Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-09-17 / 61. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 61. szára. Sátoraljaújhely, 1930 szeptember 17. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Zemplén Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyilt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Szegény-gazdag fíagyrománia Mostanában nem szűkölködünk külpolitikai eseményekben. Itt van a Népszövetség megszokott, de mindig újnak ható tarkaságával, a váratlanul jött Grandi afférral, a páneurópai viaskodás Henderson és Briand között, a német választások, amelyek késhegyigment tusájában nem kisebb belpolitikai dologról van szó, mint az eddig nagy nehezen kivívott Locarno visz- szafejlesztéséről, az óriási agrárválság tanácskozásainak tengeri kígyójával, itt van a a Finn állam erjedése, végül a kontinensen túli események: indiai válság, egyiptomi válság, perzsa válság, ott a dél- braziliai Gótáj megingása, az argentinjai forradalom, egyszóval nagy bőség van a külpolitikai események rengetegében. Elmélkedésünk tárgya ezúttal mégis csak Románia, a szegény-gazdag Nagyrománia. Szegény-gazdag Nagyromá- niát úgy ismeri a világ, mint tejjel mézzel folyó Kánaánt. Valóban kevés ország dicse kedhet annyi természeti kincsesei, istenadománnyal, mint Románia. Uj szerzeményű birtokain évezredes országok teremtettek kultúrát s Románia úgy jutott ezekhez a kultúrtermetekhez, hogy még kezét sem kellett kinyújtania érettük. Erdély évszázadok óta az emberi haladás mentsvára s a magyar kormányok évszázadokon keresztül megszámlálhatatlan miliárdokat áldoztak Erdély társadalmi harmóniájáért, gazdasági erősödéséért, minden polgáráért. Amit tehát Erdély révén kapott Románia, azt Románia sem a sorsnak, sem azoknak meg nem hálálhatja, akik Erdélyt, Romániához csatolták. Bukovina, az osztrák császárság tartománya volt s miután Bukovina sztratégiailag is fontos területe volt Ausztriának, igy a császári hatalom bőségesen gondoskodott arról, hogy Bukovina jól beinvesztált, gazdag terület legyen. Besszarábia, mig orosz fenha- tóság alatt állott, viselte ugyan az óriási birodalom zavaros beléletével együtt járó hátrányokat, de földje, gazdagsága, minden időkre kárpótolta Besszarábia lakóit. A tulajdonképeni Románia, a régi Havasalföld, mint fejedelemség és később a Monarchia jóvoltából királyság, csak csökevénye volt az európai mértékkel mért országnak s paródiája a komoly államiságnak. A trianoni bőkezüskö- désnek kellett jönnie, hogy az árnyék-királyságból Nagyrománia legyen. Az uj területek kettős probléma elé kerültek. Vagy lesülyednek a régi Románia nívójára, vagy a régi Havasalföld emelkedik európai nívóra. Az utóbbira nincs kilátás, az előbbi tiz év alatt közelebb jutott a megvalósuláshoz, mint a románok nagy álma: a minden románok egyesítése! A külpolitikai események vészes forgatagában itt áll Nagyrománia szegény-gazdagon ; belpolitikájában kuszái- | tan; gazdasági életében re- | a „zeihflEb“ eredeti rtfflün Kisázsíai képek és tanulmányok Irta: Nemestóthy Szabó Gyula mérnök I X. A fezt Törökországban nem úgy kell tekinteni mint egy fejviseletet. A fez vallási jelleggel bir. A fez jelentette a mohamedánizmus fanatizmusát. Azt jelentette, hogy csak egy ember létezik, ez az igazhitű, a mohamedán. Minden más „gyaur köpek.“ (Hitetlen kutya.) Régen ha európai, vagy amerikai ember kalapban jelent meg, bizony veszélynek tette ki magát, hogy leverik a fejéről ezt a szerintük hitetlenség szimbólumát viselő kalapot. A mohamedánok szerint mindentől el kellett zárkózni, amit a hitetlenség képviselői, illetve a kalap viselői mint hasznos dolgot ajánlottak és bevezetni óhajtottak. Ezért vált haladási szempontból szükségessé a feznek erőszakkal való eltörlése. Régebben az állam ménytelenül, beligazgatásában a legszégyenteljesebb balkáni ködbe burkolózva. Románia népei már nem bíznak sem világi, sem egyházi hatóságban, mert látják megcsalat- tatásukat, kifosztottságukat. Egymásután kerekednek fel a legellentétesebb országrészek népei s felkerekedvén, egyenesen a koronás királytól kérik számon sorsuk jobbraforditását: Nagyromániát s a koronás király sem tehet egyebet, minthogy a világ szégyenére, a békekötések örök gyalázatára, a szegény-gazdag Nagy- romániával vigasztalja a lerongyolódott népek millióit, alattvalóit, akik közül megszámlálhatatlan sokan magasabb műveltségű, évezredes kultúrájú államok alattvalóiból lettek Nagyrománia alattvalói. 9 belügyminiszter a ftözmunbáhra vanatbozólag távirati kérdést intézett a vármegye alispánjához Bernáth Aladár alispán 4,110.000 pengő értékű közmunkákra tett előterjesztést. Mikor egész Közép-Európában a legnehezebb gazdasági válság vonul végig, a Trianon okozta nyomorúságában tengődő csonka vármegye is a megpróbáltatás nehéz óráit éli. Áll ez Zemplénnek a Ronyván túli és az innenső részére egyaránt, mert hiszen napnap mellett érkeznek jelentések arról, hogy a megszállás alatt lévő részen is egymásután mennek tönkre a tegnap még virágzó egzisztenciák csakúgy, mint sok eset- j ben nálunk. A magyar kormány a legsür- I gősebb intézkedések megtételével igyekszik azon, hogy a gazdasági válságot tőle telhető mértékben enyhítse. Ezt szolgálja azzal is, hogy mindenütt intézkedik a közmunkák legsürgősebb megindításáról és mindenképpen azon van, hegy a munkálatok elvégzéséhez pénzkölcsönt szerezzen. Ezzel van összefüggésben az a távirat is, mely tegnap érkezett Bernáth Aladár alispánhoz. Ebben a belügyminiszter utasította a vármegye alispánját, hogy táviratilag tegyen jelentést a következőkről: által alkalmazott idegeneknek is a béke kedvéért fezt kellett viselniük. Egy szép napon katonák és rendőrök jelentek meg a török városok uccáin s leszedték a fejükre odanőtt fezeket, amik bizony a folytonos viseléstől jó zsírosak voltak már és tűzbe dobálták őket. Sok sirás és szitkozódásra adott ez alkalmat. Nagy áldozatok árán lehet csak fejlődés! Ennek a fejlődésnek a szolgálatában történt sok intézkedés, melyek többé- kevésbé jelentékteleneknek látszanak, azonban a keleti lelken át nézve, bizony fontos szerepük van. Így behozták a török hivatalokban és irodákban való megjelenéskor a jelentkezési kényszert. A hivatalos idő megkezdésekor a hivatalnokoknak ivet kell aláírni az aláírás időpontjának megjelölésével. Régebben ugyanis akkor jártak be a hivatalnokok, amikor ez nekik jól esett Ez az intézkedés kényszeritette őket a hivatalos órák betartására. Egy szép napon a legnagyobb meglepetéssel láttam, hogy a minisztériumok és hivatalok melletti kávéfülke „ka- vedzsi“ meg van szüntetve. Ugyanis minden hivatal mellett egy kávé és teafőző ember szerepelt, ki egész nap főzte a kiváló török kávét és teát (csáját). Kis fiuk libegő tálcákon egész nap körben hordták a hivatalokban a teát és a kávét. Mindenütt a bir csáj, vagy bir kahve (egy teát, egy csáját) volt hallható; nagy szürcsö- lések között hosszan folyt ez a kávé vagy teázás. Ez ismétlődött naponta harmincszor is. Elképzelhető, hogy a hivatalnoki működésnek java idejét a kávé, vagy teának égre forgatott szemekkel való élvezete tette ki Régi török szokás szerint, ha egy ügyfél jött be a hivatalba, annak ügyelintézése igy zajlott le: a hivatalos ügyet elintézni akaró fél először leült és hosszabb hallgatásba kezdtek a hivatalnokokkal együtt, majd a masil sinis (hogy méltóz- tatik lenni ? kérdésre „teskür ide- rin, csők éji, vagy csők fena“ volt Egyes szám ára ÍO fillér.
