Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-12-21 / 83. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 83. szám. Sátoraljaújhely, 1930 december 21. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő. Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyilt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. Nzftm POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben.hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen Szerződésnélküli állapot Csehszlovákiával Irta : Dr. Székely Albert A magyar kormány és a magyar érdekeltség a legmesz- szebbmenő előzékenységet ta­núsítottak tiz hosszú esztendő óta Csehszlovákiával szemben abban a hitben és reményben, hogy ez az uj államalakulat végre belátja és magába száll, hogy békés, igyekvő szom­szédait, évszázadokon át volt fegyvertársait, nem szabad a végletekig szorongatni és agyonsanyargatni. Azt hittük, hogy Benesék áldatlan és ok­talan gyűlölködése végre talán csak mégis meg fog szűnni. Sajnos, csalódtunk! Eddig még csak szerződé- senkivüli állapotban vagyunk, de lehet, hogy nemsokára vámháboruban leszünk. — Ha pedig háború van, meg kell szűnni minden belső párt­viszálynak és mint egy em­ber, oda kell állanunk a ma­gyar kormány, a magyar ál­lam mellé, mert ez újabb önvédelmi harc a kenyérért, harc az életért. Ha Csehszlo­vákia esztelenül ki akarja hívni maga ellen a sorsot, ám te­gye, de nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ezzel csak Ma­gyarországnak árt. Árt először is önmagának és közvetve egész Középeurópa gazdasági stabilitásának. De jó ez igy, hadd lássa végre Európa, hogy a békét nem — mint ahogy ők állandóan hamisan hangoztatják — mi, hanem ők veszélyeztetik. Felfuval- kodottságukban és megrög- zöttségükben már igazán nem tudják, hogy mit cseleksze­nek ? ! De most azután ki kell tartanunk a harc mellett, ame­lyet nem mi provokáltunk. Ökölbeszorított kézzel, fog- csikoritva, ha kell éhezve és fázva, szükségleteinket lefo­kozva álljuk a harcot. De ezt csak úgy tehetjük, ha minden ember, aki e megcsonkított, agyonsanyargatott hazában él, teljesíti kötelességét, bizva a kormányhatalomban, hogy az is teljesíteni fogja a hazával és polgáraival szemben önvé­delmi kötelességét. Szól ez a szózat különösen azon váro­sokra és vidékekre, melyek Csehszlovákiával határosak. Ne legyen egyetlen egy em­ber sem, aki a magyar kincs­tárt és ezáltal a magyar álla­mot meg akarná károsítani, akár vámvisszaéléssel, akár alávaló csempészettel és vám­csalással. Mindenki tudja már, hogy a csehszlovákiai határállomá­sokon különféle üzletek ala­kultak azon célból, hogy a magyar kincstárt megkárosít­sák. Ne kérjen senkisem ha­tárátlépési igazolványt hamis ürügyek alatt, hogy azután átsétáljon régi cipővel és ko- j pott ruházattal, hogy ezekben a csehszlovák üzletekben uj cipőt, uj ruhákat, vagy egyéb i árukat és iparcikkeket vásá rolva visszasétáljon a hazába a cseh kereskedő azon Ígé­retével, hogy az ott hagyott régi, elhasznált ruhát vagy cipőt, pár nap múlva átcsem­pészi. Becstelen és hazaáruló ma az, aki bármimódon, ha­csak fillérekkel is, megkáro­sítja ezt a szegény országot. Éber figyelemmel fogja kisérni nemcsak a rendőrség és vám­őrség, nemcsak a közigazga­tási hivatalok, hanem minden becsületes magyar állampolgár azokat a becsteleneket, akik nem ösmerik és nem teljesitik ma szent kötelességüket a hazával szemben. Az ügyész ségek és bíróságok pedig a január 1-én életbelépő uj tör­vény alapján kérlelhetetlen szigorúsággal kell, hogy el­járjanak majd az ilyen ma­gukról megfeledkezett embe­rekkel szemben. Nemsokára érezniük kell ádáz és gonosz szomszédaink­nak, hogy a cseh textilipar, üveg és porcellánkereskedés Magyarországon elvesztette jelentőségét. A munkások ez­reit fogják ott elbocsátani, mert a felhalmozott áruknak kivitele teljesen meg fog szűn­ni. Gőgjükben már arra sem gondoltak, hogy ma az agrár­államokkal szemben a túl­nyomóan ipari államok csak úgy prosperálhatnak, ha az árucsere konciliáns feltételek mellett megtörténhetik. Meg fognak fulladni saját zsírjuk­ban. Cipőt, ruhát, üveget meg­enni nem lehet, de bort, bú­zát, gabonát igen és ha csak egy kis eszük maradt még, meg kell, hogy győződjenek, hogy ők jobban rá vannak utalva, hogy velünk békésen megegyezve, jó szomszédsá got tartsanak, mint mi őrájuk. A mi ipari szükségleteinket be tudjuk majd szerezni Ausz­triában és Németországban is, tehát nincs más mód, mint hogy bojkottáljuk a cseh áru­kat és egyszer s mindenkorra Talán nagyon régen nem érezte egy élő generáció a gazdasági vál­ság hatását olyan intenzív módon, mint napjainkban. Szinte példátlan dolog az, — hogy bárhol utazik az ember, bárhol fordul meg ide­genek közt, ismerősök közt, — úgyszólván nincs más téma, mint a nyomorúság, a megélhetés ször­nyű nehézsége. És ebben a kérdésben Magyar- ország nem áll egyedül, s nem áll sokkal rosszabbul, mint az úgy­nevezett utódállamok. Ausztriában, Csehszlovákiában, Lengyelország­ban stb. — épugy érzik a hely­zetnek a rettenetes nehézségeit, mint mi idehaza. A gazdasági válság ma kétség­telenül világjelenség. A volt mo­narchia államai azonban fokozot­tan érzik ezt a nehézséget azért, mert a régi nagy vámterület he­lyett hat kis vámterület keletkezett apróbb politikai érdekeket szol­gálva, a lakosság hihetetlen kárára és kényelmetlenségére. Természetesen ma ezen a hely­zeten segíteni nem lehet, mert sok időnek kell elmúlni, mig az em­berek gondolkodása szenvedélytől mentesen, ideálisabb, emberibb magaslatra emelkedik, s egymás vexaturája helyett, egymás segíté­sét fogja munkálni. Ennek a szörnyű helyzetnek a hatása alatt áll ma minden terme­lési, ipari és kereskedelmi foglal­kozás, — s igy természetesen a bortermelés és borkereskedelem is. számoljunk le legalább gazda­ságilag Csehszlovákiával. — Csehszlovákia 'kereskedelme és gyáripara már is kezd felzu- dulni kormánya ellen. Váltig erősitik, hogy Massaryk óhajtja a békés megegyezést nemcsak gazdaságilag, de azon tulme- nőleg politikailag is, de ve­szett ellenségünk, Benes, nem akarja, mert félti a pozícióját s ravasz megrögzöttségével áll, vagy bukik. Tőlünk függ tehát most, hogy megbuktas­suk. És vele a kisantantot! Biztosítjuk a magyar kor­mányt, hogy e tekintetben az egész ország mellé áll és ki­tart a végsőkig. S miután a baj maga nagyon mélyen rejlő, és hosszú lefolyású, azt lehetne mondani, — hogy a helyzet javulásának a kilátásai egyelőre nagyon csekélyek. Ha a tokaji borra vonatkozó kérdést szintén csak ezen általá­nos helyzet alapján bíráljuk el, — akkor itt is nagyon sötétnek kel­lene látnunk a kibontakozás lehe­tőségét. Én azonban a tokaji borok te­kintetében kivételt látok fennfo­rogni, — és egy kis biztatást, egy kis reményt akarok soraimmal Tokajhegyalja közönségének nyúj­tani. Én azt a tapasztalatot szereztem, hogy a tokaji bor sorsát ki lehet kapcsolni abból a gazdasági deka­denciából, mely a többi borokat zuhanásszerűen viszi a gazdasági mélypont felé. A tokaji bort a külföldön, le­galább is nevéről, ma is mindenütt ismerik. Ez a név ma is úgy sze­repel a külföld tudatában, mint a legkiválóbb bornak a megjelölése. Görög és spanyol borokkal el­árasztották egész Európát. Ezek­nek a boroknak sem édességével sem az árával nem tudnánk kon­kurálni. Azonban van valami, ami ellenállhatatlanul győztessé teszi ezekkel szemben a tokaji bort: a zamat. — A forró déli napsugár töméntelen cukrot tud felhalmozni az ottani szőlőfürtökben, — azon­ban soha, sehol ki nem fejlődik az a zamat és illat, — amely a Borértékesitési problémák Irta: dr. Búza Béla. Egyes szám ára ÍO fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom