Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-11-12 / 74. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 74. szám. Sátoraljaújhely, 1930 november 12. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Zemplén Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő. Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyílt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szánt POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám kifejtését a nép köréből megnyilvánuló bizalom táplálja. Ez a legnemesebb s legértékesebb politikai valuta, amit tékozló kézzel nem engedünk szétcibálni, mert hisszük, hogy ez a bizalom tudja igazán nagy cselekedetekre képessé tenni sorsunk irányilóit. Szol- nokvármegyét külön dicséret s elismerés illeti, már csak azért is, mert észrevette, hogy a szívben rejlő érzéseket nem elég ma elrejtve dolmány alatt hordozni, hanem azokat ki is kell mondani. Vasárnap délelőtt 'dZ órára inségakció és szegényügyi értekezletet hívott össze a főispán a vármegyeháza nagytermébe Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Egyhangú bizalnm Szolnokvármegye példaadó módon nyilvánította bizalmát a minapában gróf Bethlen István iránt, aki hosszú esztendők legnehezebb munkáját vállalva igyekszik az országot életképességében megtartani. A bizalom értéke fokozódik, ha azt olyan időkben nyilvánítják, amikor a körülmények összejátszása folytán jó talajuk van azoknak, akik ki akarják irtani a lelkekből a hitet, fáradtságot nem ismernek a vádaskodásuk terén s politikai tőkét kovácsolnak, ha ideig- óráig is a nehéz viszonyokból. Minden elismerést megérdemel Szolnokvármegye azért a magatartásért, amellyel dokumentálta, hogy higgadt, józan mérlegeléséből semmiféle agitáció ki nem lendítheti. Gróf Bethlen István személye ma már az ország határain túl is fogalommá vált. Teljes joggal állíthatjuk, hogy jobb megítélésünk egyik legfőbb faktora lett. A külföldön lefolytatott tárgyalások ered ményei azt igazolják, hogy az ő személye már nemcsak belpolitikáiig, de a külföld előtt is nélkülözhetetlen. Mostanában, amikor gyakorta lehet tapasztalni olyan áramlatokat, amelyek éppen a vezetőkbe vetett bizalmat és hitet igyekeznek megrendíteni, biztató tudat számunkra, hogy népünk tanult a múltból s nem hagyja cserben vezetőit. Mi nagyon jól emlékezünk még arra, hogy amikor vészterhes időkben Bethlen István a neki felajánlott miniszterelnöki széket elfoglalta, ezzel a kívánsággal vette át a kormány rudját: „válasszatok magatoknak vezért, én nem mondom azt, hogy ki legyen, de ha őt vezéretekül elismeritek, el ne hagyjátok.“ Gróf Bethlen István messze jövőbe látó szeme már akkor tudta, hogy mit jelent egy bizalmat élvező személy az országnak. Korántsem személyi gondolatok töltötték el akkor, amikor a vezér számára bizalmat kért. Hosszú, nehéz esztendőket pergetett le az idő homokórája nemzetünknek példátlan áldozatkészséget, kitartást, munkabírást s higgadtságot kellett felmutatnia. Ezek az idők nem voltak alkalmasak arra, hogy bárki is, aki az élen jár, osztályok, néprétegek, vagy foglalkozási ágak kegyeit keresse. Ha valamikor félre kellett tennie a vezető pozícióban ülő közéleti férfiúnak a népszerűséget, akkor ezekben az években könyörtelenül távol kellett tartania magától mindazt, ami még csak határos is a népszerűség keresésével. A magyar nemzet egy csapásra megérezte gróf Bethlen István magasztos elhivatottságát. Cselekedetei oly magasra emelték őt a köz felfogásában, hogy ma Bethlen István személye a jövő Ígéretét jelenti számunkra. A régi latin közmondás szerint barátaink száma megsokasodik, ha jól megy sorsunk, de ha felhők borítják be fejünk felett az eget, magunkra maradunk. Európa égboltja alatt ma sötét gazdasági depresszió fekszik. A kormánynak titáni erőfeszitéseket kell tennie, hogy a felhők mögül kicsillanhason egyszer-egyszer az éltető nap sugara. Ilyen időkben megszaporodik a kis- hitüek tábora, felüti a fejét a bizalmatlanság s nem egyszer megkövezték azt, aki nemrégiben még nyugalmat, békességet s kenyeret biztosi tott. Most is mutatkoznak már imitt amott a hitehagyot- tak, akik minden baj kiforrásának a kormányzatot tartják s könnyelmű Ítélethozatallal elmarasztalják. Vannak, akik távozását kívánják a tervszerűen előrehaladó épitő politikának, de abban a pillanatban elcsuklik hangjuk, zavarossá válik szavuk s értelmetlen dadogásba fullad mondanivalójuk, amint felteszi valaki a kérdést: mi jön azután? A mai időkről joggal lehet állítani, hogy nem a pártpolitikai tusák kora. A kormányzat vastraverzei megingathatatlanul bírják a legádázabb támadásokat is s ezt az erőA f. évi október hó 25-iki értekezlettel kapcsolatban megírtuk, | hogy az ezen értekezleten a vármegyei inségakciő megszervezésével és a sátoraljaújhelyi szegényügy intézményes rendezésével kapcsolatosan letárgyalt és elfogadott javaslatokat később egy szélesebb körű értekezlet fogja újból tárgyalni és véglegesen megállapítani azokat a kereteket és módozatokat, melyek a vármegyei inségakció megszervezését és a sátoraljaújhelyi szegényügy intézményes rendezését biztosítani alkalmasak. Széli József főispán e szélesebb- körű értekezletet f. hó 16 án, vasárnap d. e. 'Izl2 órára hívta össze a vármegyeháza nagytermébe. Főispánunk az értekezletre — számolva a terem befogadóképességével — 150 meghívót bocsátott ki s meghívta Sátoraljaújhelyből és a vármegyéből a hatóságok, állami és közigazgatási hivatalok, a jótékonysági intézmények vezetőit, lelkészeket s általában társadalmunk mindazon irányitó tényezőit, akik az akciók szervezésénél és lebonyolításánál szerepet vállalhatnak. Ismételjük, hogy főispánunkat a meghívók kibocsátásánál korlátozta a terem befogadóképessége s igy ezúton is elnézést kér azoktól, a kik meghivót nem kaphattak. A legszívesebben lát azonban minden érdeklődőt, akik a jó és nemes ügy iránt nem közömbösek s akiknek megjelenését körülményeik és a férőhely lehetővé teszi. Az értekezleten részt vesz páter Osvay Osvald szent ferencrendi tar tományfőnök is, akinek különösen a szegényügy rendezése terén kifejtett tevékenysége és bevált tapasztalatai hasznosan fognak közrehatni a vármegyénkben is tervbevett eredmények elérésénél. Itt jegyezzük meg, hogy páter \ Osvay Osvald tartományfőnök az értekezlet napján d. e. 10 órakor prédikációt mond a rk. plébániatemplomban. Mint tudvalevő, a kormányzó Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi minisztert bízta meg az országos inségakció megszervezésével. Nem lehet érdektelen tehát, ha az értekezlet előtt itt már most közöljük a népjóléti miniszter múlt heti, á* sajtó előtt tett nyilatkozatából az akciók szervezésével kapcsolatos elgondolásokat: — Az a cél, — mondotta a miniszter, — hogy lehetőleg mindenkit megmentsünk a nagy szükségtől, hogy ne legyen kimondottan éhező ember Magyarországon. Elsősorban a főváros vezetőségével kellett megegyeznünk. Az a módszer, amelyet a főváros vezetősége eddig követett, akceptálható. A legnagyobb gondot a szegény emberek ételnemüekkel való ellátására fordítjuk és a gyermek- nyomorral foglalkozunk. A fővárosban a télen aligha fogunk éhező emberrel találkozni. Gondoskodni fogunk megfelelő mennyiségű burgonyáról, tűzifáról, szénről, a melegedő szobák számát kétszeresre emeljük és ezekben ingyen kenyeret fogunk osztogatni. Ruházati akció is lesz, a fővárosban is, a vidéken is. Nemcsak karácsonyi segélyek szétosztásáról van szó, hanem lovábbmenő segítésről. — Az anyagi eszközöket elsősorban az inségjárulék adja, amelynek összegét a pénzügyminiszter hárommillió pengőre teszi. A megyék, városok és községek maguk is kivethetnek inségadót. Sok anyagi előnyt remélünk a társadalmi akciótól is. Ahol nagy szükséget látunk, mindenütt kéznél akarunk lenni. Egyes szám ára lO fillér.
