Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-12-25 / 84. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 84. szám. Sátoraljaújhely, 1930 december 25. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő. Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyilt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szftin POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Mezőgazdaságunk idei karácsonya Irta: Mayer János főldmivelésiigyi miniszter. Az a kérdés: van-e oka és joga a magyar gazdának arra, hogy bizalommal engedje át magát a karácsonyi ünnepek reménytkeltő fölemelő érzéseinek. Tettünk e valamit abban az irányban, hogy a mezőgazdaság sorsának javulását remélhessük, s hogy ez a javulás ne csak konjunkturális, úgyszólván alkalmi, de állandó természetű legyen ? Hogy az amerikai, a háború alatt mesterségesen fölgyara pitott termelés, amely például, búzában az Északamerikai Unió területén évi 25 - 60 millió métermázsával, Kanadában pedig 75 - 80 millió métermázsával lett több, Európában a piac túlterhelését és az árak csökkenését fogja okozni, már öt-hat évvel ezelőtt is érezhető volt. Ugyanebben az időben megindult fogyasztópiacainknak vámpolitikai elzárkózása is. A súlyos versenyben való megállításunkat előbb azzal igyekeztünk lehetővé tenni, hogy a termelési költségeket a holdankinti termésátlagok növelése utján csökkentsük. Mikor azonban kitűnt, hogy a mi aránylag kis terményfölöslegeink értékesítését csak a minőségi kiválóságfogja könnyebbé tenni, áttértünk a minőségi termelés munkálására. Ez a két cél irányította a földmivelésügyi kormány politikáját, valamint a gazdasági érdekképviseletek és az egyes gazdák tevékenységét is. A földmivelésügyi tárca beruházásai, már elejétől kezdve mind a két irányban igyekeztek hatni. A jobb talajmivelő, a termények helyesebb kezelését és piacra vetését lehetővé tevő gépek és eszközök, a termelésátlagokat gyarapító műtrágyák, a termés minőségét emelő nemesitett vetőmagvak terjesztése, az istálótrágyázási, és zöld trágyázási szakismeretek fejlesztése, mind e kettős cél szolgálatában állottak. És e célokat szolgálta az a sokféle intézkedés is, amelyet a szükséges uj szakismeretek széleskörű meggyökereztetése érdekében tettünk. Nem kétséges az, hogy az elmúlt évek sokfelé haladó munkája és ismeretszerzése után egészen más a magyar gazdatábornak termelési kész sége, mint volt azelőtt. A növénytermelés, állattenyésztés, a szőlő és a borgazdaság, a gyümölcstermesztés, kertgazdaság, többféle ipari növény termelése terén, gyakor- lali tapasztalatok, széleskörű kísérleti eredmények állanak rendelkezésünkre. A mező- g zdasági termelés minden ágazatában határozott és eredménnyel biztató irányok alakultak ki. Ennek folytán, bármi csodálatosan hangozzék is ez, a mezőgazdasági termények mostani árviszonyai közepette mezőgazdaságunk most sokkal felkészültebben, sokkal vér- tezettebben áll mint volt a jobb viszonyok között. Ezeknek a körülményeknek, ezeknek a végzett munkáknak és szerzett szakismereteknek tudatában mondom én azt, hogy jogunk és okunk van ezt a karácsonyt a jobb jövő j lelki üunepének a reális re- j ménység időszakának tekinte- tenünk. És szinte aggasztó érzésekkel gondolok arra, hogy miképen állana mezőgazdaságunk ma, ha e munkával tanulással, tapasztalatokkal terhes esztendők helyett, a tétlenség és terméketlen aggodalmaskodás esztendeit éltük volna át. A céltudatos, buzgalommal végzett, haladó szellemű munkálkodásnak meg kell teremnie a maga értékes gyümölcseit. A magyar gazdának azzal a tudattal kell az elmúlt évek küzdelmeire visszatekinteni és a mai napok sivárságát átszen vedni, hogy megkezdték jobb jövőjük kimunkálását és ezt a jobb jövőt egy, a modern nemzetközi piaci követelményeknek megfelelő irányban alapozták meg. A magyar mezőgazdaság ügyei ma nemcsak az érdekelt gazdákat, de a törvényhozást, a kormányt és köz- gazdasági életünk minden jelentékeny tényezőjét a legerősebben foglalkoztatják. Azt mondhatjuk, összefogott az országnak minden tényezője, hogy a mezőgazdaság helyzetét mostani mélypontjáról kiemelje. Az kell tehát, hogy | az egyes gazdák is, még az i eddiginél is behatóbban vegyék szivükre gazdaságuk dolgát és hogy minden gazda teljesítse a kötelességét azzal, hogy a legolcsóbban, a legjobbat igyekezzék termelni. A megfeszített munkálkodás, a szaktudás, a haladás szellemének még fokozottabban kell érvényesülni, minden egyes gazdaságban a legkisebbtől a legnagyobbig. Erősödjék ez a szellem a karácsonyi ünnepek fölemelő érzéseiben. December 30-iki közgyűlésében ünnepli a város Kossuth £ajos sátoraljaújhelyi ügyészi állásra való megválasztásának 100 éves fordulóját Századik évfordulója van annak, hogy Kossuth Lajost Sátoraljaújhely a városi ügyészi állásra megválasztotta. Kossuth órási magasságokba ívelő közpályájának első lépcsőfoka volt a szerény városi tisztség, de amelynek ellátásában is meglátható volt már országos közpályájának predesztináltsága. Sátoraljaújhely város képviselőtestülete f. hő 30-iki közgyűléséA „ZEMPLÉH“ EREDETI TÍHCAlfl Karácsony, 1930 Irta: Tajthy Árpád A téli köd megüli az utcákat. A sarki lámpa bágyadt fénysugarait szürkén veri vissza a nemrég leesett hó. Emeletes paloták és szegényes kunyhók ablakai mögött apró fények gyulnak. A kopogó aszfalton és a csendes kültelki utcákon emberek sietnek hazafelé. Sietnek a fény, a meleg felé ... Ma mindenki haza vágyik . . . Karácsony este van . . . * Valahol a város külső perifériáján egy gyéren világított utca félhomályában apró fény gyullad. Ha közelebb megy az ember, egy vályogból épült házikó körvonalai tűnnek elő. A ház előtt egy korhadt kerítés, mögötte egy kis udvar. Innen jön a fény. A zuzmarás üvegü ablak mögött szőkehaju csöppség rongybabával játszik. Az asztalra állított petróleumlámpa bizonytalan fénye ráesik a kendővel betakart ágyra, melyben láztól égő szemekkel egy idősebb asszony fekszik. özvegy Bodonyiné él itt három gyermekével, ő maga már hónapok óta fekszik betegen, orvosai nem vigasztalják. Féloldalt fordult, hogy maga előtt láthassa gyermekét. Ö még nem tudja, mi a gond és bánat. Gyermek és még boldog. Odakünn ugat a kutya. Jött valaki. — Nézd meg kislányom, ki jött? A kutya elhallgat és a következő pillanatban egy 20 év körüli suhanc lép be az ajtón. — Megjöttél fiam ? — köszönt rá a jövevényre Bodonyiné. Az nem felel. Mit is felelhetne? Hiszen látja, — aki kérdi — hogy hazajött. Ledobja magáról a kopottas nagykabátot és a csípős hidegben vörösre fagyott kezeit dörzsöli. — De kutya hideg van, mért nem raktok a tűzre ? Egy sóhaj rá a felelet. — No, tégy csak a tűzre, Ica! — Hagyjad már, hagyjad — szakad fel a szó a száraz mellből — hiszen tudod, hogy nincs egy darab fánk se. Bodonyinének szivébe nyilallik a kimondott szó. Réveteg szemekkel nézegeti a gerendákat ágya felett, melyek átnedvesedtek a tetőre rakódott hórétegtől. Odakünn szán szalad és a csengők szava egy dekrescsendóval elhal. Újra csend van. — Ott a vacsorád a kaszniban, ha enni akarsz, — szólal meg újból Bodonyiné. A kis Ica, aki babáját már eltette »aludni®, előzékenyen siet a bátyjának odaadni a vacsorát. — Gyuri hol van ? — Elment kántálni . . . Nem akartam elengedni, de ... száraz köhögés szakítja félbe szavait. — Percek múltán bágyadtan esik vissza 'párnái közé. Ica ijedten nézi anyját. — Semmi . . . már elmúlt... Ezt mondja és bensejében arra gondol, hogy mi lesz árváival, ha ő meghal. Pedig már nem sok van hátra. Legalább szegény megboldogult ura élne. De ő is ott maradt, ahol Mai lapszámunkhoz csatolva a »Bodrogköz“ c. melléklet
