Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)

1930-04-27 / 30. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 30. szám. Sátoraljaújhely, 1930 április 27. M«gJ*l«nlk“hetenkéxit kétszer sserdén és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vártnogryehá* II. u&v) I 1 Előfizetési ár: j pp* | Negyedévre. . 2 pengő I It /Í TiT"' I fégyzetcentiméterenként. J Z/x^íVLrLJ\i Ls­TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szftra POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám A vidéki városok fejlesztése Irta: gróf Klebelsberg Kunó m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter. Divattá vált a kiegyezési kornak és politikájának bírálata. Azt hi­szem, nekünk evvel a korral szemben igazságosaknak kell len­nünk és amikor megállapítjuk, hogy az Alföld és Dunántúl érde­kében abban az időben kevés tör­tént, azt nem szemrehányásképen, hanem csak ténymegállapításként mondhatjuk. Alapjában véve miért mentek akkor a perifériákra és a nemzeti­ségi vidékekre a közintézmények­kel, iskolákkal, utakkal, vasutak­kal ? Azért, mert látták, hogy a hatalom igyekezett a nemzetisége­ket ellenünk hangolni. Egyrészt módot kellett tehát nyújtani a nemzetiségeknek, hogy az állam nyelvét megtanulják, hogy megis­merjék azokat az erkölcsi és szel­lemi értékeket, amelyek a magyar művelődésben vannak, másrészt pedig ezekkel a közmüvekkel meg akarták mutatni, hogy a hazának minden vidékével szemben igaz­ságosak. Nagy gondolat és nagy­szerű politikai beállítás volt ez, ami sikerre is vezetett volna, ha a világháború elvesztése és a trianoni békeszerződés vis majorja közbe nem jön. Amikor elismerjük ennek a politikának abban a kor ban való helyességét, jogosságát és célszerűségét, nem vádolhatnak bennünket azzal, hogy Magyaror­szágnak ezt az elmúlt korszakát kicsinyíteni igyekszünk. Másrész­ről azonban nem lehet letagadni azt sem, hogy ez a politika igen súlyosan nehezedik ránk. Itt ma­radt a Nagyalföld és a Dunántúl iskolák nélkül, perifériánkat pedig elvesztettük. Amikor ez a helyzet, akkor méltán kérhetjük mindazok­tól, akik a múltban faktorok vol­tak, ne bíráljanak minket azért, hogy ezeket a hiányokat jóvá akarjuk tenni. Ha az Alföld meg­kapta volna iskolákban és közin­tézményekben a kiegyezés korában mindazt, amire szüksége volt, ak­kor a mi kultuszminisztériumunk­nak nem kellett volna ötezer nép iskolai tantermet építenie azért, hogy a múlt hiányait pótolja. A magyar vidéki városok kultu­rális szövetségének törekvései tel­jes összhangba vannak az én tö­rekvéseimmel, hogy jóvá kell tenni azokat a nagy történeti igazság­talanságokat, amelyek a török hódoltságból kiindulva a nagy magyar Alföldön estek, mert poli­tikámnak sarkalatos alapclve a vidéki városok fejlesztésének a szüksége. A kiegyezés korának egyik leg­nagyobb alkotása az egymilliós fővárosnak, Budapestnek a létre­hozása. Itt megint igazságtalanok lennénk, ha azt vitatnák, hogy erre nem volt szükség. Szükség volt, hiszen Magyarország a maga dualisztikus pozíciójában csak ak­kor helyezkedhetett el, ha a nyu gáti állammal szemben, amelynek Bécsben egy erős kulturgócpontja volt, oda állítja a Dunán a másik nagy kulturgócpontot, Budapestet, amelynek fejlesztése közjogi, nem­zeti és kulturális szükségesség volt. Budapest megteremtése azon­ban a kiegyezés korában helyes volt, nagy hiba volna azonban, ha tovább is minden erőt Budapestre koncentrálnánk és Budapestét tul- fejlesztenénk. Hiszen a közgazda- sági Budapest, beleszámítva az elő­városokat, 1,300.000 lelket szám­lál. Ez kilencedfélmillió magyarból igen nagy százalék. Bár minden­esetre jobb, mint a hétmilliós Ausztriában a kétmilliós Bécs. Immár eljött tehát az ideje an­nak, hogy azokból az anyagi esz­közökből, amelyek az államnak rendelkezésre állanak, igazságos arány szerint a vidéki városokat is részesítsük. Ezért igyekeztem igazságosan szétosztani az ország városai között azokat az intézmé­nyeket, amelyeket a kultuszminisz­térium létrehozott. Abból indultam ki, hogy a vidék: a falu, a pusz­ták, a tanya-világ kapja meg első­sorban a maga népiskoláit. A vá­rosoknak középfokú tanintézetek létesítésével iparkodtunk segítsé­gére sietni. Két legnagyobb alföldi városunkban kiépítettük az egye­temeket és a klinikai telepeket. Amikor ezeket a kulturális in­tézményeket létrehoztuk, nemcsak közművelődési, hanem városképző célokat is követtünk. Széchenyi István politikájában a legjobban azt bámulom, hogy minden alko­tásával három célt szolgált: egy közvetlent, egy magasabbat és egy nemzeti célt. Működését a lóte­nyésztés megvalósításával és a lóversenyekkel kezdte meg. Ez nagyon fontos cél volt lovakban oly gazdag országban, mint Ma­gyarország. Kővetkező célja az volt, hogy a fönemességet a fő­városba édesgesse — a lóverse­nyek révén ; nemzeti kaszinót lé­tesített s igy a főváros fejlesztése volt a magasabb cél, végeredmé­nyében pedig az ország érdekeit szolgálta. A Lánchidat nemcsak azért létesítette, hogy Pestet ösz- szekösse Budával, az Alföldet a Dunántúllal, hanem, hogy a köz­teherviselés gondolatához hozzá­szoktassa a nemességet. E nagy­szerű mü létrehozásával viszont becsületet akart szerezni az egész nemzetnek. így van ez minden jó politikával. Az iskola közvetlenül kulturális célt, a középfokú iskola már ma­gasabb célokat szolgál, még pedig a városok városias jellegének ki- domboritását; a városok fejlesz­tése meg az ország, a nemzet megerősítését szolgálja. Csak az olyan politika jó, amely nem ki­ragadott kérdéseket old meg, ha­nem amelyik mind magasabb cé­lok felé törekedve harmonikus egységben cseng ki a magyar nemzeti célok szolgálatában. 8z sraipisés Damjanovics Ágoston Április hó 22-én a magyar gö­rög katolikus egyháznak, társa­dalmunknak és közéletünknek egy olyan férfia ért el életének kivá­lóan nevezetes pontjához, aki nemcsak az egyházi hierarchiában tölt be magas tisztséget, hanem egyik legmelegebben, legáltaláno­sabban szeretett tagja társadal­munknak, egyik legtiszteltebb tagja közéletünknek, A legszebb és legnagyobb juta­lommal ajándékozta meg Őt az isteni gondviselés, melynek nagy­ságát csak fokozza, hogy nem csak Ő borul le az Isten különös kegyelme előtt, hanem mindany- nyian, akiknek Őt ismerni szeren­csénk van, hálatelt szívvel fordu­lunk a sorsunkat intéző Kegyelem felé, amiért reánk e gyönyörű, szép napot felvirrasztotta. Damjanovics Ágoston főespe­rest, tb. kanonokot, Sátoraljaúj­hely gör. kát. lelkészét a legszebb, a legnagyobb jóval ajándékozta meg az isteni gondviselés, melyet halandó embernek juttathat, akkor is, ha a megtestesült élő szeretet, az Isten igéje hirdetésének szen­telte és magasztositotta egész életét. méket nézték, mikor mások már rég a maguk céljaira gondoltak, akik a magasabb ideálok hótisz­taságával boritott csúcsain juthat­tak el olyan magaslatokra, melye- Ken csak a fensőbbrendü lélek járhat, akinek a szive ma is és mindenkor szinarany volt, reagálva minden jóra, minden jó érzésre, aki mindig csak a szivén keresz­tül gondolkodott, tett és cseleke­dett. Ötven év gyönyörű, harmonikus leélése juttatta el Damjanovics Ágostont ezen nevezetes életfor­dulóig s akik Őt mentői közelebb­ről ismerték, érezték szivének sze­líd simogatását, nemes dobbaná­sát — boldogok vagyunk, mert a régmúltból ittmaradva, a maradék Magyarországnak olyan kincsét bírjuk benne, aki mindig példáját nyújtotta, hogyan szeressük és ta­láljuk meg az Istent mindenütt megnyilvánuló, nagy jóságával. De nemcsak a mi, lelkészeinek, híveinek és egy egész városnak szive ujjongott föl pasztorális nagy diadalma ünnepén, mert nincs és nem volt itt soha senki, aki ne tudta volna, hogy tulajdon lelke erejénél emelte fel Öt az isteni Damjanovics Ágoston rés, tb. kanonok aranymiséjéhez, lelkészi működésének ötvenedik évfordulójához ért el az idei hús­véti ünnepek alatt olyan keretek között, melyekben azok érezhetik legigazabban az ünneplés mele­gét, akik egy percre sem lettek hűtlenek hivatásukhoz, akik soha nem tértek le a legvalódibb esz­mények hirdetésének ösvényéről, akik akkor is mindig csak az esz­,BE K mCETH -— FORSZÍROZ LfiXflSQKIl, HELYISÉGEKET TEREMI FEHÉR SZI6TIL9 MIRtfSÉMH IS BYÍHIjtfK. EZ Kapható: fj. Klein Jakab festékkereskedőnél Sátoraljaújhely. Egyes szám ára ÍO fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom