Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-10-12 / 66. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 66. szám. Sátoraljaújhely, 1930 október 12. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udvar) Előfizetési ár: » Negyedévre 2 pengő. Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyilt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szitui Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen £ehet-e segíteni a legnehe­zebb magyar tél válságán? Irta: Pintér Ferenc a Mansz országos sajtótitkára. Bármennyire szomorú és fenye­gető jelenség az egyre jobban kö- dösödő magyar égen a tél ezernyi gondja és baja, meg kell állapíta­nunk, hogy igen sokan kellemes izgalommal és várakozással néz­nek ma elébe. A nyomorúságban dinamitot látnak s az elkeseredés­ben hajtóerőt mely az ő malmai­kat hajtja. A politika örökké az volt, hogy minden politika és igy a szeren­csétlenségeknek is megvan a ma­guk politikai börzéje, amelyen a katasztrófának külön árfolyama van. Amikor tehát külső és belső ellenségeink a gazdasági válság fegyverét szegezik a magyarság testének és lelkének, erre felelnie kell a hazaszerető magyar társa­dalomnak is. Nem felelni annyi, mint aláírni az ellenség program­ját. Felelni pedig csak az egység jegyében lehet, mert az általános fronton előretörő válság nem old­ható meg részlegesen. A tiszteletre­méltó egyesületi jótékonyság hasz­nát és érdemét elvitatni nincs szán­dékomban, de viszont meg kell nyíltan mondanom, hogy a rend­kívüli viszonyokban csak kivételes rendszabályokkal lehet eredményt elérni. Nem szabad ugyanis elfeled­nünk, hogy a jótékonyság olyan mértékben válik az adakozó tár­sadalom előtt népszerűtlenné, ami­lyen mértékben szaporodnak a jó­tékony egyesületek. Ezt, ha nem is mondják, de érzik valamennyien az egyesületek aktiv tagjai is, akik a különböző gyűjtési akciókban résztvesznek. Minden adakozót erő­sen befolyásol az adomány felosz­tásánál is az a körülmény, hogy nemcsak az az egy egyesület, vagy szervezet fordul hozzá, hanem, ha egynek adott, kopogtat a másik, az is kér alamizsnát. Ismerjük el, hogy lehetetlenség minden kére- getőt kielégíteni, bár az adakozó maga is tudja, hogy sokszor meg­történhetik, hogy nem annak ad, akinek a legjobban kellene. Ez a megoszlásból folyó kellemetlen­TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám ségeknek csak az egyik része, még sokkal kellemetlenebb az, hogy a szétosztás is hibás a mai rendszerben, mert igen sokszor kétszer háromszor is támogatás­ban részesül az, aki alaposan is­meri a társadalmi egyesületek se­gélyezési technikáját és kimarad az, aki tapasztalatlansága miatt is különösen segélyre szorulna. Gondoljuk meg, hogy az, akinek feltűnő ismerete és alapos gyakor­lata van a segélyek kijárásában! legalább is erősen közel áll a hi­vatásos koldus lelkiségéhez, de nem egyszer egyszerűen naplopó, aki rájött arra, hogy a társadalom jótékonyságából munka nélkül is meg lehet élni. Mindezeken a bajokon illik, sőt kell is segítenünk. Elsősorban az­ért, mert nem tehetjük a társadal­mat felelőssé szükkeblüség vádjá­val, ha a jótékonyság gyakorlása elől nem háriijuk el azokat a gá­takat és akadályokat, amelyeket a jóhiszemű versengés rakott elébe. Ha egységesen szervezzük meg a társadalmi jótékonyságot, akkor tulajdonképpen mindenki egyszer ad, és igy többet ad, mintha sok­szor és apránkint ad. De tegyük mindjárt hozzá, hogy szívesebben is ad, mert a saját egyéni költség- vetésének megfelelően előirányoz­hatja : ennyit fordíthatok jótékony­ságra és ezzel egyszersmindenkorra megváltottam önkéntes adóval tár­sadalmi kötelezettségeimet. Nincs gyakorlati érzéke annak, aki azt hiszi hogy az embereket nem a felelősség érzése vezeti a jótékonyság gyakorlásában. És ami a propagandát illeti: nagyobb pro­paganda az, ha az egész magyar társadalom egyesitett feladatával szemben találja magát valaki a jótékonyság gyakorlásánál, mintha narkotikumot adnak hozzá és jó­tékony táncmulatságon akarják összegyűjteni a rezsiköltségen kí­vül még a jótékonyság filléreit is. Mikor tehát a Mansz felhívással fordul a magyar társadalomhoz, hogy legalább most, az előrelát­hatóan végsőkig feszült ínséges idők láttán hallgasson necsak a szívre, hanem a szív diktálta ész- szerüségre is és tegye túl magát az egyéni hiúságok mindent el­buktató gátlásain, akkor a változott idők szellemének megfelelő kor­szerű megoldással egyúttal a tár­sadalmi ellenőrzés gondolatát is felveti. Bizonyos, hogy bármekkora nyo moruság is vár reánk e télen, a kormány és társadalom erejének határáig mindent meg kell, hogy tegyen a nyomorúság leküzdésére. Bizonyos, hogy ez a munka egy­séges szervezést kíván és ezzel a szervezési egységgel keresztülvi­hető az is, hogy a társadalom el­lenőrizze, miképen vesznek részt egyes rétegei a jótékonyság gya­korlásában. Anélkül, hogy a tár­sadalom bármely rétegét megvá­dolnánk, kimondhatjuk: megnyug­tató tudat mindenki számára az, ha tudjuk, részt vesz-e vagyona és képessége szerint mindenki a társadalom mentési munkálatában. Ha bárkiről is kiderülne, hogy nem érzi a maga társadalmi össze­tartozását, az ilyen egyetemes se- gitőakciónál már szégyenérzésből és okosságból sem mutatná azt, mert senki sem akarja magát köz­megvetésnek kitenni tisztán csak zsugoriságból. így indul, ezzel a gondolattal a Mansz a sátoraljaújhelyi vándor­ló keresztény nemzeti megújho­dás hajnalodő pillanatában az asz- szonyok jobban megérezték és megértették a keresztény nemzeti gondolatot, mint a háború borzal­maitól, a béke igazságtalanságaitól s az élet gondjaitól megrontott férfiak. A magyar asszonyok tisztán őriz­ték meg mindmáig a keresztény nemzeti gondolatot, ők a nemzeti munka egységébe tömöröltek s egy­ségükbe nem engedték beférközni a napi politikát Innen van, hogy a Magyar Asz- szonyok Nemzeti Szövetsége a leg­maradandóbb alakulása maradt a háború utáni éveknek s ma is a legteljesebb virágzásban teljesiti nemes és magasztos hivatását a munka, a jótékonyság, a nemzet- védelem érdekében. Az ország minden városában ma is lelkesen lobogtatják annak a hatalmas programnak zászlaját, melynek megvalósításával a rom- badöniött Magyarország épületét naggyá és erőssé akarják újra­építeni. Megnyomorított városunknak is egyik legaktívabb, legrokonszen­vesebb egyesülete a Széli Józsefné főispánná fővédnöksége és Emődy Lászlóné elnöksége alatt működő Mansz helyi csoportja, mely ma nagy és jelentős napra virradt gyűlés felé, hogy országszerte is­mertesse programját és annak meg- * valósítására és e megvalósítás sür- | gősségére felhívja a hazájához hu \ társadalmi tényezők figyelmét. A magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége mindenki helyett is dolgozik azon, hogy ez a terv va­lóra váljék, mert ellenségeink ter­vének, a társadalmi anarchiának elébe kell vágni. Ennél fontosabb program, egyesületi cél és érdek nincs, de nem is lehet Magyaror­szágon, mert a társadalom rend­jétől és a megmaradt termelés biztosságától függ egyedül az, hogy tízéves türelmünk gyümölcse az utolsó órákban ne másnak terem­jen, hanem a magyarságnak. Nyu­galommal és okossággal mindent megnyerhetünk, mig az egyénies- kedéssel, a nyugtalansággal, heves­kedéssel vagy ami ezzel egyremegy, j a céltalan kritizálással és tétlen- I séggel mindent eljátszhatunk. Ne feledjük, hogy ezért a télért ! mi valamennyien személyenkint is I felelősek vagyunk. amennyiben egy komoly magyar program keretében örömteli szí­vélyességgel láthatja vendégül vá­rosunkban a Mansz országos veze­tőségét s az ennek keretében az ország minden részéből ide érke­zett Mansz kiküldötteket A Mansz vezetősége városunkat tisztelte meg azzal, hogy itt tartja minden más várost megelőzően országos vándorgyűlését, melynek napirendjén a ma legégetőbb prob­lémája szerepel: a társadalmi egye­sületek jótékonysági akcióinak egye­sítése s a tél előtt egy országos inségakció sürgős megszervezése. Nincs hely az országban, ame­lyik alkalmasabb volna e nemes célú mozgalom megindítására, mint határszéli városunk. — Itt annyi a figyelmeztető, annyi a nyomorúság, annyira halott az élet, annyi a segítség után esengő, hogy itt válhatik legéletteljesebbé az a célkitűzés, mely a Mansz asszonyait országos akcióra ser­kentik. Mélységes hálával köszöntjük azért nagy figyelmükért városunk­ban a Mansz Országos Központ­jának vezetőségét s az ország min­den részéből ideérkező kiküldöt­teket. De köszöntjük legelsősorban a Mansz országos örökös elnökét, Tormay Cécile-t, a nagyszerű iró­Sátoraljaújhelyre érkezett a Illansz vezérkara Országos inségakció megszervezése a vándorgyűlés vezető programpontja Egyes szám ára ÍO fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom