Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)

1930-03-16 / 20. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1930 március 16. mértékben elő fogja segíteni a sok apró és rövid lejáratú köl­csönnel küzdő város anyagi gond­jainak apadását. És hogy az ilye­tén konvertálás egyben érvényt szerez annak a helytálló elvnek, hogy a következő generációnak is jusson a reá maradó létesít­mények terheiből — úgy, mint javaiból. A városi képviselőtestület hatá­rozatát az elsőfokú felülvizsgálati fórum: a vármegyei törvényható­ság március 10-iki, Széli József főispán elnöklete alatt lefolyt köz­gyűlésében vette tárgyalás alá — és a hozzájárulását megadta. Ezzel az elsőfokon igy jóváha­gyott határozattal ült vonatra szer­dán dr. Orbán Kálmán polgár- mester, hogy az utolsó fórum — a belügy- és pénzügyminisztérium — hozzájárulását soronkivül ki­eszközölje. Hogy ez sikerült-e, arról ezideig még nincs határozott hir, de hogy semmi akadály nem merülhetett fel, arra biztos ígére­tet nyújtanak a minisztériumokkal folytatott előzetes szóbeli tárgya­Az oroszországi szovjetrendszer fő elgondolása és célja a központi kormányzat hatalmának minden­hatóvá tétele. A cél elérése érde­képben a legkönyörtelelenebb esz­közökkel tör le minden önálló exisztenciát, minden egyéni bol­dogulási lehetőséget. Miután a városokba tömörült ipari munkás­ságot terrorral és kedvezésekkel a maga céljai felé hajlította, elhatá­rozta, hogy 1933-ig a parasztsá­got ;is az „egyedül üdvözítő“ kommunista elvek igájába hajtja. Szabad kereskedelem amúgy sincs, a szabad foglalkozások megszűn­tek, jöjjön hát most az ország 120 millió főnyi parasztsága, hogy az egész orosz életről letörlődjék minden egyéni szin s a lakosság ne legyen egyéb vak eszköznél a szovjetvezérek kezében. A parasztság átgyúrásánál két osztályba sorolták a parasztokat, a szegény és középparasztok osz­tályába és a vagyonos parasztok, vagy másszóval kulakok osztá­lyába. A kulakok ellen már ré­gebben megindította a szovjet az irtóhadjáratot. Finom szóval a mozgalom vezérei ezt úgy nevezik, hogy a kulakot liquidálni kell, ami magyarul annyit jelent, hogy a birtoka elkobzandó, ha pedig szépszerével nem adta, akkor a tulajdonos agyonlövendő. A kulaktól elkobzott birtokot a szovjet a szegény és középparasz­toknak adná át, úgynevezett kol- hosykban egyesítené s ezek a kolhosyk szövetkezeti alapon vé­geznék az orosz föld művelését. A nagy munka végrehajtásával a helyi szovjeteket bízták meg, s az ellenőrzéssel pedig az ipari munkásság párttagjai foglalkoznak. lások, amelyeken az illetékesek annak idején előre kilátásba he­lyezték a jóváhagyást. Tehát teljesen jogosult az a feltevés, hogy Orbán Kálmán dr. polgármester már a kölcsönt föl­ajánló Magyar Olasz Banknál is befejezhette tárgyalásait, illetve leszögezhette a kölcsön fölvétel tehnikai módozait is. Ez pedig annyit jelent, hogy most már rövid egy-két héten belül megszabadul a város rövid lejáratú adóságaitól és nyugodtan hozzáfoghat egyben a sárospataki távvezeték építéséhez. A számítá­sok szerint e munkálatok az év közepére természetesen befejeződ­nek, úgy, hogy a Sárospataktól előirányzott második félévi bevé­tel már az üzemi költségvetés szerinti összegben biztosított lesz. És ezzel ismét lép egyet előre a városi villamosmü az igazán gazdaságos teljes kihasználás felé, ami nemcsak kedvenc vágya, de fontos érdeke is ennek a nagy gondokkal küzdő, de mindenáron élni akaró városunk. Képzelhetjük, hogy a földmive- léshez egyáltalán nem értő és a falusi lakossággal mindenkor el­lenségesen szembenálló ipari mun­kás milyen keztyüs kézzel fogja Végezni a kolhosyk megteremtését s a kulakok birtokának „liquidá- lását.“ Persze könnyebb tkiadni vala­milyen jelszót, mint azt a való­ságban megvalósítani. Alakultak ugyan kolhosyk, de a legnagyobb részének sem vetőmagja, sem a föld munkálásához szükséges szerszámai nincsenek. Ugyancsak hiányoznak az igásállatok, úgy hogy csak nem teljes bizonysággal legnagyobb nyomor fenyegeti őket. A kormány megindította a lavinát, de teljesen elvesztette tájékozó­dását a vidéki hatóságok kezében levő mozgalom jelentőségéről. Természetes, hogy a parasztság mikor észrevette, hogy mit ter­veznek ellene, a lehető legener gikusabb ellenállást próbálta ki­fejteni A következmény: Szibé­riába való száműzetés, vagy agyonlövetés volt. Egyik helyi felkelés a másikat érte, de ezeket persze a legkegyetlenebb módon vérbefojtották. A szovjetsajtő sport­szerűig számol be a kulakok ki- pusztitásáról s nem gondolva az orosz parasztság e legderekabb osztályának jelentőségére, mérhe­tetlen cinizmussal emlékezik meg a vad kegyetlenkedésekről. A közép és szegény paraszt ugyancsak igyekezett a mozgalom megindulásának kezdetén önálló­ságát megőrizni, de a terror kí­méletlensége végre is belekény- szeritette a kolhosykba. Nagy gondot okoz azonban a szovjet­nek az, hogy ezzel az átalakulás­sal tulajdonképen egységesen megszerveződik az orosz falusi lakosság, mivel pedig vérmérsék­leténél és neveltetésénél fogva nem lelkesedik a szovjet elveiért, köny- nyen ellenforradalmi szervezetekké alakulhat. A központi kormányzat úgy próbálja elkerülni ezt a ve­szedelmet, hogy a kolhosyk ve zetésére 100.000 vörös katona és tiszt vezényeltetik ki. Ám próbál­jon mukkanni valaki, majd meg­látja a következményeket 1 Más kérdés azonban, hogy mi­lyen sikere lesz ennek az egész átgyúrási folyamatnak és nem fog e valami mérhetetlen gazdasági ka­tasztrófához s ezzel talán a szov­jet bukásához vezetni. Annyi meg­állapítható, hogy jelenleg az orosz mezőgazdaság teljesen dezorgani- zálva van. A parasztságnak az a rétege, amely már a kolhosykban van, még mindig nincsen rende­sen megszervezve s teljes bizony­talanságban él e szövetkezeti bir­tokok működése és célja felől. Vetőmag, állatállomány, mezőgaz­dasági eszközök nem állanak kellő mennyiségben rendelkezésre. Az a rész pedig, amely a kolhosykon kívül áll, a dolog természete sze­rint még nagyobb bizonytalanság­ban és tétovaságban várja az ese­mények fejlődését. A paraszt látva, hogy vagy föl­dönfutóvá kell lennie, vagy a szövetkezeti gazdálkodás igáját a nyakába vennie, kétségbeesésében mindent elprédál, megeszi a ve­tőmagját, megeszi, vagy eladja tehenét, lovát és minden más ehető háziállatját. Képzelhetjük, ilyen körülmények között, hogy milyen nehézségek fognak mutat­kozni a földek bevetése körül s később, mikor a nyomorúságos termés betakarítására kerül a sor, az igás állatok és a traktorok hiánya miatt a munka elvégzése körül. Hozzájárul az általános nyug­talansághoz még az is, hogy mi­után a parasztot beterelték a kol- hosyba és ezzel tulajdonképen az állam bérmunkásává tették mint a városi ipari munkást, még a neki járó bérnek is öt napi idő közökben csak az 50%-át fizetik ki, a másik felére különböző le­vonások után csak az év végén van joga. De ki fog merni a helyi szovjetek mindenható uraival szem­beszállni és a maga igazát köve­telni, ha véletlenül arra a gondo­latra jönnek, hogy a parasztnak ne adják meg azt, ami jár. Is­merve a terror féktelenségét, a mindenéből kifosztott s agyonré- mitett paraszt, inkább hallgatni fog, de lelke legmélyén megal­kotja a véleményét erről az „uj és áldásos' rendszerről. Ha hozzávesszük mindezekhez azt, hogy a szovjet a legbrutáli sabban belegázolt a vallás, a csa Iád, a házasélet körébe, eltörölte a vasárnap és ünnepnapokat s durván elszakította a parasztot nemcsak a föld rögétől, hanem HMM Nem csoda a nátha és meghűlés •bben a cudar idő­I ban. Vágyán nyom­ban Aspirin tablettái 1 és iqy meqelőzi a j meghűlés komo­111 H lyabb követkéz­ményeit. Minden csomagoláson és r « tablettán a Bayer- 1 bayerMI kereszt látható. V gy Istenétől, szentjeitől és templo maitól, szóval mindazon intézmé­nyeitől, amelyek neki kedvesek, elképzelhetjük azt a lelki zűrza­vart s a szivek mélyén forrongó elkeseredést, amely ha egyszer kitör, minden eddiginél rettenete­sebb lesz. A szovjetrendszer Oroszország­ban eddig a beígért paradicsomi boldogság helyett csak mérhetet­len szenvedést, irtózatos üldözé­seket és pusztulást tudott létre­hozni. Ki tudja, mi lesz ennek az egyéni szabadság -ellen legújab­ban intézett támadásnak a követ­kezménye? 1921-ben már volt Oroszországban egy borzalmas éhínség s nem tudjuk, nem raj­zolódik-e ki újból a mai intézke­dések következményeként egy másik, az előbbinél még ször­nyűbb éhínség képe. A húr a végsőkig van feszítve Néhány szovjetvezér és terrorcsa­pataik sok millió ember életébe és boldogságába gázoltak bele. Kérdés, mi lesz az erősebb: a központi kormányzat fegyverei-e, vagy a vágy az emberek lelké­ben, egy boldog, szabad élet után ? Az egyik oldalon áll az erőszak, a vadság és a golyó, a másikon az emberiség mindenkor legszebb és legnemesebb törekvései. Nem lehet kétséges, hogy melyiknek kell győzni. JVíagyar JColnap mozgalom Közel 5 esztendeje, hogy Buda­pesten és a vidéki városokban a háborús nemzedék szervezkedik és részt kér a nemzeti élet nagy mun­kájából. A Magyar Holnap moz­galomnak három nagy célja van. | Az egyik az, hogy a fiatal magyar : intelligencia megismerje a maga | szakszerűségében a nemzet nagy | problémáit és belemélyedjen az j egyes kérdések teljes ismeretébe. A második célja az, hogy a moz­galom kitermelje, kiválogassa azo­kat a fiatalembereket, akik az egyes társadalmi, szociális és gaz­dasági mozgalmaknak vezetői le­hetnek. A gyakorlati munkát tekin­tik fő céljuknak. A harmadik cél, amelyet a Magyar Holnap mozga­lom követ az, hogy a magyar intelligencia a magyar nép nagy tömegeivel találja meg az érintke­fiz orosz parasztság megsemmisítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom