Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-11-26 / 78. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1930 november 26. Az adományok gyűjtésére beosztott hölgyek, a pénzbeli adományokat havonként, a hónap első napjaiban gyűjtik össze. A gyűjtők a város polgármestere és az államrendőrség vezetője által lát- tamozott gyüjtőkönyvecskékkel láttatnak el, amelyek egyúttal a gyűjtők igazolásául és az adományok nyugtázásául is szolgálnak. Akik pénzbeli vagy természetbeni adományukat személyesen kívánják beszolgáltatni, azt a városi szegényügyi irodában (Városháza, földszint 1. sz. ajtó) eszközölhetik. Mindazok, akik adományukat havonként a fenti módon rójják le, jogosultak egy olyan táblának ajtójukon való kifüggesztésére, amelyen fel van tüntetve, hogy az üzlet vagy lakás tulajdonosa a koldulást önkéntes ada kozás folytán megváltotta. Ezen tábla a városi szegényügyi irodában szerezhető be. II. Környezettanulmányra jelentkeztek a következő hölgyek1 Bónis Berta, Bozsó Margit, Boross Ica, Csanics Istvánná, Dunajszky Józsefné, özv. Dérer Miklósné, Densz Gézáné, Dómján Aranka, Égy Ádámné, Friedmann Jónásné, Fejes Ernőné, Frimmer Andrásné, Grosz Menyhértné, özv. Gyarmathy Béláné, Hoffer Annus, Héjj Béláné, Kornitzer Lipótné, dr. Kelemen Miksáné, Kisfaludi Róbertné, Kiss Ilona, Lővinger Miklósné, Lakatos Dánielné, Lakos Ferencné, dr. Molnár Ödönné, Mester Dezsőné, Nádassy Györgyné, Reviczky Irma, Schwartz Marcelné, Sebestyén Mária, Stefániától 5 védőnő, Szécsényi Lajosné, dr. Szent-Györgyi Zoltánné, Vértesi Zsigmondné, Verdes Gizella, dr. Zinner Ferencné. III. A szorosabb értelemben vett szegénygondozásra jelentkeztek : Bozsó Margit (Ferences III. r. volt ápolónő, az egri szegénygondozásnál hét hónapig működött), Mester Dezsőné, Fejes Ernőné, Bévárdy Kató, Passiut Aranka, dr. Schmotzer Nándorné, dr. Osváth Dezsőné, özv. Lakos Ferencné, Hoffer Anna, Bónis Berta, Déhrer Miklósné, Densz Gézáné, Széchenyi Lajosné, Nádasy Györgyné, Kisfaludy Róbertné, Sebestyén Mária, Vasutics Illésné, Lakatos Sándorné, Frimmer Andrásné, dr. Zinner Ferencné, Égi Ádámné, Szakszón Józsefné, Kerekes Emma. A hölgyek készsége, lelkes megértése nélkül a sátoraljaújhelyi szegényügy intézményes rendezése megoldhatatlan nehézségekbe ütközött volna. Az övék azért minden érdem és elismerés. És amidőn a legmélyebb tisztelettel kö szöntjük őket a nyilvánosság előtt nemes gesztusukért, büszkén vonatkoztathatjuk rájuk a történelmi mondást, hogy kivívták az egri nevet. Közöljük végül, hogy a városházán Városi Szegénygondozó Hivatal elnevezéssel szegényügyi iroda állíttatott fel, ahol a szegényüggyel kapcsolatos mindennemű bejelentések, kérelmek, kérdések, kívánságok, panaszok, stb. elintézést nyernek s meghallgatást talál úgy a szegény, mint az adakozó. Ehhez képest falragaszokon felhívta a város polgármestere mindazokat a városbeli szegénysorsu keresetképtelen egyéneket, akik mindezideig koldulásból vagy más módon kezükbe jutott könyörado- mányokból tartották fenn magukat, hogy 48 órán beül személyesen jelentkezzenek összeírás végett a városi szegénygondozó hivatalban (földszint 1. ajtó). Báró Waldbott frigyest választotta elnökévé a Zemp- lénvármegyei gazdasági Egyesület Csaknem egy éve, hogy báró Maillot Nándor korai elhalálozásával megüresedett a Zemplénvár- megyei Gazdasági Egyesület elnöki tisztsége. Az Igazgató-választmány legutóbbi ülésében egyhangú határozatot hozott az elnöki tisztség betöltéséről s ezen határozatot f. hó 24-én perfektuálta az Egyesület közgyűlése. A vármegyeháza nagytermében tartott közgyűlésen az Egyesület tiszteletbeli elnöke, Szélt József főispán elnökölt s nagy számban vett azon részt a vármegye gazdaközönsége. Az Igazgató-választmány javaslatának ismertetése után a gazdasági válság jelenségeivel, okaival foglalkozó, mélyen szántó beszédet mondott elnöklő főispán, majd különösebben is rámutatott arra» hogy mennyire fontos a mai gazdasági viszonyokban az erők ösz- szefogása s a Gazdasági Egyesület életében a gyakorlati, reális, a nehézségek okait ismerő s az ezeken erős akarattal segíteni törekvő vezetés, — elfogadásra ajánlotta a közgyűlésnek az Igazgató-választmány azon javaslatát, mely az Egyesület alelnökét, dr. báró Waldbott Frigyest ajánlja az Egyesület elnökének, mint olyan férfiút, akiben a legteljesebb mértékben megvannak azok a tulajdonságok, me lyek az Egyesület működésében, vezetésében és irányításában nélkülözhetetlenek. A közgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta és dr. báró Waldbott Frigyest a Zemplénvár megyei Gazdasági Egyesület elnökévé megválasztotta. A küldöttségileg meghívott új elnököt, a terembe lépésekor, a szeretet, bizalom és ragaszkodás demonstrációjával fogadta a közgyűlés s a legőszintébb együttérzéssel kisérte azokat a rendkívül meleg szavakat, melyekkel a főispán — az elnököt uj tisztségében üdvözölve — neki a közgyűlés elnöki székét átadta. Dr. báró Waldbott Frigyes, elfoglalva az elnöki széket, közvetlen szavakban mondott hálás köszönetét megválasztásáért. Meghatott szavakkal emlékezett meg az elnöki székben elődjének, néhai báró Maillot Nándornak, a vármegye gazdasági életét, az Egyesület érdekeit szolgáló sokoldalú tevékenységéről. Kifejtette, hogy a mai szorító gazdasági helyzetben, széleskörű, átfogó programot nem adhat. Minden erejével, energiájával azon lesz, hogy a vármegye gazdaközönsége, az Egyesület részére olyan kapcsolatokat teremtsen, melyek a gazdasági lehetőségeknek, beszerzéseknek erőforrásai. Programja az összetartás, a megértés, az erők koncentrálása a vármegye gazdatársadalmának életében. Meleg szavakkal emlékezik meg a főispán-kormánybiztosnak a borvidékünk érdekében kifejtett segítő akciójáról. Szívélyesen üdvözli az OMGE kiküldöttjét s biztosítja, hogy e nagy, előkelő országos szervezettel az eddig is meglévő kapcsolatokat a jövőben is ápolni fogja. Indítványára a közgyűlés báró Maillot Nándor és az Egyesület nyugdíjazott ügyvezető titkárának Illésházy Endre gazdasági tanácsosnak érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti. Az OMGE részéről ennek kiküldött főtitkára, Rothmayer Imre? mig a vármegyei kisgazda közönség nevében Walter József sárospataki gazda üdvözölték az elnököt megválasztása alkalmából. A számadások és a költségvetések letárgyalásával ért véget a közgyűlés, mely egy olyan tetterős, fiatalságában is nagy tapasztalatu, energikus, komolyakarásu vezért állított a vármegyei gazdaközönség élére, akiben visszafojthatat- lanul megvan fajunk lelkének fellendülése és magyar hazánk minden nemes értéket konzerváló ereje. Szüreti reflexióit Irta : dr Haas Bertalan. I. Tokajhegyalján a szüret múlt hó 10 én vette kezdetét és a több napi esőzés miatt csak nemrégiben nyert befejezést. Úgy mennyiségileg, mint minőség tekintetében jó eredményről számolhatunk be, mert okszerűen kezelt szőlőkben 15—25 hektóliteres átlagtermés volt, ezenfelül oly szép és tökéletes asszut szedtek, amivel pótolható lesz az asszu- borokban beállott nagy hiány. Az október vége felé beállott és 8 napon át tartott sürü eső nem kedvezett a még szedetlen termésnek és az eső után szűrt must és szedett asszuszőlő sokkal gyöngébb az eső előtt szedettnél, az utóbbinak sokkal nagyobb a cukor- tartalma, de azért az eső után szűrt bor is viszonylag jó minőségű lesz. Az idei szürethez fűzött remények többé-kevésbé beváltak, csak egyben maradt a helyzet változatlan, hogy borforgalom nincs, nem keresik borainkat, noha a régebbi évjáratokból is nagy készlet van. S mivel kevés kivétellel a szőlő- birtokosoknak égetően szükségük van pénzre, kénytelenek borukat igen olcsó áron, úgyszólván eldobni és a legjobb borok ára oly mélypontra szállott, amire még 1—2 év előtt gondolni sem lehetett. A mindenképen megszorult szőlőbirtokos, ezen árak mellett, legjobb esetben pénzt cserél és mellé viseli a nagy kockázatot. Az ember merengve néz a jövő elébe és hasztalan keresi ezen, mondhatni katasztrófából, a kivezető utat. Csonkaországunkban még a közepes termés is sok, a belfogyasztás ezt el nem használhatja. Ezenfelül a tokajhegyaljai boroknak még Nagymagyarország idejében is csak aránylag kis része fogyott el itthon. A monarchia fenállása idejében, évszázadok óta a mai Szlovákia, Galicia, Poroszés Oroszország vitte el jó áron borainkat, mert versenyünk nem volt, mivel többi borvidékeink borainak csak kis része alkalmas a kivitelre. A mi borunk a nagyobb szesz- tartalomnál fogva, belföldön sem kedvelt ital, kivéve a gyógybort képező asszubort. Emellett még drága is, szemben a könnyű és sokkal olcsóbb más hegyvidéki, de főleg a homoki boroknál. Ezek ugyanis aránytalanul nagyobb termést adnak, a munkáltatásuk pedig felényibe sem kerül, mint a miénk. Ezenfelül az összes többi borvidékeken hordó nélkül árusítják a bort, vagyis a hordót a vevő adja, úgy, hogy a szőlőbirtokos hordóit egy emberöltőn át használhatja. Súlyosan nehezedik még a tokajhegyaljai szőlőbirtokosságra a szőlőműveléshez szükségelt anyagok, u. m. gálic, raffia, vasszerszámok, műtrágya stb. drágasága, amit a kartellek idéznek elő. A karó is évről-évre drágább, mert elvesztek erdőterületeink. A munkásnapszám — a búza olcsósága mellett még mindig felette drága liszt miatt — aránylag szinte drága, ennél a malomtrösztök a drágitók. Mindezen tényezők összejátszása folytán a szőlőgazdáikodás, épugy mint a többi földgazdálkodás, veszteséges üzem és végeredményben, ha gyors segítség vagy konjunkturális változás nem jön, szőlőink elpusztulására fog vezetni. Még jó, hogy a Pinceszövetkezet létesült nálunk, mivel a tagok szőlő-, illetve bortermésük köteles beszolgáltatásával legalább annyi pénzhez jutnak mérsékelt kamat mellett, amiből a szüreti kiadásokat — hordó nélkül — tudják fedezni»; Ebbe a Pinceszövetkezetbe helyezzük reményünket, hogy sikerülni fog, kiválóan sikerült boraival, a régi piacokat visszaszerezni. Mert ha csak 10.000 hektóliter bort lesz képes évenként külföldön elhelyezni, ismét felhívja régi vevő-
