Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-10-15 / 67. szám
67. szám. Sátoraljaújhely, 1930 október 15. Hatvanegyedik évfolyam. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő. Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyílt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen fi csehek világpolitikája (?) Csehország 1931. évi költségvetési előirányzatát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a cseh kormány évi harminc- nyolcmilliót meghaladó összeget költ bel- és külpolitikai sajtószolgálatára. Ennek az összegnek horribilis nagyságát csak akkor becsülhetjük fel a maga értéke és jelentősége szerint ha tudjuk azt, hogy Csehország kereskedelmi tárcájára hetvenöt milliót költ, tehát alig kétszeresét annak az összegnek, amely összeget a bel és külföldi sajtópropaganda felemészt. Érdekes erről megemlékeznünk, mert a magyar ellenzéki politika letéteményesei uttalan utakon járva, sokszor kifogásolják költségvetésünknek azt a tételét, amely messze mögötte maradva a sajtópropagandát irányitó cseh adminisztráció tételének, a magyar bel- és külpolitikai sajtószolgáltatás irányítására fordittatik. Külországokba és idegen világrészekbe szakadt vagy oda kivándorolt magyarok sokszor panaszkodnak arról, hogy a cseh sajtó minő erőfeszítéseket tesz mindenütt széles e világon s erőfeszítéseinek éle legfóképen Magyarország ellen irányul s ha valamivel magyarázatát akarjuk nyújtani annak, hogy honnan, miből készül a cseh sajtópropaganda, úgy Csehország 1931 évi költségvetése feleletet ad a felmerülő kérdésre. Csehország, vesztenivalójának tudatában veszi igénybe azokat a hatalmi eszközöket, amelyekkel körülbástyázza magát s ezeket a hatalmi eszközöket oly mértékben veszi igénybe, hogy a nagyhatalmak is irigykedve tekinthetnek arra á Csehországra, amely semmiből lett s egyszerre csak világhatalmi tébolyba esve a lepénzelt sajtóorgánumok egész ármádiájával hirdeti Csehország világhatalmi pozíciójának lebirhatatlanságát. Csehország, túlméretezett külpolitikája révén, azt akarja elérni, hogy a gondolkozni kezdő Európa álmodni se merjen arról, hogy Csehországot hatalmi tébolyának utján fel kellene tartóztatni s a józan belátás és mérséklet útjára kellene terelni. Csak az imént mondotta fel Csehszlovákia kereskedelmi szerződését Magyarországgal s ezzel a két ország közötti vámháboru zsilipjeit nyitotta fel. Természetes, hogy ennek a fellépésének is nagy sajtó zene-bona volt a bevezetője s a világgazdasági krízis idején a cseh hangszerelés, ebből az alkalomból is úgy állította be Magyarországot, mint a gazdasági nyughatatlanság egyik melegágyát. Az egész világ természetesnek találhatná, ha a cseh agráriusok mesterkedését s a cseh sajtópropaganda túlkapásait a magyar kormány megfelelő retorzióban részesítené. A költségvetésből bőségesen telő cseh sajtóhangszere- | Kedves Asszony Testvéreim! Mai országos vándorgyűlésünk riadója a trianoni Ínség és szenvedés, lángja pedig az az elpusztíthatatlan és minden balvégzet felett diadalmaskodó asszonyi hit, mellyel mi, magyar asszonyok, tizenkét év óta kisérjük és segítjük nemzetünket a jobb jövő felé vezető nagy utján. Lelkünk legmélyéről fakadó kívánság eredménye volt az az elhatározás, hogy a riadó hangjára Sátoraljaújhelyen, az ősi és nemes Zemplénvármegye földjén gyűljünk ma össze. Ezen a megszaggatott és minden magyar szívnek szent földön, mely talán a legkeservesebben vérzik a gyalázatos béke átkától. Lelkünk friss vérét, munkánk friss hajtását hoztuk ma el ide, hogy beleültessük a sebbe, mely Sátoraljaújhely tragikus arcán átvonul s melyet határnak csúfolnak azok, akik ezt a sebet örökre nyitva akarnák tartani. A magyar asszonyok szegény lés rendezte a Masaryk nyilatkozat elő és utójátékát és a pozsonyi kirándulás is, a cseh sajtóalap révén, egy újabb demostráció volt a csehek világpolitikája mellett amikor azt akarták megmutatni, hogy Pozsony és a Felvidék magyarsága Masaryk lábai elé vetette magát s úgy tett hűség (?) fogadalmat (?!) a csalhatatlan cseh imperializmus bálványa előtt. A csehek, a sajtó — bőségesen pénzelt — hangszereié sével azt akarják elérni, hogy a kérdések homlokterébe került problémák megoldásához senkise merjen hozzányúlni, mert Csehország hatalma világhatalommá lett és hatalma mindenkit rabjává tesz. Amikor ezt a felfuvalkodottságot látjuk, nem tudunk szabadulni nagy angol barátunk Lord Rothermere mondásának hatása alól: „Csehország pedig, mint ahogy született, úgy fog eltűnni máról holnapra, a nagy semmiségbe! “ kis hazánkban minden tenyérnyi magyar földet a két tenyerükkel szeretnének óvni, simogatni, de az úgynevezett határszélek földjét a kezük helyett szinte már a szivükkel dédelgetnék. Ezért is köszöntötték a magyar asszonyok oly mély és nagy megértéssel azt a végvárakat védő és erősítő gondolatot, mely Zemplén nagymultu vármegyeházából indult ki, Széli József elgondolásából s szárnyra kelt Széli Józsefné melegszive lüktetésétől. Az ő magyar lelkűk, csakúgy, mint a magyar asszonyok lelke nem alamizsna képében álmodik segítséget a trianoni végeknek, de munkaalkalmakat kíván teremteni, amelyekből kenyér és önérzet lehet. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége mai találkozója, két kezdeményezésnek bontja itt vitorláit : az első országos vándorgyűlés színhelye ez a terem és az első vándorkiállítás színhelye ez a város. A magyar asszonyok háziipari vándorkiállítása a nemzeti gondolatot hirdeti és a nemzeti munkát tanítja. Törekvésünk, vándorkiállításaink révén, átplántálni az elvesztett tájak népművészetét és háziiparát a megmaradt területekre, hogy minden rablómese ellenére is bizonyítsuk összetartozandósá- gunkat azzal a felvidéki, délvidéki és erdélyi nép- és háziipari művészettel, melyet a csehek, oláhok és szerbek ma már a nagy világban a magukénak hirdetnek. Ezer év himes krónikái, magyar asszonyok öltögetö kezének a munkái a trianoni rablók martalékai nem lehetnek! Mi asszonyok, visszahódítjuk ezeket a virágos, szőttes területeket s vándorkiállításainkkal el fogjuk ültetni a kalotaszegi rózsákat és liliomokat, a Székelyföld gránátalmáit, a Nyitra-és Garam völgyének csillagvirágait és a baranyai folyondárokat, hogy ezek a hímzett virágok Zemplén vagy Hajdú, Csanád vagy Szolnok, Sopron vagy Veszprém földjén is bizonyságot tegyenek ősi eredetükről, hirdessék, hogy a halhatatlan ázsiai magyar lélek volt a termőföldjük, hogy ezek a virágok a mieink és el kell jönnie a napnak amikor majd innen is, túlról is összeborulnak a magyar földek hazatérésének nagy órájában. És ennek a gondolatnak és akaratnak eszmei birodalmán túl, vándorkiállításunk harcba száll a jelenleg mindennél fontosabb munkaalkalom megteremtése érdekében is. Központi háziipari szakosztályunk, mely heroikus küzdelmet folytat szerteszét a világon, hogy piacot teremtsen, a kiállítás anyagával mintát törekszik mutatni, tanácsot akar adni, hogy a piac számára milyen, kereskedelmileg értékesíthető kézimunkákat készítsenek a magyar vidék asszonyai. Kérve kérem asszony testvéreimet, nézzék ne csak a szemükkel, de egész akaratukkal a mintát, mely a vándorkiállításon eléjük tárul és véssék emlékezetükbe a kiállítás tanítását, mert csak igy lehetnek segítségére a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége országos háziipara nemzeti és gazdasági céljainak. A tudás hatalom, a nemtudás gyöngeség. Én hatalmat akarok Tormay Gécile, a Magyar Asszonyai) Nemzeti Szövetsége országos elnölinőjéneli özenete a sátoraljaújhelyi országos vándorgyűléshez Egyes szám ára lO fillér.
