Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-07-06 / 48. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 48. szám. Sátoraljaújhely, 1930 juiius 6. Megjelenik hetenként kóteier «serdán ée ssombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) I Zemplén BlSdsetéel ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. Nxitm TELEFON : MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Befejezéséhez közeleg a Tohajhegyaljai Szőlőgazdálhadási Segitöahciö munkája Az akció mérlege. A tokajhegyaljai szőlősgazdák megsegítésére irányuló s Széli József főispán vezetésére bízott akció kitűzött feladatát legfontosabb részeiben elvégezte, teljesítette. Likvidálása tehát küszöbön áll, annak elrendelése előreláthatólag rövid időn belől be fog következni. Mindenkinek emlékezetében lehet, hogy ez az egész se- gitőakció úgy egészben, mint részleteiben, úgy terjedelme, mint célkilüzései tekintetében a távolról sem volt azonos azzal a hatalmas koncepcióval, amely Széli József főispánnak a Tokajhegyalja megmentésére kidolgozott és előterjesztett javaslatait tartalmazta. Ezért volt aztán az, hogy Széli főispán még kormánybiztosi megbízatásának megérkezése után is hoszabb ideig habozott, hogy kormánybiztosi megbízatását elfogadja-e, illetőleg a mindenképen összezsugoritott akciónak mentorságát vál- lalja-e? Minthogy azonban a kevés segítség is több a semmi segítségnél, minthogy továbbá Széli József soha még el nem hárított magától a közért önzetlenül elvégzendő semmiféle több letmunkát, ezért az ilyen elől ezúttal sem tért ki. Elvállalta és elvégezte tehát azt annyi alapossággal, megfontoltsággal és lelkiismeretességgel, ameny- nyi munkaszeretet, igazságosság és méltányosság adatott néki, pedig eleve tudhatta és jól tudta is, hogy több ódiummal járó és hálátlanabb munka még nem áilott előtte, mint amilyen — a dolog természeténél fogva — ezúttal várt rá. Az ezen akció bevezetése tárgyában kiadott kormány- rendelet mindössze két célkitűzés megvalósítását tette a főispán-kormánybiztos feladatává: 1. az 1928/29-iki költség- vetési évi hasznos beruházásokról szóló 1928: XL1I. t. c. által a tokajhegyaljai szőlősgazdák támogatására előirány zott 2.200.000 P nek a nevezett szőlősgazdák között kölcsönként szétosztását, és 2. a szőlők rekonstrukciójával kapcsolatban egy olyan pinceszövetkezetnek a létesítését, amely részben egyöntetű tipusborok előállítására, részben termelői kavlitásborok kezelésére és értékesítésére alakulna az államilag támogatott pinceszövetkezetek mintájára. A kormánybiztos mindkét feladatát elvégezte. Elbírált mintegy másfélezer kölcsönkérvényt, amely elbírálása során circa 4000 kataszteri holdnyi szőlőterület után állapították meg a rendelkezésére álló 2 200.000 P összeg keretében különböző tipusu (teljes ujjátelepitési, továbbá feljavitási, végül művelési) segélykölcsönöket. Valamely válságba jutott termelőosztálynak állami kölcsönökkel való megsegítése tekintetében igen különbözők lehetnek a felfogások. Elvi álláspontjáról maga a főispánkormánybiztos nem lelkesedett soha sem az ilyen, csupán palliativ segítségekért, amelyeknek természetes velejárója az érdekeltek kielégíthetetlensége, legfőbb etikai hátránya pedig az, hogy a termelő magángazdaságokat rászoktatja arra, hogy folytatólagosan is a köz-tői várják mindazt nemzeti ajándékképpen, amit kapitalista berendezésű országban, — ahol az államgazdaságnak és a társadalmigazdaságnak egymással ugyan karöltve, de mégis határsértések nélkül kell haladniok, — mégis csak önerejükből kell a gazdálkodó (termelő) polgároknak előteremteniök. Most eltekintve ettől az elméleti kérdéstől, kétségtelen az, hogy az utóbbi évek sorozatos elemi csapásai, valamint a borértékesítésnek világszerte előállott válsága következtében végszükségbe jutott tokajhegyaljai szőlősgazdáknak a különben tényleg nem jelentékeny mértékű (tényleges költségeiknek legfeljebb 25— 40°/o-át kitevő) segélykölcsö- nök a tizenkettedik órában főttek segítségükre, amely kölcsönök nélkül számos értékes szölőbirtok parlagon vagy megművelés nélkül maradt volna, igen sok esetben pedig a szőlősgazdák az eddiginél is mé lyeblen merültek volna bele az eladósodásba. Mindez pedig úgy magángazdaságilag, mint nemzetgazdasági szempontból helyrehozhatatlan károsodás lett volna éppen ebben az esztendőben, amelyben — az eddigi jelek szerint — különösen bőséges istenáldás Ígérete mosolyog le a szőlőtő kékről. Ami a kölcsönnek egyénenként való szétosztását illeti, ebben a tekintetben az akciót bevezető kormányrendelet úgyszólván tel- sen megkötötte a kormánybiztos kezeit, úgy hogy nem mindig volt 'módjában a kölcsönigénylőket kielégítenie, noha a jogszabályok értelmezésében és kezelésében őt minden egyes esetben a legmesz- szebb menő méltányosság vezetteHa figyelembe vesszük, hogy az említett kormányrendelet szerint segélykölcsönökben csupán olyan magyar állampolgárok voltak részesíthetők, akiknek habár pusztulásnak indult, de még helyrehozható állapotban levő olyan hegyi szőlőjük van, amely már az 1914. év előtt is birtokukban volt s akiknek vagyoni viszonyaik a kölcsönre való ráutaltságukat indokolttá teszik, hogy továbbá síksági és a szőlőművelésre alkalmatlan területek a kölesönökből kizárattak, végül hitbizományi és holtkézi birtokok, valamint a háború alatti vagy utáni konjunkturális szerzemények a kölcsönökben részesíthetők szintén nem voltak, úgy a kölcsönigényléseknek bizonyára igen méltányos kezelésére vall az a körülmény, hogy valamennyi kölcsönigénylésnek mintegy 90%-a kielégittetett A kölcsönakciónak egy különleges láncszemét tette ki az u. n. Tokaji hegyi fagykárakció, amelynek során az 1928. évi őszi és az 1929. évi tavaszi fagykároktól elpusztított mintegy 200 holdnyi — a tokaji bor termelése terén olyan nagyjelentőségű — Tokaji hegyi szőlőterület teljes ujjátelepitése és hazai alanyokkal való beültetése tétetett lehetővé. Az emlitetl kormányrendelet amellett, hogy a kölcsönökben való részesítésének feltételeit szorosan körülhatárolta, még azt a megsza bást is tartalmazta, hogy az engedélyezendő kölcsönök telekkönyviig biztositandók. Ilyen körülmények között tehát a kormánybiztosnak minden egyes kölcsönigénylés elbírálása alkalmával egy egész sereg jogi, gazdasági, szőlészeti, sőt bankszerü szakszempontot kellett szem előtt tartania és megvizsgálnia, nem szólva arról, hogy döntése előtt még az erre a célra külön megszervezett községi helyi bizottságoknak, valamint a kölcsönigénylések II. fokú elbírálására felállított Központi Bizottságnak a véleményeit is beszereznie, illetőleg meghallgatnia kellett, amely megszabott teendőihez járult még a mintegy másfélezernyi megállapított szőlőkölcsön telekkönyvi biztosításáról való gondoskodás is. Abból folyólag, hogy a törvény- hozás a szóban lévő 2,200.000 P t a tokajhegyaljai szőlősgazdák megsegítésére irányozta elő, ez az összeg természetesen semmiféle adminisztrációs stb. költséggel megterhelhető nem volt, másfelől pedig egy olyan feladat lebonyolítása előtt állott a kormánybiztos, amilyent egy — csupán a bankszerü szempontokkal törődő — pénzintézet 100—150 főnyi személyzettel szokott évenként átlagban ellátni. A főispán-kormánybiztos tehát illetékes helyen kieszközölte, hogy a 2,200.000 P kölcsönösszeg egyszerre és egy összegben bocsáttassák rendelkezésre. Ezt az ösz- szeget aztán gyümölcsözőleg elhelyezte a tokajhegyaljai pénzin tézeteknél, amely elhelyezéssel azok gazdasági vérkeringését nem csekély mértékben élénkítette s amely elhelyezésénél a pénzintézetekkel szemben azt is kikötötte, hogy azok a szőlősgazdáknak sző- lőmüveléei célokra kiutalt korábbi keletű kölcsöntartozásainak kezelése körül a legbelátóbb és leg- méltányosabb álláspontra helyezkedjenek. A kölcsönösszeg pénzintézeti kamatainak egy csekély hányadát Egyes szám Árét lO fillér.
