Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-04-13 / 27. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 27. szám. Sátoraljaújhely, 1930 április 13. liKJtlulk'hitanként kétxser «erdin és axombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyehás II. adv) I Zemplén I Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben,hiszek egy .hazában Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen fi borértékesítés küzdelmei Irta: Dr. Haas Bertalan Sátoraljaújhely, 1930. márc. 11. Jóleső elégtétellel állapítom meg, hogy az Újhelyi Hírlap ez évi március hó 29-én megjelent számában közzétett, a borértékesítés lehetőségét tárgyazó cikkem visszhangra talált és az eszmecsere megindult. Nem is szabad ezt az égető kérdést a napirendről levenni, minden erőnket meg kell feszíteni a cél érdekében, mert ha eredményt — boraink elhelyezését és elfogadható pénzre való felváltását — elérni nem tudjuk, úgy fordítsuk meg a Tokajhegy- alja címerét és írjuk rá: De pro- fundis! Lidércnyomásként nehezedik a tokajhegyaljai bortermelők nagy részére a borértékesítés súlyos gondja. Több év óta kilátás nélküli pangás uralkodik e téren is és ma már oda jutott a birtokosság nagy része, hogy nincs pénze a szőlő megmunkálása és karbantartására. Örök hálával tartozunk Széli József főispán-kormánybiztosnak, hogy itteni működése első percétől kezdve felkarolta a Tokajhegy- alja sorozatos elemi csapásokkal sújtott szőlőbirtokosainak ügyét és kitartó erélyének és fáradhatlan, önfeláldozó buzgalmának teljes latbavetésével sikerült a kormánynál a múlt évben a szőlőbirtokosok részére nagyon kedvező felújítási és művelési kölcsönt szerezni és kiosztani, ámde ez a múlt évben kapott kölcsön a szőlőkbe be is ruháztatott anélkül, hogy túlnyomó nagy részben a legcsekélyebb megtérítést kaptuk volna e beruházásért, vagy pedig csak annyit, amiből az első kapálás költségére sem telik. Azt pedig nem várhatjuk, hogy a kormány ismét pénzbeli segélyt adjon a munka folytatására. Elérkezett a 12-ik óra, hogy tegyünk valamit boraink értékesítése érdekében. S mivel borainkkal belföldön, a többi borvidékek bővebben termő és elég jóminő- ségü, sokkal olcsóbb bortermésével a versenyt fel nem vehetjük, csak a külföld felé orientálódhatunk. Tisztánkezelt, jóminőségü szamorodni és asszuboraink már évszázadok óta a hidegebb égöv részére vannak szánva. Háború előtt boraink legnagyobb része Lengyel és Oroszországban, kisebb mennyiségben Németországban találtak piacra. Általános jólét forrása volt itt akkor a szőlőbirtok, ezek jövedelme nemcsak meg élhetést nyújtott, de abból még házakat és földbirtokot is szerezhettek, sok és régi borkereskedő cég indult virágzásnak és közvetve sok ezer munkásnak nyújthatott keresetet és nyugodt megélhetést. Véleményem szerint kellő utánjárással, jó szamorodni borainkat, minő az 1928. és 1929. évi termésből még elég tekintélyes mennyiség áll rendelkezésre, továbbá asszu- borainkat Németországban, Hollandiában, Dániában, Svédországban, Norvégiában, valamint az Oroszbirodalomtól lekapcsolt Finn-, Észt-, Lettországok és Litvániában lehetne elhelyezni. Kiváló minőségű asszuborra Angliában is akad vevőközönség, noha itt már nagyon befészkelték magukat a sürü és émelygésig édes spanyol és görög borok. Mert azzal legyünk tisztában, hogy Csehszlovákia és Lengyelország nem egyhamar nyitják meg boraink részére vámsoromfÍBE R” PORSZÁRAZ LAKÁSBKAi, HELYISÉGEKET TEREMT FEHÉR SZIGTILM MINŐSÉGIEK is sYáüiiUK, a „ÖlSER-f“ Kapható: Nem hangoztathatom eléggé — ifj. Klein Jakab festékkereskedőnél közvetlen tapasztalatból tudom — Sátoraljaújhely, hogy csak a legjobb minőségű szamorodni és asszuborokkal lehet póikat. Mindkét állam igen nagy árat követel ezért tőlünk, mert fejlődő textil- és üveggyártási iparunkat követelik a borkivitel köny- nyebbitéseért. Ezenfelül a csehszlovák szőlőbirtokosok következetes agitációt és ellenzést fejtenek ki borbevitelünk ellen. exportot elérni; ezeket az édesített borok nem pótolhatják, sőt a régi jó, világszerte ismert tokaji bor hitelét rontják. Elsősorban arra kell tehát törekednünk, hogy visszatérjünk a régi hagyományokhoz és jó bort termeljünk. Álljunk el a lábrakapott többtermeléstől. Rövid metszés, jó és kellő időben teljesített munka és minél későbbi szüretelés utján iparkodjunk — ha csak a mostoha időjárás ennek útjába nem áll — vidékünk régi hírnevéhez méltó, legjobb minőségű bort szűrni. Az értékesítés előmozdítását illetőleg pedig az a véleményem, hogy a fentemlitett országok szökés más nagyobb városaiban működő borkereskedőket kellene a Pinceszövetkezetnek előbb csak levelek utján megkeresni és nekik kívánatra megfelelő mintákkal feli i HÚSVÉTI NAGYTAKARÍTÁSHOZ ! hiLnrL en mos hatók nz, ami a lakást díszíti. CSAK A KÉK DOBOZBAN VALÓDI! ÁMÍT KIMÉRVE ÉS NYITVA ÁRULNAK AZ NEM LUXI szerelt ajánlatokat tenni. A fejleményekhez képest ezen kereskedőkkel — alkalmas egyének közbejöttével — személyes tárgyalásokat is lehetne kezdeni. Szükség lenne még külügyi képviseleteink támogatására, mert ennek folyománya lenne a kölcsönös bizalom kialakulása. S ha még az érdekelt államokban szabad raktárt is lehet szerezni, ami annyit jelent, hogy egyelőre vámfizetés nélkül vihető be a bor a raktárba és csak akkor vehető vámkezelés alá, ha a bor eladatik, továbbá ha szállítási kedvezményt, valamint eleinte export praemiumot is lehetne elérni, úgy a siker többé-kevésbbé biztosítva lenne. Szó sem lehet arról, hogy a Pinceszövetkezet fix fizetéses ügynököket fogadjon fel, mert a külföldi borházakkal szomorú tapasztalataink vannak. Ellenben kívánatos a legszigorúbb ellenőrzés a bor minőségét illetően, hogy minden borkezelési visszaélés eleve kizárassék. Mindezekre hivatott a Pince- szövetkezet, ezzel érhetjük el biztosabban a célt és nem egy létesítendő nagy borkereskedői részvénytársasággal, mivel azt is tudjuk, hogy több ily hazai részvény- társaság, hosszabb-rövidebb vergődés után, végre is kénytelen volt a kulcsot beadni. Azután meg ne álmodozzunk holmi 10.000 hektós typusborokról és ezek „utánpótlásáról“, üres frázis ennek hangoztatása, amely egy hajszállal sem viszi előbbre a Tokajhegyalja válságos helyzetét. Eredeti tisztaságában kell borainkat kezelni és tartani, csak ily állapotban adhatjuk külföldre, ha a tokaji borvidék világszerte ismert jóhirnevét fennakarjuk tartani. Szóval, kifogástalan borra és ügyes kereskedőkre van szükség, hogy Tokajhegyaljánknak még egyszer felderüljön. Egyes szám ára ÍO fillér.