Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-01-12 / 3. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 3. szám. Sátoraljaújhely, 1930 január 12. {•gJilanUc hetenként kétezer iierd&n és exombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyehán XI. ndv) I Zemplén " 1 I Előflxetésl ár: Negyedévre. . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. «xám. POLITIKAI HÍRLAP » Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal ___ 109. sxám. A győztes hatalmak részéről az egész vonalon változatlanul az a törekvés nyilvánul meg, hogy a legyőzött népekre minél nagyobb terheket rakjanak és önmagukról minden terhet elhárítsanak. Ezt nevezik ők a háború végleges likvidálásának. Ezzel a szellemmel szembeszállni és helytállani az igazság és a nemzet fenyegetett érdekeinek védelmében: emésztő, nehéz feladat. Gróf Bethlen István — erről is szólnak a hágai jelentések — egyéniségének súlyával és el ivívmiujtVCl ________ delmet viv odakint az ország javaiért. Rendületlenül helyt áll ádáz ellenségeink kereszttüzében és védi az ország igazát. Nekünk megnyugvásunk lehet, hogy ily döntő jelentőségű események zajlása és érdeklődése közben ily megfontolt erős férfiú képviseli Magyarországot. Neki pedig megnyugvására szolgálhat az, hogy nehéz küzdelmét a nemzet bizalma kiséri és az ország mint egy ember osztatlanul a háta mögött áll. Op. Orbán Kálmánt egyhongulag választotta meg a képviselőtestület Sátoraljaújhely polgármesterének Tisztújító közgyűlés a városnál. Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Si vis pacem... A régi latin közmondás úgy szól: Si vis pacem, para bellum — ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ezzel szemben nemrég Briand, Francia- ország külügyminisztere egyik parlamenti beszédében azt hangoztatta, hogy egyszer már szakítani kell az ósdi latin tétellel, amelynek ezentúl már olykép kell hangzania: Si vis pacem, para pacem — ha békét akarsz, készülj a békére. Ez igen elmés fordulat volt s minthogy a franciák rendkívül fogékonyak az elmésség iránt, zajosan megtapsolták a külügyminiszter szavait. Ámde más az elmés szólam és más a reális gyakorlat. Ez a világháború óta, — sajnos — rendszerint meghazudtolja a legzengzetesebb mondások tartalmát. És szembeállítva a Hamisságot az Igazsággal, eddig rendszerint a Hamisságnak juttatta a győzedelmi pálmát Most nyitva áll Hágában a világtörténelmi aréna, ahol a világ szeme előtt nyíltan tusakodik az engesztelékeny- ség szelleme, a kárhozatos önzésnek fékezhetetlen kapzsiságával : a béke a háborúval. Most adva van az alkalom, hogy a hatalmak, az erőseb bek, a győzetesek megértéssel, belátással, a legyőzött, kifosztott és megalázott népek súlyos helyzetének lelkiisme retes és bölcs mérlegelésével hozzáfogjanak a békepalota müvének megalapozásához és felépítéséhez. Most itt az ideje, hogy nemcsak szép és elmés szólamokkal, hanem döntő elhatározással és megváltó cselekvéssel szolgálják a béke nemzetközi érdekét. A Hágából eddig érkezett jelentésekből azonban, sajnos, azt kell látnunk, hogy a Hamisságnak még mindig több szószólója és nagyobb orc- hestruma van, mint a nemes erkölcsök tiszta mezében küzdő Igazságnak. Csoda lesz, ha mégis győzelmet arat az egyenlőtlen harcban. Mert, lássuk, mi történt eddig Hágában? Briand mellett most ott áll Tardieu, a francia kormány feje, aki a Kamarában ülő nacionalista csoporttal kacérkodván, jóval élesebb álláspontot foglal el Németországgal szemben, mint konciliáns külügyminisztere. Ez megnyilvánult egyrészt a szankciók, másrészt a revízió lehetőségének kérdésében és megnyilvánult a francia miniszter- elnök egy nyilatkozatában, amelynek éle méltán sérthette a német delegáció önérzetét. Ezt a nyilatkozatot utóbb re- parálni is kellett. Ami pedig a keleti repará- ciókat illeti, e kérdés körül nagy tülekedés folyik a kulisszák mögött és a felszínen egyaránt. A kisantant prepo- tens képviselői szakadatlanul ágálnak, össze vissza nyilatkoznak, intrikálnak és fenyegetőznek s a nemzetközi sajtónak egy része — érthető okokból — készséggel visszhangozza gonoszságaikat. Ti- tulescu egy hisztérikus kijelentésében odáig ment, hogy megfenyegette Magyarországot olyan szankciókkal, aminőket Franciaország a Ruhr-vidék megszállásával alkalmazott Németországgal szemben. A kisantant változatlanul azt követeli, hogy Magyarország vállaljon újabb reparációkat egyrészt, másrészt pedig mondjon le a 250-ik szakaszról, amely az idegen impériumok- hoz csatolt magyarságnak érdekeit védi. Ha a kisantant elérné erőszakolt célját, akkor ez annyit jelentene, hogy Hágában revideálnák a trianoni szerződést : in peius Magyarország rovására. De hasonló helyzet áll fenn Bulgáriára nézve is, amelytől szintén azt követelik, hogy mondjon le a neuillyi szerződés 141-ik szakaszáról, amely — a háború előtti állam- adósságokra vonatkozólag — bizonyos fizetésekre kötelezi azokat a hatalmakat, amelyek a háború után bolgár területek birtokához jutottak. Saujhely. január 8. A pályázók részéről nagyon sok izgalommal várt városi tisztujitás ma az általános várakozásnak megfelelő eredményt hozott. Keserű csalódást a versenyfutásból lemaradottaknak, akik bizony — jellemzésein a mai időknek — nagyon sokan voltak, örömet a szerencsésebbeknek. Tagadhatatlanul nehéz vesszőfutás volt ez már hetek óta a voksok után, állandó kérés, kapacitálás a támogatásért s a képviselőtestületi tagoknak hetek óta állniok kellett ezt a pergőtüzet, mig a Kiss Ernő esperes által kezelt urna véget nem vetett minden reménynek. A városi tisztikar összetétele a tisztujitás alkalmával nem ment keresztül lényeges változáson. Két uj tisztviselő került be: dr Hodossi Kiss Ernő aljegyzőnek és Küsztel Ernő iktatónak. Dómján Zoltán már nem uj ember a városnál, Rakmányi Jenő örökét, a gazdasági tanácsnoki állást nyerte el az aljegyzőség helyébe. Bernáth Aladár alispán zsúfolt teremben nyitotta meg a közgyűlést s azt ajánlván a képviselő- testületi tagok figyelmébe, hogy a választásoknál a város érdekeit tartsák szem előtt. Dr. Orbán Kálmán polgármesternek adta át a szót, aki a lelépett tisztikar nevében is bensőséges hálával köszönte meg az alispánnak és a képviselőtestületnek mindig jólessen tapasztalt támogatását. Sátoraljaújhely városának — mondotta a polgármester — nincs arany vagy ezüst pecsétje, melyet ilyenkor visszaadhatnék, de van valami, ami nekünk aranynál, ezüstnél, mindennél értékesebb, ami a mi számunkra felbecsülhetetlen, amire büszkék voltunk, amit féltve őriztünk és ami nekünk szolgálatunk közben erőt, önbecsülést és fáradságot nem ismerő munkakedvet adott. Ez a kincs az a bizalom, amire bennünket érdemeseknek tartani, amely lyel bennünket megajándékozni méltóztattak s amit én most megbízatásunkkal együtt a méltóságos alispán urnák s a mélyen tisztelt képviselőtestületnek kezébe szim- bolumképen leteszek. A polgármester nagy tetszéssel honorált beszéde után elhagyta a közgyűlési termet s elnöklő alispán intézkedvén a kijelölő bizottság kiküldése iránt, ennek ülése tartamára felfüggesztette a közgyűlést. Majd újból megnyitva a közgyűlést, bejelentette, hogy a polgármesteri állásra két pályázat érkezett be: dr. Orbán Kálmán eddig is volt polgármester és Farkas Andor ny. polgármester pályázati kérvénye. A kijelölő bizottság mindkét pályázót jelölte. Dr. Orbán Kálmán nevének említésekor azonban egyhangúan zúgott fel az éljen, szavazást senki sem kívánt s így őt az al- I ispán Sátoraljaújhely megyei vá-
