Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-05-18 / 36. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 36. szám. Sátoraljaújhely, 1930 május 18. Megjelenik hetenként kóteier eaerd&n ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8étoralJe.njhely (Vármegyeház II. aöv) Zemplén I Előfizetőéi ér: Negyedévre. . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Sfyllttér soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen Magyarország hereshedelifli politikája Iria: dr. Hantos Elemér egyet, tanár, ny. államtitkár. Magyarország 1925 óta, amikor autonóm vámtarifáját életbeléptette, a világ összes polgárosult államaival igyekezett kereskedelmi megállapodásokat létesíteni. Európa államai közül csak Szovjetorosz- országgal nen vagyunk szerződéses viszonyban, mig számos tengerentúli országgal is szerződéses alapon vannak kereskedelmi kapcsolataink elrendezve. De a kereskedelempolitikai hálózatnak ez a tökéletes kiépítése, a kereskedelmi szerződéseknek ez a tömege sem tudta meghozni az ország gazdasági helyzetének kívánt javulását. Külkereskedelmi forgalmunk az utolsó esztendőkben ugyan tetemesen emelkedett, de ez az emelkedés inkább fokozódó külföldi eladósodásunknak bágyadt visszfénye, semmint erősbödő külkereskedelmi áktivitásunkn ak hü tükre. A külföldi kölcsönök felvétele ugyanis árubehozatalban realizálódik és a külföldi adósságokat árukivitelben tör- lesztjük. A gazdasági bajok egyik okát kereskedelmi politikánkban, vámtarifáink egyoldalúságában, szomszédaink elzárkó- zási törekvéseiben látják. Kereskedelmi szerződéseink e felfogás szerint egyfelől túl tág kaput nyitnak a behozatalnak, másfelől túl szűk réseket hagynak fölöslegeink kiáramlására. A háború után ipari fejlődésünknek alappilére a vámpolitika, amely a belföldi piacot fokozott mértékben biztosítja a belföldi ipari termelés számára. Ámde a belső piac rendkívül meggyöngült és erősen emelkedő termelési költségek mellett még erősebben csökkenő vásárló erőt mutat. Ily körülmények között a belföldnek szánt ipari termelés egyrésze a külföldre POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám szorul. A vas- és fémiparról, amelynek lét vagy nem lét kérdése a kivitel, nem is kell szólni. De nemzeti termelésünknek még legifjabb hajtása, a magyar textilipar is, noha korántsem fedezi az ország teljes szükségletét, számos ágában kivitelre szorul. Versenyképessége azonban nagyon korlátozott, mivel a nyersanyag ára a békebeli tételeknek kétszeresére, a munkabér harmadfélszeresére, az állami és szociális terhek többszörösére emelkedtek, mig a világpiaci árak csak 30°/o-os átlagos emelkedést mutatnak. Iparunknak exportiparra való átállítása, külföldi piacok megszervezése, megfelelő belföldi fogyasztás nélkül nagyon is kockázatos vállalkozás. Ily módon az ipari vámok nem váltották be teljes mértékben a hozzájuk fűzött iparfejlesztő reményeket; a mezőgazdasági védővámfal pedig végzetes hibának bizonyult. Sikerült ugyan határainktól elterelnie a jugoszláv és román árut, de ez aztán szokott külföldi piacainkon árharcra kelt a mi termékeinkkel és a magyar főváros másod- rangú, árt nem alkotó piaccá fokozódott le. A magyar vámtarifa agrártételei nem érvénye sültek a gyakorlatban mint árképző tényezők és erősítették a trianoni határok megrögzítését. Mezőgazdasági vámjainknak reális értékük volta- képen nincsen, csak arra jók, hogy gazdasági elszigeteltségünket még tökéletesebbé tegyék. Mezőgazdasági fölöslegeink nehéz elhelyezhetősége, a fokozódó belső gazdasági válság, az exportfejlesztés túl lassú hatása mind a kereskedelmi politika rovására kerül. Ha azonban elfogultság nélkül, szigorú tárgyilagossággal bíráljuk a helyzetet, azt kell mondanunk, hogy a gazdasági barikádok emelésében ugyan mi sem maradtunk el más nemzetek mögött, de ugyanazok a jelenségek, melyeket külkereskedelmi téren nálunk felpanaszolnak, másutt is feltalálhatók és elsősorban szomszédainknál. A baj oka nem annyira a kereskedelmi szerződések hátrányos intézkedéseiben, mint inkább abban a mindenfelé tapasztalható tényben rejlik, hogy a kereskedelmi szerződés eknek háború előtt bevált rendszere nem alkalmas többé a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. Jóllehet az utolsó évek számos kereskedelmi megálla podása haladást jelentett a korábbi szerződésnélküli, sőt vámháborus állapothoz képest, a megszaporodott kereskedelmi szerződések újabb és bővebb kiadásai sem felelnek J meg a gazdasági közeledés kívánalmainak. Magyarország jövő kereskedelempolitikája vagy arra törekszik, hogy a gazdasági határok tágításával a szomszéd államokat közelebb hozza s ezzel az elszakított területeket fokozatosan gazdaságilag visz- szakapcsolja, vagy meghúzódik a mai magas vámfalak árnyékában és tétlenül várja sorsát. Bármint vélekedjünk is a közeledési módok gyakorlati célszerűsége, elméleti helytállósága és politikai kivihetősége felől, afelől talán nincs nézet- eltérés, hogy Magyarország mai szűk államiságán legalább gazdasági téren kell tágítani. Méltó helyre kerüljenek a Hősök emlékfái Ismeretes mindenki előtt az a szép és kegyeletes akció, amit a Kormányzó támogatásával a vármegyék vezetősége és a községek elöljáróságai most szorgalmaznak: a Hősök emlékfáinak elültetése. A Hősök emlékezetét megörökítő ezen nemes akció oly nem mindennapi szép gondolat, hogy megérdemli ez az ügy a vele való beható foglalkozást. Sürgetik a községeket, hogy ültessék el a községi hősök emlékfáit, de ezt az ültetést máról- holnapra elintézni, avagy sürgőssége miatt ellapositani ennek a mély érésű megemlékezésnek az értelmét, egy volna a kegyelet megsértésével. Több község van ma abban a helyzetben, hogy már el is ültetné a Hősök fáit, de arra méltó helyet csak úgy hirtelenében nem talál. Ezek a csemetefák, melyek az elesett hősök száma szerinti arányban a községben egy csoportban lennének elhelyezendők, ápolásra is szorulnak. Ezeknek elhanyagolása egyet jelentene elesett hőseink iránti nemtörődömséggel, tehát le kell szögezni azt a tényt, hogy méltó hely kell elhelyezésükre, ligetecske, igazi hősők ligete, melynek fácskái nem eldugva a temetők korhadó keresztjei közzé illenek be, hanem népes és megközelíthető főterekre valók, aposz- J trofálandó lombos ágaikkal a hősök porából kisarjadő ifjú életet, a megújuló magyar életet, Igen sok községben már magasan álló és díszes tereken ékeskedő hősök emlékoszlopa hirdeti a hazáéit halt hősök emlékét, de még igen nagy azon községek száma, ahol — habár a jóakarat megvan — de a szerencsétlen anyagi viszonyok nem engedik meg a hősök emlékének való áldozást. így van ez jelenleg Taktahar- kányban is, ahol már évek óta foglalkozik a község a hösök emlékoszlopának felállításával. Egy 14.000 P értékű 5 méter magas, diszes, kivont kardot tartó katonát ábrázoló, bronzszobortervezetet ki is választott magának a vezetőség. A község hajlandó leit volna az akkor 50%-os pótadón túl terjedő kivetés folytán a megvételéhez szükséges költséget előirányozni, — sajnos azonban a törvényhatósági bizottság nem engedélyezhette ezen kiadástöbbletet s talán szerencse is, hogy nem engedélyezte, mert azóta a pótadó már 80%-ra emelkedett s igy egyelőre ez a terv lekerült a napirendről. A község nem vette le azonban programjáról a szobor felállításának szükségességét s ha mód lesz rá, úgy közadakozásból is, de fel fogja még állítani a kegyelet szobrát, ha mindjárt nem is oly díszeset, mint első tervében remélte. Most azután nem kis gond a Hősök fájának elültetése, amikor még nincsen oszlop, emlékmű, sőt még alkalmas hely sem. A levente egyesület gyakorlótere csak vasárnap délután gyakorlótér, a hét többi napján csordajáita hely, tehát csemetefák ültetésénél szóba Egyes szám ára ÍO fillér.
