Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-07-20 / 50. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 50 szám. Sátoraljaújhely, 1930 julius 20. Megjelenik hetenként kéteser »«érdén én exombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) I Zemplén ElSfixetóei ár: Negyedévre. . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenbént. Nyilttér soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. azftm POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám „Széli főispán ténykedései a míkóházai és kovács- vágási vadászterületek bérletéből kifolyólag sem hivatali szempontbál, sem pedig az egyéni magatartás szempontjából kifogós alá nem estek“ A belügyminisztériumban az ügyek minden további intézkedés mellőzésével lezárattak. Sztranyavszky államtitkár nyilatkozata a belügyminiszteri vizsgálat eredményéről. Szent-Imrey Pál abauji alispán interpellációs válasza a kovácsvágási vadászbérlet ügyében. Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen yikik zavar után áhítoznak A világproblémát jelentő gazdasági krízis enyhítése vagy éppen kiküszöbölése, sorompóba szólította az összes államok kormányait s győző és legyőzött államok egyaránt arról tárgyaltak és tárgyalnak, miképen lehet a gazdasági dezolució utját-állani s miképen lehet a felforgatott gazdasági rend káros következményeit megszüntetni? Amerika éppen úgy nyögött és nyög ma is a munkanélküliség nyomasztó súlya alatt mint Európa s az amerikai törvényhozás épp úgy foglalkozik ma is a munkanélküliséggel s annak káros következményeivel s orvos-szereivel, mint Európa államainak összes törvényhozása. A termelés és fogyasztás rendjének összezavarása, a termelési tényezők elsorvadása, maga után vonta a fogyasztás mérvének csökkenését s ebből a diszharmóniából egyaránt kivette részét a munkás, a munkaadó, a termelő és a fogyasztó. A kereset csökkenése átszállította az élet színvonalát s azok, akik még az imént egyensúlyban tudták tartani exis- tenciájukat, azok a legszükségesebb napi életszükségletüket is aláméretezni voltak kénytelenek. Ez a nyomasztó állapot az elsőrendű életszükségleti cikkek megfontolt beszerzéséig és fogyasztásáig szállt alá, miután a fogyasztás csökkent, igy a termelésnek is csökkennie kellett. Ez a gazdasági világkrizis szülte a gabonatermelésnek és fogyasztásnak olyan meg- rendszabályozását, amelyen keresztül az egyes országok, a termelők érdekeit védő rendszabályokkal biztosíthatták. Magyarország a gabona árának nívón való tartását s a termelőnek prémiummal való támogatását mondotta ki s a magyar kormány, törvényhozási utón gondoskodott arról, hogy az árcsökkenés tovább ne terjedjen és viszont, hogy a termelő, az előállítási költség arányában kártalanit- tassék. Ez hívta életre a köz nyelven „boletta-törvény“-nek nevezett törvényintézkedést. Nem volna méltó önmagához a magyar közélet egy része, ha ezen, egész valójában gazdasági természeti intézkedésből nem igyekeznék politikumot kicsiholni. A magyar közélet egy csekély töredéke mindenből minden körülmények között zavart óhajt csinálni, zavarra áhítozik. Annak az elenyésző töredéknek mindegy, hogy ma a külpolitikában halászhat-e zavarosban, vagy holnap a gazdasági élet vizeit zavarhatja. Most, hogy dátum szerint is életbelépett a bolettarendszer, egyszerre aktuálissá vált a zavart- keltés s akár van alapja, akár nincs, „orbi et urbi“ hirdeti, hogy a boletta-rendszer nem kell a gazdának, de nem kell a fogyasztónak sem. Álgazdák és müfogyasztók adják le véleményüket a törvény rendelkezéseivel szemben s ha már mást nem tehetnek a közhangulat megrontására, hát jóslatokba bocsájtkoznak s ott is ördögöt festenek a falra, ahol se ördög, se fal nem találtatik. A józan magyar közvélemény évek óta, évek sorozatán keresztül láthatta és saját kárán tapasztalhatta, hogy ezeknek a bajkeverőknek, ezeknek a zavar után áhitozók- nak nem a rend, nem a konszolidáció, nem a gazdasági életlehetőség kell, hanem csak a saját félszeg felfogásuk érvényesítése. Ezek az egyedek már-már a Koriolinusok áldatlan szerepére is vállalkoznak, csak a zavar füstös lángjánál kicsiny pecsenyéjüket megsüthessék. Bár nem vagyunk olyan erősek, hogy magunknak ilyen és ehhez hasonló kedvteléseket engedhessünk meg, mégis tanulságul, szánakozva nézhetjük, hogy a politikai gyűlölködés minő útvesztőkbe sodorhatja az embereket, ha nem az igazságot keresik, hanem mindenáron csak zavar után kutatnak és áhítoznak. Hónapok óta vannak szőnyegen a kovácsvágási és mikóházi va- i dászterületek ügyei. Hónapok óta izgatják két vármegye közönségét | azok a közlemények, melyeket ezekkel az ügyekkel kapcsolatban egy és más lapok jónak és alkalmasnak találtak a közvélemény elé — ma már kimondhatjuk, tudatosan tendenciózus beállításban, de legalább is helytelen információk megvilágításában — feltálalni. Feltálalni az előtt a vármegye közönsége előtt is, amelynek minden oka megvan arra, hogy csak hálás elismerést érezzen és nyilvánítson azzal a férfiúval szemben, akit az említett lapközlemények olykor burkolt, néha legkevésbé sem titkolt inszinuációval ez ügyek központjába állítottak. Bizonyára nem ok nélkül, hanem azért, hogy kilöjjék a közéletből azt, aki ennek kétségbevonhatatlan értéke, aki munkaerejének és idejének jó részét a legnagyobb önzetlenséggel arra fordította, hogy a Tokaj- hegyalját sújtó balsors csapásait elhárítsa egy kétségbeejtő helyzet leküzdhetetlen nehézségeivel megbirkózni nem tudó gazdasági érdekeltségtől Mi ezideig — a tényállások teljes ismeretében sem — nem szóltunk hozzá a dologhoz. A jó ízlés nem újságcikkekben éli ki magát olyankor, mikor a legilletékesebb hely volt hivatott a kérdéses ügyekben dönteni. Ez a döntés az alulról állandóan élesztgetett zenebona dacára sem volt kétséges, nagy szomorúságára és keserűségére azoknak, akik annyi energiát pazaroltak el s akik oly bosszantóan csalódtak várakozásukban. Sorrendet tartva, Abaujmegye legutóbbi közgyűlésén Szent-Imrey Pál alispánnak Vitéz Árpád interpellációjára adott írásbeli válasza tisztázta már a kovácsvágási vadászterület bérlete ügyében any- í nyit szellőztetett vádakat: — Tudomásom van — mondotta az alispán az interpellációra adott válaszában — a napilapokban megjelent újságcikkekről, amelyek támadó jelleggel jelentek meg a vármegye főtisztviselói karának egy része és a főispán személye ellen. Le kívánom szögezni, hogy az ügy nyilvános tárgyalása előtt bizottságunk egyik illusztris tagja egy politikai párt előtt az egész vármegye tisztikarát sértő olyan kijelentéseket használt, hogy Abauj- vármegye tisztikara nem tanúsít kellő megértést a kisgazdatársadalom iránt. Ennek a kijelentésnek privátim beígért rektifikálásáról mind a mai napig tudomásom nincs. — Kovácsvágás község közbirtokossága az 1869 holdnyi területén gyakorolható vadászati jogot 1928 november 4-én tartott közgyűlésén 10 egymásután kővetkező évre évi 160 pengő haszonbérösz- szeg ellenében Széli József főispánnak adta haszonbérbe. A bérleti szerződés részletes feltételeit az 1928. évi szeptember 9-én tartott közbirtokossági közgyűlésen hozott határozat tartalmazza. — A bérleti szerződést Koncsol János, a közbirtokosság elnöke irta alá. A szerződés 1929 április 28-án a gazdasági albizottság elé jött, ahonnan julius 13-án kormányhatósági jóváhagyás végett felküldetett a földművelésügyi minisztériumhoz. A földművelésügyi miniszter a szerződést egyes módosításokkal julius hó folyamán jóváhagyta. A gazdasági albizottság a kormányhatósági intézkedésről a bérbeadókat és a bérbevevőt augusztus 6-án értesítette. — Erre a kovácsvágási közbirtokosság október 18-án tartott rendkívüli közgyűlésén azt a küEgyes szám ára ÍO fillér
