Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-07-27 / 52. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 52. szám. Sátoraljaújhely, 1930 július 27. megjelenik hetenként kétezer szerdán ée esombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) I Zemplén I Elő diet éli ár: Negyedévre 2 pengő Hirdetések: négy zetcentiméteren ként. NyUttór soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen általános védkötelezettséget! Irta: Dr. Lukács György v. b. t. t. ny. miniszter, országgy. képvA hágai és párisi megegyezések, amelyeket immár törvényeink közzé is cikkelyez- tünk, likvidálták a háborúnak ránk erőszakolt pénzügyi terheit, a trianoni szerződésből folyó kötelezettségeket. Úgy vélem azonban, hogy nem szabad megállanunk a háború pénzügyi likvidálásánál, hanem folytatnunk kell ezt a háború politikai likvidálása terén is, Pénzügyi tekintetben a békeszerződés egy talány volt, mert annak alapvető szakasza mindössze any- nyit állapított meg, hogy Magyarország és szövetségesei felelősek mindazokért a károkért és veszteségekért, amelyeket a szövetséges és társult hatalmak kormányai és azoknak polgárai az „Ausztria- Magyarország támadása folytán rájuk erőszakolt háború következtében“ elszenvedtek. Eltekintve attól, hogy ez a megállapítás óriási történelmi hazugság, mert már régen megcáfolták a levéltárakból kikerült okmányok, maga a szakasz annyira fogyatékos és minden magyarázatot megengedő, hogy ez szolgáltatott alapot arra, hogy folyton újabb és újabb terheket akartak reánk róni, mert a magyarázat az erősebbet, az úgynevezett győzőket illette meg. Ez a szakasz most már pénzügyi talán többé, ezután fix kötelezettségekkel, fix pénzügyi terhekkel fogunk e téren számolni. Ugyan ezt a leszámolást kell a békeszerződésben előforduló más politikai talányokkal szemben is alkalmazni. Utalok mindenekelőtt a béke- szerződésnek a mi kényszerleszerelésünket megállapító fejezetére Ez azzal kezdődik, hogy avégből, hogy az összes államok és nemzetekek arányosan lefegyverezhessenek, a középeurópai hatalmak azonnal kötelesek a lefegyverzésnek azt a mértékét végrehajtani, amely a békeszerződésekben rájuk rovatott. Ebből világos, hogy a mi lefegyverzésünk feltételesen,' annak az Ígéretnek ellenében történt, hogy nyomon fogja követni az összes többi államok és nemzetek arányos lefegyverzése is, sőt még a mértékét is megállapították ennek a lefegyverzésnek, amennyiben a békeszerződés és a paktum kimondotta azt, hogy a Nemzetek Szövetségének összes tagjai, tehát mindazok az államok és nemzetek, amelyek benne vannak a Nemzetek Szövetségében, kötelesek fegy verkezésüket mérsékelni addig a legalacsonyabb mértékig, amely az államnak biztonságával még összeegyeztethető. A lefegyverezés alsó mértéke gyanánt, tehát, a külel- ellenség ellen való védekezés lehetősége állapíttatott meg. Ezzel szemben bennünket mélyen ezen alul szereltek le. nekünk csupán a belső rend és biztonság fentartására engednek, méregdrágán, fegyveres erőt tartani, ők azonban, a győzők, szabadon fegyverkeznek, úgy, hogy felfegyverfl „ZEMPLÉN“ EREDETI T«](l Kisázsia i képek és tanulmányok Irta: Nemestóthy Szabó Gyula mérnök I. A világháború részünkre szerencsétlenül végződvén, Trianonban érte el befejezését. Nagy nyomorunk és magunkrahagyatottsá- gunk váltotta ki azt, hogy az addig külföld felé nem igen mozgó nemzetünk nagy rétegeiben megindult a külföld feté való orientáció. Azonban akármerre néztünk külföldön, nagyon kevés kivétellel ellenséges falankszba ütköztünk, kivéve a török nemzetet. A törökökkel nemcsak rokonság, hanem egy világháború tüz-orkánja forrasztott bennünket össze Ez a szintén nagy megrázkódtatásokon keresztülment rokonnép volt az, aki minket, magyarokat szeretettel, megértéssel ölelt már abban a pillanatban kebelére, amikor meg volt neki a munka iránti első lehetősége. kezettségük mértéke messze meghaladja a világháború előtt volt felfegy verkezettségük mértékét. Hogy példát említsek: a bennünket körülölelő három utódállam hadiereje a miénkének a tizenháromszorosa és egyszerű mozgósítás után, ami nálunk tilos, mert nálunk eltörölték az általános védkötelezettséget, a mi haderőnk százharmincszorosára emelkedik. Mi tehát teljesen lefegy- verezetten, teljesen védtelenül állunk állig felfegyverezett szomszédainkal szemben, azok területeinek kellős közepén. A békeszerződésnek ez a mi kényszerlefegyverzésünket megállapító fejezete talánynak bizonyult és kérdéses, hogy egyáltalán fognak-e valaha leszerelni. Ennélfogva ezen a téren is likvidálásra van szükség. Vagy kezdjék meg a leszerelést úgy, amint arra kötelezettséget vállaltak, a maguk részéről is és akkor rendben van a dolog; vagy pedig mondják meg határozottan, hogy nem fognak leszerelni, nem tartják meg azt az Ígéretet, amely Ígéret ellenében a mi leszerelésünk megIgy indult meg az akció a magyar mérnöki karnak Törökországban való elhelyezésére és az oltani mérnöki munkálatoknak a lebonyolítására. Meg kell jegyeznem, hogy Törökország a szultánátus alatt teljesen elhanyagolta és nem fejlesztette Kisázsiát. Musztafa Ke- mál pasa a török köztársaság agilis, nagytehetségü elnöke rögtön látta azt, hogy Törökország fejlődésének a jövőben egyedüli bázisa Kisázsia lehet, hogy csakis Kis- ázsia fejlesztésével lehet talpraállítani Törökországot. Ennek a fejlesztésnek az érdekében történt a fővárosnak Angorába való áthelyezése. így a szultánoktól elhanyagolt Kisázsia fejlesztésének első programpontja volt az, hogy tér- képfelvételek elkészítését, utak, vasutak, hidak kiépítését tűzték ki legsürgősebb feladatul. Ezen munkálatok keresztülviteléhez nem rendelkeztek megfelelő nagyságú mérnöki karral s igy külföldi mérnökök alkalmazását határozták elt — elsősorban is ránk, magyarokra gondoltak. A már tizenöt éve Tö történt, ez esetben minthogy a mi leszerelésünk felltétel ellenében történt, ez a feltétel pedig be nem tartatott, az e feltételen alapulő kötelezettségünk megszűnik és visszanyerjük szabad kezünket. Mi ezt nem arra akarjuk felhaszálni, hogy fegyverkezzünk, szabad kezünket, szabad akaratunk, szabad rendelkezésünk, visszanyerését mi csakis arra akarnék felhasználni, hogy azt a bizonyos minimumot elérjük, vagy megközelítsük, amit az eddigi pénzügyi kereteken belül is megcselekedhetünk, ha a toborzásnak reánk erőszakolt szisztémája helyett visszaállítjuk : az általános véd- kötelezettség rendszerét. Mi csak azt a minimumot kívánjuk elérni hogy külellenség ellen támadás esetében képesek legyünk védekezni. IV. Károly király emlékünnepély Tihanyban Augusztus hó 10-én tartja a »IV. Károly Király Tihanyi Ország gos Emlékbizottság“ Tihanyban szokásos emlékünnepélyét, mely alkalommal IV. Károly királyunk emlékén kívül, Istenben boldogult rökországban dolgozó, a magyar névnek nagy becsületet szerző, Wondra Béla mérnököt, vagy ahogy a törökök hívják: Wondra beyt kérték meg arra, hogy menjen Magyarországba és alkalmazandó mérnöki kart szedjen össze. Ez meg is történt s 1922-ben körülbelül 14—16 tagból álló mérnökcsoport ki is utazott Kisázsába. Ezen csoport természetesen vadállapotokat talált s egyrészük egy idő után vagy visszajött, másrészük Braziliába ment, harmadik részben elpusztult, részben ma is Törökországban van és szorgalmasan dolgozik. Ezen nem egészen sikerült első akció után, — egy további akció indult meg, amely azonban már a külügyminisztérium, kereskedelmi minisztérium s a Magyar Mérnöki Kamara közvetítésével történt. Ezen akció utján kerültem én 1923-ban Kisázsiába. Ezen mérnöki akció nemcsak a mérnöki kar szempontjából volt fontos, hanem nemzet- gazdasági szempontok játszották a legnagyobb szerepet benne. UgyanEgyes szém Árét ÍO fillér.
