Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-09-14 / 60. szám

2. oldal. ZEMPLÉN hangulata után ítélve, megállapí­tanunk, hogy dr. Dubay István biz. tag ezúttal ismét nem a leg­szerencsésebben oldotta meg azt a feladatot, melynek betöltésére vál­lalkozott. Korántsem azért pedig, mert a költségvetést bírálta és a takarékosság szempontjait hang­súlyozta, hanem mert felszólalá­sában kétségtelenül éles és bántó hangnemben személyes térre csa­pott át, miáltal felszólalása olyan látszatot nyert, mintha a közérdek szempontjainak hangoztatásával csak bevezetni kívánta volna a személyes élű támadást. Az az an­tagonizing és ellenérzés, melyet dr. Dubay István biz. tag felszó­lalásának személyes élű részével a közgyűlésből kiváltott, azt bizo­nyította, hogy a közgyűlés min­den tagja azonnal észrevette, hogy — magyarán mondva — hol van a kutya eltemetve, hogy felszóla lásának melyik részére helyezett különösebb súlyt. Ez fordította az­után teljesen ellene a közgyűlés hangulatát, melyet éreznie is kel­lett, mikor nem volt képes véde­kezni a közbeszólásokkal szemben s egyetlen hang sem támogatta hálátlannak bizonyult szerepében. Azt kellett konstatálnunk, hogy a közgyűlés minden tagjának csak helyeslésével találkozott az a meg­állapítás, mellyel elnöklő főispán megfelelő értékére devalválta a sértő és bántó, személyes vonat­kozásokban kimerült felszólalást. Érdemi választ Bernáth Aladár alispán adott a költségvetés kriti­kájára, aki biztosította a felszólaló bizottsági tagot, hogy nagyon szí­vesen veszi, ha megjelöli azokat a költségvetési tételeket melyeknél megtakarítást vél elérhetőnekMäng súlyozta az alispán, hogy a költ­ségvetés a legszigorúbb takaré­kosság elveinek szem előtt tartása mellett készült el. És ehez nem is férhet kétség, hiszen a Törvény- í fl „ZEMPLÉH" EREDETI iMM Kisázsiai képek és tanulmányok Irta: Nemestóthy Szabó Gyula mérnök IX. A modern haladó kor, a török temetőket sem kíméli, helyükön paloták, utak és csatornák épül­nek. Egyik török temető helyén épült a török kultuszminisztérium épülete. Az alapfalak gödreinek ki­ásásánál rengeteg emberi csont­váz került napfényre. Egyszer ta­núja voltam ennek a jelenetnek: egy török hamal, azaz napszámos­munkás egy talicskát tolt. Útja mellett hevert egy emberi kopo­nya. Amint a koponyához ért, megállt és letette talicskáját. Kar- batett kezekkel hosszú ideig nézte a koponyát, mig végre ráköpött és továbbrugta utjából. Hogy mi­lyen folyamat ment végbe ebben a primitiv emberben az elmúlás láttára, azt elképzelni sem tudom, csak az eredményét láttam, ami­hatósági Bizottság tagjai nagyon | ismerik azt az előrelátó gondos­ságot, takarékosságot, melyet Ber­náth Aladár alispán a vármegye anyagi érdekű ügyeinek intézésé­ben is kifejt s amellyel minden kiadást a legszigorúbb megfonto­lás tárgyává tesz. A költségvetést a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A közmunkák megindítására a vármegyének teljességgel nincs fedezete s a közgyűlés elhatározta, hogy feliratilag kéri a kereske­delmi minisztert a vármegye te­rületén végrehajtandó állami köz­munkálatok legsürgősebb kiírá­sára és végrehajtására. A közgyűlés a tárgysorozat ki­sebb jelentőségű ügyeinek elinté­zésével ért véget. fi kenézlói halálos földomlás Siettek a munkával és nem volt kellő elővigyázat, mert Szalay Ákos Kisázsiába készült. Kiküldött tudósitónktól. — Sátoraljaújhelytől harminc kilo­méterre, a kenézlői Tiszaparton halálos szerencsétlenség történt. Archeológiái kutatás közben a le- omló földréteg maga alá temette Szalay Ákos múzeumi őrt. A szerencsétlenséggel kapcsola­tosan a helyszínén a következőket sikerült megtudnunk. Még a nyár folyamán, mikor egy honfoglaláskorabeli kemencét ad­tak át a dr. Szalay Gézáné-féle birtokon, a földbirtokos felhívta az ott lévő Márton Lajos múzeumi igazgató és Tompa Ferenc mú­zeumi őr figyelmét egy ladikra, melynek egy része kilátszott a földből. Az archeológusok abban a hitben, hogy a Nemzeti Múzeu­mot végre egy honfoglaláskorabeli ladikkal is gazdagíthatják, ígéretet j tettek a ladik kiásására. E munkálat elvégzését most kor utálattal fordult el az enyé­szet gondolatától. Általában az elmúlás és halál fogalma a mohamedánoknál sok­kal természetesebb és közelfek- vőbb fogalom, mint nálunk. Az allahi akaratba belenyugvó vi­lágnézet az, amely egyszerűvé és könnyűvé teszi számukra az el­múlást. Van a törököknek egy igen szellemes és kiváló hodzsájuk, (hodzsa az olyan papot jelent, ki megjárta Mekkát és imádkozott Mohamed koporsójánál), még pe­dig a Nasredinhiodzsa. ő mondta azt a mohamedán világfelfogásra jellemző mondást: hogy meghalni a legkönnyebb a világon, mert mindenki már az első alkalommal megtannlja, és betalálni az örök­kévalóság kapuján nem is olyan nehéz, hiszen mindenki csukott szemmel megy át rajta. Ez a nagy, megváltozhatatlanban való meg­nyugvás kétségtelen, vallásukból folyik. A nagy, fanatikus vallási megnyugvás kiséri „az igazhitűt“ végig egész életén. | Szalay Ákosra bízták. Szalay a világhírű régész, gyorsan akart vé­gezni e kisebb munkával, mert most csütörtökön kellett volna el­indulnia Kisázsiába. Szombaton kiásatta a csónakot. E munkánál az őstalajból is kellett vágni egy 7 méter magas homokfal alól. — Az ásásnál azonban a felső homokréteg meglazult és ennek következtében történt a szerencsét­lenség. Előbb egy réteg hullott le, ez leteritette a pillanatnyi késéssel menekülő Szalay Lászlót, a kö­vetkező pillanatban pedig egy ha­talmas réteg ömlött alá és ez másfél méter magasságban maga alá temette az archeológust, akit csak félóra múlva holtan húzhat­tak ki. Balogh Tihamér segéd­tisztnek és három munkásnak si­került épp bőrrel menekülni, mig Szokoll Mihály, akinek a szállítás­hoz szükséges ládát kellett volna elkészíteni, zuzódásos sérüléseket szenvedett. Ez utóbbit is eltemette a földréteg, de oly szerencsésen, hogy a Kovács főintéző és Balogh segédtiszt vezetésével megindult mentőmunkálat során sikerült az állig eltemetett embert kihozni. A tragikusan elhunyt Szalay Ákost holttestét előbb Kenézlőn, a kastélyban ravatalozták fel. Fe­leségét és családját nagy késéssel tudták értesíteni, mert a kenézlői postahivatal csak a sárospataki posta közvetítésével teljesít szol­gálatot, már pedig teljesen érthe­tetlenül, a sárospataki posta szol­gálata ugyanaz, mint bármely legkisebb falué. Ily körülmények között a kötelességteljesités közben tragikusan elhunyt Szalay Ákos! csak harmadnap szállították Buda­pestre, ahol temetése nagy részvét mellett ment végbe. A Singer varrógépek 1 mégis A LEGJOBBAK! j Most, hogy Kemál pasa eltö- ; rölte a mohamedán vallásnak az állami jellegét, eltörölte a fez vi­seletét, ami szintén mohamedán vallási szimbólum volt, továbbá megrendszabályozta az állami ün­nepnapok számát, bizony az öreg törökök között sok keserűséget váltott ki. Fültanuja voltam annak a jelenetnek, mikor egy öreg, nagy- szakálu jassz-sapkás mohamedán égre emelt kezekkel és szemekkel felsóhajtott: „Se beyrám, se ra- mazan, se fez, sem semmi sincs már, nem lehet élni V Törökőr- j szágban vasárnap a dzsumát (pén- | teket) ülik meg hetenként ünnep­napnak. A mi husvét előtti nagy­böjtünknek a ramazán felel meg. Ez 30 napi szigorú böjtöt jelent. Azaz éjféltől az esthajnali csillag feljöveteléig semmit sem esznek, nem isznak, sőt nem is cigaret­táznak az igazhivők. Azután az esthajnali csillag feljövetelétől éj­félig vidám élet folyik, muzsika minden házban, dús lakomázás, A böjt kezdetét éjfélkor naponta 1930 szeptember .14 HIKEK — Zemplén vármegye kül­döttsége Vas» József teme­tésén. Zemplénvármegye közön­sége a f. hó 10-iki közgyűlés ha­tározatához képest küldöttséggel képviseltette magát az ország nagy halottjának, Vass József népjóléti és munkaügyi miniszternek temetésén. A küldöttséget Széli József főispán vezette s abban részt vettek: Ber­náth Aladár alispán, Barthos Ti­vadar, Diószeghy József, Payer Ferenc és Kvasszinger József tör­vényhatósági bizottsági tagok. — I>r. Görgey István Ba­riban és Brüsszelben. A Bariban rendezett nemzetközi Le­vante kiállításon a magyar kor­mányt Búd János kereskedelmi miniszter képviseli. A miniszter kíséretében részt vesz a kiállítás megnyitásán dr. Görgey István országgyűlési képviselő is, aki innen Brüsszelbe utazik, ahol Ma­gyarország képviseletében részt vesz a nemzetközi kereskedelmi konferencián s onnan előrelátható lag szept. 20-ika táján tér vissza a fővárosba. dobolással jelzik. A tatár és török dobosok járnak minden uccábam óriási monoton dobolással jelen­tik az éhezés megkezdését. A dzsámik és mosék, templomok és imaházak minarettjei fényesen ki vannak lámpákkal éjszaka vilá­gítva. Ragyogó fényben állnak S a müedzin befogott fülekkel mondja, kiáltja ki a világba Állatinak és Mohamednek a hatalmát és dicső­ségét és imádatát. A ramazánt kö­veti és befejezi a nagy ünnep, a husvét, a „beyram.“ Kétféle bey- ram van. Egyik a sekerli beyram, körülbelül áprilisban tart hat na­pig. Ez az ünnep az édességek, cukorkák jegyében zajlik le. A városok uccáin sátrakat állítanak fel mindenütt s a sátrak ontják Kelet édességeit, cukorkáit és tész­táit. Az emberek egymásnak édes­ségekből álló ajándékokat külde­nek, vagy visznek el. Érdekes az, hogy a törököknél ugyanúgy, mint nálunk, szokásban van a sekerli beyramkor tojásokat különböző színűre festeni. A mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom