak az építése, ami — arravaló tekin­tettel, hogy a további 100.000 P fedezetéről a kereskedelemügyi mi­niszter gondoskodik, ezeken kivül pedig Tokaj község is saját tér hére köteles az egész községtől 25—30% hozzájárulást biztosí­tani — végeredményben egy 250 —260.000 P-ős közmunkának le­bonyolítását jelenti. Minthogy az útépítési tervek már korábban el­készültek s azokat a kereskede­lemügyi miniszter már jóvá is hagyta, ez az útépítés a legköze­lebbi jövőben megindulhat. Már egy emberöltő óla, de kü­lönösen azóta, amióta az autómo- bil-forgalom megélénkült, az uta­zóközönség egy igen súlyos panasza volt az, hogy Tokaj községnek — amelynek bemeneteli és kimeneteli határán, tehát két helyen is szed­nek vámot — lehetetlenül rossz a kövezete, Ezen jogosult kérelmet van hivatva orvosolni a szóban- forgó intézkedés. Ugyancsak Tokaj nagyközség­ben végrehajtandó kisebb (kincs­tári) építkezésekre szintén 100.000 P-t engedélyezett a minisztertanács. Mig tehát az előbb említett útépí­tési munkálatok megfelelő számú földmunkásnak juttatnak kenyeret, addig ez utóbbi építkezések főleg ipari munkaalkalmakat teremtenek. A Sátoraljaújhely városnak ju­tott több mint 100.000 P nyi tá­mogatás csendőrlaktanya építésére, továbbá uszoda létesítésére, végül az állami elemi népiskola tataro­zására fordítandó. Mind a három égetően sürgős és fontos közszükséglet kielégíté­sét jelenti. Sátoraljaújhelyben ugyanis a csendőrszárnyparancsnokság egy régi, elavult épületben van elhe­lyezve, amely céljának már sem­miképen sem felel meg, már pe­dig a csendőrségnek megfelelő elhelyezése éppen Sátoraljaújhely­ben nagyon fontos közérdek. És emellett azt sem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy az uj csendőr­laktanyával a város egy uj, mo­dern középülethez jut. Széli főispánnak régi kedves terve valósult meg azáltal, hogy a minisztertanács 25.000 P-t jut­tatott a sátoraljaújhelyi uszoda létesítésére. Közegészségügyi szempontból ugyanis elsőrendű érdekek fűződ­nek ahhoz, hogy a közel 20.C00 lakosú megyeszékhely közönségé­nek, nagyszámú tanulóifjúságának, katonaságának és leventéinek nyári szabadfürdőzési, továbbá sporto­lási és strandolási kérdései végre megoldassanak. Az újhelyi stran- dolók eddig tudvalevőleg valósá­gos utazásszámba menő módon jutottak el vagy a sárospataki strandra, vagy a — ruhatárul szol­gáló — bokrokban bővelkedő be- recki Bodrogpartra. A 25.000 P-ős állami pénz le­hetővé teszi egy kb. ICO kabinos, modern nyílt fürdő létesítését, amely alkalmas lesz arra, hogy a város eddigi fürdőzési mizériáit egy csapással megszüntesse. Minthogy a főispán ebben az irányban már korábban is fá­radozott, ennélfogva a strand­fürdő tervei már készülőben is vannak, úgyhogy a vérmesebb új­helyi polgárok lehűlése immár a jövő nyárra biztosítottnak tekint­hető. Ságnak előmozdítása s ott, hol az egyéni erő elégtelen, a segítő, vagy pótló fellépés, stb. Ilyen körülmények között tehát a magyar kormány megtette a kötelességét akkor, amikor — a rendelkezésére álló anyagi eszkö­zök arányában szerte az országban sok milliónyi értékű közmunka megindítását elrendelte s ezzel sokezernyi munkanélküli iparos- és munkáscsaládnak hosszabb időre ismét munkaalkalmat biztosított. Vármegyénk főispánjáról, Széli Józsefről pedig ismét megnyug­vással jegyezhetjük fel, hogy az ő céltudatos alkot* fáradságot netn k tartásának és illet értékelt súlyos egy> tékeny része van eredmények létrej Komoly helyek az egész jelenlegi zetközi gazdasági ható időn belül v lését, amellyel bi; képen enyhülni fc mostani — már s: lennek látszó — zete is. Annyi küzdelnr Isten segítségévei elviseljük a reán küzdelmeit is, am eljön a magyar h Semmi körűimé közömbös azonb közönsége szemp* tudata, hogy Férj mindent megtesz vára, ami fizikaila ges, s ha és amil ér el, ez bizonyár lik. Kitartás, munhaoharás, össze Báró Láng Boldizsár, a Bodrogköz képviselője, 1 Nyilatkozatai a mai nehéz időkről, a segítés i A Magyar demokrácia. Riese, 1930 okt. 14 -15. Szép őszi nap. Csupa mosolygás a föld arca. Erdő, mező tele ra­gyogó színekkel. A levegő, mint a csiszolt ezüst, fénylik az úszó *bikanyálak“-tól. A ritkuló lombok közül eltűnt az árnyék. Felhődarac sincs sehol az égen. Ebben a tün­döklésben csak egyedül az ember arca bús, árnyékos, felh ős. Mintha a világ minden bánata reászakadt volna. — Rossz világ — állapítják meg az egyik szekér utasai. Bírók és hitesek ülnek rajta. Ricsére mennek a képviselő úrhoz. — Nehéz idők — sóhajtják egy másik kocsi utasai is az ország­úton. Ok is Ricsére tartanak. Ne­héz idők, rossz világ 1 Ha két ember van együtt, csak erről be szélnek, ha egy ember magára marad, erre téved minden gondo- lalja. Sokszoros érdeklődés van hát a lelkekben ama tájékoztató nyilatkozatok iránt, melyeKet báró Láng Boldizsár, ez az egyenes, igaz, őszinte, magyar katonaember, a kerület képviselője tenni óhajt, ki nem ígérgetett, hanem cseleke­dett, kinek jószivét sokan áldják a Bodrogközön, mert segített raj­tuk nehéz gondjaikban és akihez nyugodtan fordulhatott az utolsó szegény is. Annak is úgy tekintette ügyét, mint a legelsőét, aki nem­csak országgyűlési képviselő, ha­nem bodrogközi képviselő is, mert együtt van kerületével örömében, bajában. Számtalanszor bejárja községeit, hogy tapogassa és gyó­gyíthassa a bajokat, állandó érint­kezést tart fenn népével s azok vezetőivel. Ez alkalommal a veze­tőket : lelkészeket, orvosokat, jegy­zőket, tanítókat, bírákat, hiteseket látja vendégül, valamint a kerület társadalmának kimagasló egyéneit: földbirtokosokat, nagybérlőket, gazdatiszteket, kereskedőket. E hó végén, vagy november első részében folytatólag sorra veszi majd köz­ségeit, hogy helyben is meglássa kerülete népét s azok bajait. Részletes tudósításunkat az ösz- szejövetelről az alábbiakban adjuk: Két csoportban, 14-én és 15-én értekezett báró Láng az előbb fel­sorolt társadalmi zetőemberekkel. S rogközön, ebben a falu“ járásban ni ség, mely nagyob befogadhatna. Azé uzsonna keretébe vett, ezúttal elős Boldizsárné kegye ki a maga kellem vétlenségével moi komor férfiarcokra sze a bodrogközi érdekelte volna. A magyar férfiak* a karékos és takaros gyár asszonyok ír tései voltak a be gyai. — Elveszett a asszonyok előtt - móci biró. Nekün lene pénzt vinni í tudunk. Nincs péi — Talán át ke kis időre az áss: odahaza a kormán; — Isten őrizzet kegyelmes asszony férfiak. Én mondc legnagyobb baj. első asszonyra, É gyen férfi, ura * maga házának, m nő marad mind még a parancsolá helyeslés fogadta a férfiak elmondó mennyire megbeci való a bodrogköz mindenben ott v mellett; napsütést degben és mek párjuk ezeknek a Félötkor kezdőt képpeni értekezlet Ekkor állott fel sz Boldizsár. Sajnálji dét, mellyel az eg teljesen megfogta politikai és közga mély tudásának, t és alapos ismeret* nek, becsületes ig ékesen szóló bi: egyes részeiben k — Bocsássanak kezdette beszédét

Next

/
Oldalképek
Tartalom