Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)

1930-06-11 / 42. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 42. szám. Sátoraljaújhely, 1930 junius 11. Megjelenik hetenként kétezer ezerd&n és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) I Zemplén I Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. sztíiu H iszek egy Istenben,hiBzek egy hazába Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Maniu A balkáni nagyok rendsze­rint véres formában intézték el a múltban hazájuk belpo­litikai válságait. Annál meg­lepőbb, hogy a félig-meddig nyugati formájú Maniunak si­került vér nélkül, szinte a legnagyobb csendben elsimí­tani Románia királyválságát. A Floricán pihenő öreg Bratianu legalább háromszor megfordult a sírjában ekkora merészség láttára, hogy a kis vidéki fiskális hosszú és za­varos élete munkáját egy csa­pásra megsemmisítette. Bármilyen szomorú érzéssel vesszük is tudomásul, hogy a román királykérdés megoldá­sával egy reménnyel keve­sebbünk van a felszabadításra,- mégsem tagadhatjuk meg a mesteri rendezéstől elismeré­sünket. Aki ismeri a romániai viszonyokat, jól tudja, hogy a Bratianu dinasztia milyen kő vetkezetes ügyességgel és kö- römfontsággal építette ki a liberálisok antiliberális és so­viniszta politikáját. A hadsereg tábornoki kara, a rendőrség, a sziguranca és a bankok erős falanksza biztosította uralmu­kat még az esetben is, ha valamelyes külpolitikai ok miatt a hatalmat ideiglenesen átkeltett adni mondjuk Ava- rescunak, a románok fiók- Napóleonjának, vagy annak idején a konzervatívoknak. Maniu mesteri keze alapos munkát végzett. Amióta ural­mon van, sikerült a renitens tábornokokon túladni, kicse­réltette a helyőrséget, a szi- gurancát saját képére formálta s a legjobb utón haladt arra, hogy a bankokat is a háta mögött érezhesse. Vajda-Voj- voda, hűséges aszistense, min­denben segítségére volt. Már maga az a tény, hogy a ré- genstanácsba be tudta erősza­kolni saját jelöltjét a tagadha­tatlanul érdemesebb jelöltekkel szemben, a harc első fázisának megnyerését jelentette. A ren­dezés értékét emeli az,, hogy mellett is résen kellett lennie, hogy a régenstanács Bratianu- ék intrikájára meg ne vonja tőle a bizalmát. Különösen a magyarokkal való elnéző bá­násmód lehetett volna ural­mának sírásója. Az uj király a jelek szerint nagyobb mér­tékben lesz az erdélyiek ki­rálya, mint a regátiaké, egy­részt mert hálával tartozik azoknak, akik lehetővé tették, hogy megszabaduljon a hon­vágytól és nőnemű árnyékától, Zizitől; másrészt, mert gon­dolkozásában határozottan messze előtte jár a Balkánnak. A bukaresti események ma- liciózus kisérő zenéje Georg Bratianunak, a Floricában pi­henő Jonel Bratianu harminc esztendős fiának liberális for­májú, de Carol-hü pártalaki- tási kísérlete. Vintilla Bratianu visszavonulna a politikai élet­től s az átnyergelés enyhíté­sére átadja a pártvezérséget öcsének, igy a kecske is jól­lakhatna és a káposzta is megmaradna... Nem tudjuk, hogy mit hor­doz méhében a jövendő, de most súlyos dilemmák elé ke­rülhet az erdélyi magyarság. Elkövetkezik a koronázás Bukarestben vagy Gyulafehér­váron. Vájjon csak olyan szép Ígéreteket kap-e ott a magyar­ság, ha ugyan egyáltalán kap, mint az akarata nélkül végre­hajtott csatlakozási kiáltvány­ban s ha Ígéretet kap is, vájjon a félig pártkirály lesz-e olyan helyzetben, hogy érdekében tehet — feltéve, ha akar — valamit ? Otthon maradt testvéreink velük mi is — nyugtalanul várják, hogy mit hoz a jö­vendő és ki fogja-e vezetni az uj király országát a poli­tikai és gazdasági káoszból ? Úgy lehetnek vele, hogy csak jobb jöhet — annyi és oly mértékű rosszat értek. Qp. Görgey István beszámolója Maniu mindezeket nem tanul­hatta meg előre, mert a ma­gyar parlamentben ilyesmiknek nem volt iskolája s viszont az öreg cinikus Bratianuval keveset érintkezett ahoz, hogy a tiszta balkáni stilust elsajá­títhassa. De nézzük csak az erdélyi magyarság szempontjából az eseményeket. Carol, az uj ki­rály határozottan nagy szim­pátiának örvend a magyarság körében is és bár hasonlatnak túlságosan erős, de valahogy olyanforma nimbusz vette őt körül a magyarok részéről, mint annak idején Rudolf trónörököst. Azt az egyszerű újságolvasó is tudta, hogy az öreg Bratianu Jonel, a magyar faj erős ellensége valósággal elmarta Carolt hazájából, azt is tudták, hogy Carol még trónörökös korában, ahol csak lehetett, okkal vagy ok nélkül, belső érzésből vagy anélkül, de kifejezésre jutatta a magya­rok iránti nagyrabecsülését s olykor ha a görgényi havasok körül vadászgatott, az elébe kerülő maiosszéki székelyek­kel is szívesen elbeszélgetett s azt is tudni vélték, hogy uralkodói munkájára előkészü­lendő, szorgalmasan tanult magyarul, hogy magyar alatt­valóival is anyanyelvükön tudjon érintkezni. Most aztán az agyonsanyar­gatott magyarság sorsa jobbra- fordulását várja az uj király uralkodásától, aki általános emberi és uralkodói értékét illetően tagadhatatlanul köze­lebb áll II. József császárhoz, mint például II. Miklós meg­boldogult muszka cárhoz. A magyarság szempontjából azonban még ennél is nagyobb jelentősége van annak, hogy a jelek szerint Mironescu után uralomra kerülő Maniut most már a melléktekintetek nem fogják zavarni abban, hogy tiszta nyugati formájú u. n. erdélyi politikát csináljon. A sokrétű régenstanács ugyanis nehéz uralkodói szerv volt, különösen ha az anyakirálynő, Mária, hátmögött mozgatta a fiát (ameddig hatalmában tar­totta) és az Erdélytől gondol­kozásban is elszakadt Pátriár­kát. Maniunak erős pártja Pünkösd vasárnapján délelőtt 11 órai kezdettel tartotta dr. Görgey István, kerületünk országgyűlési képviselője, beszámolóját a vár- megyeháza előtti téren nagy szám­ban összesereglett hallgatóság előtt. A beszámolón megjelentek Széli József főispán, Erdélyi Aladár, Szabó Zoltán, Szepessy Géza és Szinnyey-Merse Jenő országgyűlési képviselők. Országgyűlési képviselőnk be­számoló beszédében — nagyon helyesen — tartózkodott attól, hogy helyt nem álló üres Ígére­tekkel halmozza el a választó kö­zönséget. Bizonyára meg tudta volna ennek is a módját találni, hiszen ez a legkönnyebb, de be­széde mindvégig ment volt a nagyhangú üres szólamoktól, egye­nes őszinteséggel fogalmazta meg mondanivalóit s a tényekre és meg­cáfolhatatlan valóságokra mutatott rá úgy az országos, mint kerületi érdekű tevékenységében. Éppen az jellemző Görgeyre, hogy nem a könnyebb részt vá­lasztotta magának, mint egyik kép­viselőtársa, hanem az őszinteség nyilt, egyenes útját, amelyen a TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám mai súlyos időkben nehéz ugyan annak járni, aki a mai tömeglé­lektant ismeri, de a legférfiasabb ; komoly, megállapodott itéletü bí­ráló előtt pedig vonzó, szimpatikus és elismerésreméltó. És tagadhatatlanul — igazán nagyon szerény kivétellel — ez az elismerés fogadta és kisérte a be­számoló beszédet, amelynek alap- tonusát az a nyugodt öntudat adta meg, amellyel Görgey mindenkor szerénytelenség nélkül egyformán hivatkozhat úgy az országos poli­tika terén, mint választókerülete, kö­zelebbről Sátoraljaújhely és válasz­tói érdekében kifejtett ereménydus működésére. A beszámoló gyűlést id. Meczner Béla felsőházi tag, a Zemplénvár- megyei Egységes Párt Elnöke nyi­totta meg és kérte föl dr. Görgey Istvánt beszámolójának megtartá­sára, — melyet az alábbiakban közlünk. Mélyen tisztelt választó Közönség! — Több mint 8 éve képviselem az Önök bizalmából ezt a kerüle­tetet az ország házában. — Alkotmányos kötelezettségem­nek vélek eleget tenni akkor, mi­Egyes szám ára ÍO fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom